Aki katapultált egy lángoló vadászgépből...

Előadónk valójában hazatért hozzánk, hiszen Szabó Zoltán Róbert nyugállományú őrnagy - vagy, ahogy sokan ismerik „Topi” – városunk szülötte. Akárcsak Simó Bence hadnagy, aki tavasszal látogatott el hozzánk és tartott két nagysikerű előadást nem mindennapi hivatásáról. Lehet, hogy van valami a levegőben Nagykanizsán, hogy ennyi kiváló pilótát sikerült adnunk a hazának…?

Bárhogy is legyen, a sorozat életében mindig is meghatározó szerepet játszott a katonai repülés, elég, ha csak arra gondolunk, hogy Szentgyörgyi Dezső volt az első előadónk és vendégink között köszönthettük például Majerik Máté századost, aktív vadászpilótát is.

A 17 órakor kezdődő előadás legelején megtudhattuk, hogy Szabó Zoltán gyermekkorától fogva katonának készült. Már ekkor megmutatkozott elszántsága és kitartása, hiszen ezt az álmát maximálisan valóra tudta váltani. Először helikopterpilótának jelentkezett, de áttették vadászrepülőre, aminek elsőre nem igazán örült. Egyik társa szívesen át is vette volna a helyét, de ez már gyanús lett neki, így inkább maradt és vadászpilóta lett belőle. Az idő Őt igazolta, hiszen mint később kiderült, kiváló döntést hozott.

Szóba került első ejtőernyős ugrása is, amely igazán kalandosra sikerült, hiszen elsőre nem nyílt ki az ejtőernyőre, de nem esett pánikba és végül sikeresen földet ért. Ekkor is elhangzott a már legendássá vált kérdés; „Topi neked hány életed van?”

Egy ilyen hosszú pályafutás összegzésekor rengeteg információ és adat hangzik el, az ember csak kapkodja a fejét a döbbenetesen magas számok és statisztikák hallatán; 600 óra orosz nyelvből, 4 000 óra repülésidő, 16 000 felszállás.

Előadónk 2002 és 2005 között a MIG-29-es típus bemutatópilótája volt, amely korának egyik csúcsgépének számított. Topi nosztalgikusan emlékezett vissza erre az időszakra, a kötetlenebb repülésből fakadó szabadságra és a nemzetközi repülőnapokra egyaránt. Végig az volt a benyomásom, hogy ha tehetné, hasítaná a kék eget; lelki szemei előtt máig ott van a pilótafülke és a mai napig pontosan tudja minden kapcsoló helyét. Érződött, hogy itt nem csak jó előadói képességekről van szó, hanem hihetetlen szakmai tudásról is.

Ezután következett az este egyik legmeghatóbb jelenete! Topi egy önkéntest keresett a hallgatóság soraiból, aki felpróbálná régi sisakját, amire egy lelkes, idős úriember rögtön jelentkezett. Jó volt látni az őszinte, gyermeki örömöt az úriember arcán, aki valószínűleg egy életre szóló emlékkel gazdagodott.

Végül elérkeztünk ahhoz a bizonyos naphoz, 2005. május 11. Topi gépének egyik hajtóműve leállt, de higgadtnak kellett maradnia, végig kellett gondolnia a lehetséges forgatókönyveket, úgy hogy a legbiztonságosabb döntést hozza meg. Pániknak itt nem volt helye. A lehetőségek egyike, hogy meg kell próbálnia leszállni a géppel. Nemsokára világossá vált, hogy erre nincs esély, hiszen oldalra nézve látta, hogy az egyik hajtómű kigyulladt és a robbanás veszélye percről-percre nőtt. Agyában ott zakatolt a gondolat: „Vajon meghalok, így fog véget érni a történetem?” A rádión keresztül folyamatosan üvöltötték a fülére, hogy katapultálni, most! De ebben a helyzetben is mi az első és legfontosabb gondolata a pilótának? Természetesen az, hogy minél messzebb kell jutnia a lakott területektől és találnia kell egy olyan helyet, ahol biztonságosan lehet katapultálni. Ennél a résznél egy pillanatra megálltunk és a következő nem elhanyagolható információk hangzottak el: a katapultszék súlya 128 kg, a fejtámlarészből fog kinyílni az ejtőernyő, 4 másodperc és már az ejtőernyőn van az ember.

Nem lehetett tovább várni, meg kellett húzni azt a bizonyos kart. A katapultálás sikeres volt, a lángoló vadászgép 15 méter mélyre fúródott a földbe. Topi szerencsésen földet ért és a földön fekve megfogalmazódott benne egy kérdés: „Oh Istenem, mi lesz azzal a rengeteg papírmunkával?”

Az informatív, izgalmas és élményszerű előadás során megismerhettük nem csak a katonát, de az embert is, aki rajongásig szereti a repülést, a hivatását és a családját is. Megtudhattuk, hogy mennyire fontos, hogy komolyan csináljuk azt, amibe belevágtunk és hogy soha ne veszítsük el a hitünket és a humorunkat.

Topi, köszönjük, hogy vagy nekünk és példaképül szolgálsz mindannyiunk számára!

Fotók: Osvald Gábor

A Kanizsa TV riportja a linkre kattintva érhető el!

A Napi Kanizsa összefoglalója a linkre kattintva érhető el!

Képgaléria megtekintése (8 db kép)

Forrás: Halis István Városi Könyvtár