A vadászgépek, bombázók, csatarepülőgépek javítása elengedhetetlen az Orosz Kozmikus- és Légierő hadrafoghatóságának biztosításához. Ehhez járul hozzá a Vlagyivosztoktól mintegy 100 km-re található 322. Légijármű-javító Üzem (LJÜ).
Az üzem
Egész Oroszországban összesen két gyáregység foglalkozik a „frontvadász” repülőgépek nagyjavításával: az egyik a moszkvai kormányzóságban, a másik az ország legtávolabbi végén, az tengermelléki Usszurijszk városhoz tartozó Vozdvizsenka községben található. Ez a 322. LJÜ, amely két másik üzemet is magába foglal – a 153-ast Knyevicsiben és a 388-ast Szpaszk-Dalnyijban.
A vozdvizsenkai üzemben javítják a Szu-24M, Szu-24MR, Szu-24M2 bombázókat, a Szu-25, Szu-25UB csatarepülőgépeket és a Szu-27UB, Szu-27Sz(P) vadászrepülőgépeket. Ezeken kívül a bevetések során harci sérüléseket elszenvedett repülő eszközök javítását is itt végzik.
A javítandó technikák az ország minden pontjáról érkeznek ide, de a külföldi megrendelések is jelentősek – Malajzia, India, Algír és Etiópia légierői is itt javíttatják a gépeiket.
Az üzem meglehetősen nagy területen fekszik, ami nem csoda, hiszen valójában négy, feladatát tekintve teljesen különböző gyáregységet foglal magában. Az elsőben fogadják és szétszerelik a beérkező repülőgépeket, a másodikban a segédberendezések javítása folyik, a harmadik a rádióelektronikai és célzóberendezések javítóbázisa, a negyedik pedig a barometrikus műszerekkel és berendezésekkel foglalkozik. Az egyetlen, amihez nem nyúlnak, a hajtómű – azok javítása más üzemekben történik.
A foglalkoztatottak száma 734 fő, a 277 női és 457 férfi dolgozó közül 180 a 35 év alatti fiatal.
Első fázis
Miután a javításra váró repülőgép beérkezik az üzembe, megkezdődik az általános állapotfelmérés. Diagnosztikai berendezéseket csatlakoztatnak a repülőgéphez és a kapott adatok alapján képet kapnak a szakemberek a repülőgép rendszereinek állapotáról. Gondosan dokumentálnak minden eredményt, ami nélkülözhetetlen a további műveletek tervezéséhez.
A következő lépésben a repülőgépet átadják a szétszerelő üzemnek. Ez a cég legnagyobb műhelye, 220-an dolgoznak itt, közülük 43 nő. Legtöbbjüknek felsőfokú végzettsége van, az átlagfizetés 56000 rubel (260 ezer forint) – ez 8000 rubellel több, mint az üzem többi területén dolgozóké.
Az üzem egyszerre 21 repülőgépet képes fogadni. A központi hangárban szimultán folynak a műveletek – vannak, akik a repülőgép fődarabjait szerelik szét, a többiek pedig azonnal megkezdik a vizsgálatokat és megtervezik a javítási műveleteket. Mindez nagy odafigyelést és gondos munkaszervezést igényel – az esetleges hibák ugyanis emberéletet követelhetnek.
Sok katonaviselt munkatárs is dolgozik itt – Andrej Visnyevszkij korábban MiG-25-ős és MiG-29-es repülőgépek technikusa volt a légierőnél. Hatodik éve dolgozik már itt, örömmel osztja meg tapasztalatait fiatal kollégáival. A mostani feladata egy, az ország Nyugati Katonai Körzetéből érkezett Szu-27-esből kiszerelni a hátsó üzemanyagtartályt. A hajtóműves kollégái ezután hozzáférhetnek a hajtómű-segédberendezésekhez és kiszerelés után átadhatják a 2. számú javítóegységnek.
Alekszandr Bobir 1972-ben, 17 évesen kezdett el itt dolgozni. Végigjárta a ranglétrát, egyszerű munkásból egészen az üzemegység vezetéséig jutott. Ö mondta, hogy számára a repülőgép olyan, mint az emberi szervezet – minden mindennel kapcsolatban van. Az egyes részek több lépcsős ellenőrzésen mennek át és csak teljes körű ellenőrzések után kerülhetnek vissza eredeti helyükre.
A beérkező három típus bonyolultsága más és más, ennek megfelelően a felújításra fordítandó idő is változik, A Szu-25-öst három, a Szu-24-est négy és a Szu-27-est közel öt hónapig tartják benn, mire végeznek a nagyjavítással.
A cég vezetőjének személyes kedvence a Szu-25-ös. Mint elmondta, a csatarepülőgép építésekor az egyszerűségre és a megbízhatóságra törekedtek – Afganisztánban be is bizonyította, hogy megfelel ezeknek az elvárásoknak. A „Bástya”, ahogyan a Légierőben becézik, kiemelkedik a páncélvédettségével és a nagy fegyverzeti terhelhetőségével, amellett a két hajtóműnek köszönhető magas túlélőképességével. Az orr-rész és a hajtómű-gondola további megerősítést kapott, a páncélzat vastagsága meghaladja a 10 cm-t. A célzókészüléke jövel egyszerűbb, mint a Szu-24 illetve 27-esé, a szárnyak alá függeszthető póttartályokkal jelentősen megnövelhető a hatótávolsága – igazi „repülő tank”.
