Harmadik részéhez érkezett a Szu-27 típusról szóló sorozatunk. A folytatás előtt engedjenek meg nekünk annyit válaszul néhány levélre, hogy mi is tisztában vagyunk azzal, hogy az írás – ami egy orosz site-on olvasható sorozat fordítása – talán kissé egyoldalúan, időnként a szakmaiságot mellőzve mutatja be a repülőgépet. Mindezekkel együtt úgy érezzük – és a visszajelzések nagy része is ezt tükrözi –, hogy Olvasóink között szép számmal akadnak olyanok, akiket nem minden esetben a „száraz tények” érdekelnek, és nem veszi zokon azok hiányát.
A Szu-27 sikerei hozzájárultak ahhoz, hogy annak alapjain speciális feladatokra fejlesztett modifikációkat hozzanak létre. A fejlesztések közül elsőként a kétüléses kiképző-harci változat, a Szu-27UB mutatkozott be.
A kétüléses verzió fejlesztése 1980-ban kezdődött meg, amelynél elsődleges szempont volt két fő elhelyezése egymás mögött egy kabinon belül úgy, hogy ennek következtében a Szu-27 fő harcászat-technikai jellemzői ne változzanak. A Szu-27 kiképző-harci változata első ízben 1989-ben Le Bourget-ban mutatkozott be a nagyközönség előtt. Az útirányú stabilitás megtartása érdekében 1,55 m2 – rel növelték meg a függőleges vezérsíkok méretét. A modifikációt nem csak a Szovjet Légierő alkalmazta sikeresen, azt exportálták Vietnámba és Kínába is.
A Szu-27 típus következő modifikációja – a Szu-33 hajófedélzeti vadászrepülőgép, amelyet eredetileg Szu-27K típusjelzéssel fejlesztettek.
Az 1970-es évek végén a kormány (akkor még szovjet) kérésének megfelelően a védelmi vállalatok olyan, nagyobb vízkiszorítású repülőgép-hordozók fejlesztésének irányába mozdultak el, amelyek nem csak a vízszintes, de a függőleges fel- és leszállást is lehetővé tették. Kezdetben ezekre a hordozókra tervezték a Jak-41 repülőgépek és Ka-27 helikopterek mellett a Szu-27K, MiG-28K típusú vadászrepülőgépek, valamint a Szu-25K csatarepülőgép telepítését.
A Szu-27 vadászrepülőgép hajófedélzeti változatának kísérleti üzemeltetése 1982-ben kezdődött meg. Az első időszakban a fel- és leszállási manőverek kidolgozására egy speciális berendezésekkel felszerelt szárazföldi fel- és leszállópályát alkalmaztak, majd a repülőgép-hordozón folytatták a munkát. A Szu-33 (Szu-27K) a hajófedélzeti üzemeltetésnek megfelelően szárnyai és a vízszintes vezérsíkok felhajthatóak, a repülőgépet fékezőhoroggal, valamint légi utántöltési képességgel látták el.
Szu-33 hajófedélzeti vadászrepülőgép
Az új hajófedélzeti vadászrepülőgép, a Szu-33 hivatalosan 1998-ban állt szolgálatba a fegyveres erőknél. Napjainkban is ezt a típust tekintik a legjobb hajófedélzeti repülőgépnek. A típus minden repülési és technikai paraméterben felülmúlja az USA hasonló feladatkörben alkalmazott repülőgépeit. A Szu-33 fejlesztése folyamatosan nem állt meg, az folyamatosan zajlik.
Ennek a folyamatos fejlesztésnek egyik oka, hogy a típust a jövőben többcélú repülőgépként kívánják alkalmazni. Ennek érdekében modernizálják a gép rádiólokációs berendezéseit, irányító rendszerét, információs felszerelését, valamint új levegő-föld osztályú rakétákkal és lézeres rávezető rendszerrel látják el. A Szu-33 erejét jelentősen növelik a harcászati hajóelhárító-, és rádiólokáció elleni rakéták, az újgenerációs repülőbombák, valamint 300 km hatótávolságú hadmüveleti-harcászati rakéták alkalmazása.
A Szu-33 típusú, többcélú hajófedélzeti repülőgépek hatásos védelmet nyújtanak a haditengerészet hajói számára esetleges ellenséges légitámadással szemben. A Szu-27KUB verzió alapjául a Szu-27 és Szu-33P típusok szolgáltak. Az első prototípus szüzfelszállására 1999-ben került sor Zsukovszkij repülőtéren. Szembetünő eltérés a korábbi verziókhoz képest, hogy a Szu-27KUB esetében a kétfőnyi személyzet egymás mellett foglal helyet. A típust ellátták fedélzeti oxigén rendszerrel (OBOGS), amit korábban az oroszoknál nem alkalmaztak. A gépnek 12 felfüggesztési csomópontja van, ezekre 8 tonnányi fegyverzet függeszthető, valamint egy GS-301 típusú 30 mm-es repülőgép-fedélzeti gépágyú is a fegyverzetéhez tartozik.
A Szu-34 frontbombázót szintén a Szu-27 alapjain hozták létre. A Szu-34-es 17 mm vastag páncélzatot kapott, amely harci körülmények között növeli a gép túlélési képességeit. A gép harci hatósugara 1100 km póttartályok és légi utántöltés nélkül. A hosszadalmas fejlesztési folyamatnak köszönhetően a gép az egyik legmodernebb rádióelektronikai rendszerekkel rendelkező orosz harci repülőgép napjainkban. A Szu-34 frontbombázó a 12 külső felfüggesztési ponton nyolc tonna, különböző rendeltetésü fegyverzet hordozására képes. A Szu-27 típustól örökölt manőverező képességének köszönhetően a frontbombázó légiharcban is megállja helyét. A kétfőnyi személyzet számára egymás mellett alakították ki a munkahelyeket. A pilótafülke érdekessége, hogy azt az orrfutóaknán keresztül tudja megközelíteni a személyzet. A pilótakabin mögött található egy jelentős méretü tér, amit pihenésre, és étkezésre tudnak használni a pilóták. A gép 10 órát is képes a levegőben tartózkodni, aminek köszönhetően akár parti őrjáratozásra is alkalmas.
Szu-34 frontbombázó repülőgép
Az orosz repülőtechnika mindig is a külföldi szakértők figyelmének középpontjában állt. A Szuhoj cég által fejlesztett modern többcélú harci repülőgépek az Orosz Légierő büszkeségeivé váltak.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
2006. március 21-én nagyszabású eseményre, a Magyar Légierő első öt JAS 39 Gripenjének (3 C és 2 D változat) érkezésére várták a sajtó képviselőit a Kecskeméti Repülőbázison. A repülőgépeket a Magyar Légierő négy, illetve a Svéd Légierő három hajózója repülte hazánkba. A kétórás út a Svéd Védelmi Beszerzések Hivatalának linköpingi területéről indult.
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.