Rádióelektronikai és célzókészülékek javítása
Ennek az üzemegységnek Alekszandr Lukjancsikov a vezetője – az egyik legrégebbi szakember a cégnél. 48 éve dolgozik itt és neki is köszönhető, hogy a kritikus 90-es években sikerült fennmaradnia az üzemnek. Az ide bekerülő működésképtelen műszerek a javítás után olyan minőségben kerülnek ki, hogy bátran vállalhat rá a gyár két év garanciát.
Az üzemvezető szerint az itt dolgozók igazi univerzális szakemberek. Az egyik feladat még a Szu-25 lézercélzó javítása, azt követően már a Szu-24-es műszereit javítják.
A rádióműszerészek minden típusnál más és más berendezéssel foglalkoznak, ráadásul ezek mérete a 100 grammostól akár a tonnásig is terjedhet.
Alekszandr Lukjancsikov elmondta, hogy a repülőgépek bonyolultsága itt is megmutatkozik a javítási időben. A Szu-25 egyszerű berendezéseivel 20 nap alatt tudnak végezni, a Szu-24-hez már másfél-két hónap kell, a Szu-27-es javítása pedig három-négy hónapig is eltarthat.
Műszerberendezések javítása
A 4. számú üzemegység foglalkozik a műszerek javításával. Az itt dolgozók hihetetlenül leharcolt berendezésekkel is találkoznak – ami azért következhet be, mert ezek a berendezések a legsérülékenyebbek.
A javítással 48 fő foglalkozik, az elektromechanikustól a lakatosig terjed a szakmák száma. Az üzemegység vezetője Roman Tyelegin – ő irányítja a barometrikus műszerek, a hajtómű-jeladók, az oxigénrendszer berendezései javítását végzők munkáját.
Ki és hogyan festi a gépeket?
Miután minden részegységet megjavítottak és leellenőriztek, a repülőgépet újra „összerakják” az 1. üzemegységben. Az összeszerelést követi a festés, amelyre egy speciális festőhangárban kerül sor. A teljesen letisztított sárkányt a megrendelő által kívánt színekre festik és a felségjelzés, valamint a lajstromszám is itt kerül fel a gépre. Az innen kikerülő repülőgépek kinézetre teljesen olyanok, mintha gyári újak lennének.
A festők kivétel nélkül mindannyian nők. Nyina Reva, az egyik legrégebbi dolgozó meséli el, hogyan történik a festés. „Sokan gondolják, hogy a festés csak egy egyszerű folyamat. Nem egészen – először is alaposan zsírtalanítjuk a felületet. Az alapozás után a jelzéseket kimaszkoljuk és ezt követi a többrétegű szórófestés. Fontos arra is ügyelni, hogy a kényes részekbe ne kerüljön semmilyen folyadék.”
A legegyszerűbb a Szu-25-ös festése, ezzel 5 nap alatt végeznek. A jóval bonyolultabb és lényegesen nagyobb felületű Szu-27-eshez 20 nap kell. A Szu-25-öshöz alkalmazott festék kódja AK-5187, a Szu-24/27-esre ASZ-1115 kerül. Az első jobb víztaszító tulajdonsággal bír, a második inkább a magaslégköri viszonyokra alkalmas. A festékeket egyébként Novoszibirszkben állítják elő.
Javítás utáni ellenőrzés
A szovjet időkben a gyárnak saját berepülő pilótái voltak. Ma már a repülőalakulatoktól érkeznek a gépek ellenőrzésére és átvételére a szakemberek. Nagyon szigorúan, több lépcsős rendszerben ejtik meg a földi és légi ellenőrzéseket, a repülőgépek csak ezek után kerülhetnek vissza a csapatokhoz.
Új vezető
Három hónapja új vezetője van a 322-esnek. Alekszandr Spakov 2003 és 2013 között már dolgozott itt, mint főmérnök és pár éves habarovszki kitérő után visszatért Vozdvizsenkába. Az üzem előtt álló feladatokról elmondta, hogy jelentős fejlesztések várhatóak. A cégnek az ez évi feladatai közé tartozik 14 darab, különböző típusú repülőgép nagyjavítása. A távol-keleti régióban ez az üzem egyedüliként alkalmas a lézervezérlésű berendezések javítására.
A dolgozók motiválására is új rendszert vezetnek be. Az új ösztönző rendszernek köszönhetően tovább nőhet a termelékenység és emellett a munka minősége is javulhat
A szakemberek képzésére szerződést kötöttek az Arszenyevszki Műszaki Főiskolával, az Irkutszki Műszaki Egyetemmel és a Komszomolszk-na Amuri Állami Műszaki Egyetemmel is. A 322-es LJÜ tanulmányi szerződést is köt az egyetemistákkal. A képzés idejére ösztöndíjat biztosít, cserébe öt évig kell végzés után a cégnél dolgozni a frissen végzett mérnököknek.
Forrás: www.newsvl.ru
Immár 16. állomásához érkezett a Hadak útján sorozat a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtárban. Az előadások célja, hogy hadtörténeti ismereteket adjanak át az érdeklődőknek, valamint, hogy bemutassák a nagykanizsai, illetve zalai kötődéssel rendelkező katonahősöket.
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.