2024. 03. 28. csütörtök
Gedeon, Johanna
: 396 Ft   : 367 Ft Benzin: 625 Ft/l   Dízel: 687 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Születésnap: A dicső múlt a Sas jövője!

JETfly  |  2012. 06. 05., 09:42

Egy harci repülőgép történetében 40 év nagy idő, az esetek többségében megtörténik a leváltás, és már csak múzeumokban található meg néhány példány. Léteznek azonban olyan rendkívül sikeres típusok, amelyek akár még ennél is tovább maradnak szolgálatban.

A B-52-es prototípusa már 60 éve repült, az F-4 Phantom vagy a MiG-21-es is túl van a fél évszázadon, és még a világ több légierejében szolgálnak.

Ezeknél jóval "fiatalabb", az amerikai F-15 Eagle, amelynek prototípusát 1972. június 26-án mutatták be a McDonnell Douglas cég Missouri államban lévő St. Louis-i gyárában.

F-15

A Sas a harci repülés meghatározó típusa lett, amely mögött nemcsak tartalmas múlt, hanem még akár két évtizedes jövő is áll. Az F-15-ös számos területen volt világelső, ezek közül néhány:

- Az elmúlt évtizedek háborúiban száznál több ellenséges gépet semmisítettek meg légiharcban, miközben egyszer sem találtak legyőzőre.- Az F-14-es mellett ez volt az első vadászgép, amelynek fedélzeti radarja már képes volt a földháttérben repülő légi célok nagy valószínüséggel történő felderítésére.- Az ugyancsak a McDonnell nevéhez füződő F-4 Phantom után ez volt mindmáig az egyetlen típus, amely képes volt a 3-tól 30 km-ig minden emelkedési sebességi világrekord megdöntésére.- Az F-15-ös volt az első, amelynek tolóerő/tömeg aránya meghaladta az egyes értéket.- Ezen a típuson alkalmaztak elsőként kis légellenállású illeszkedő póttartályokat.- Ugyan csak kísérleti jelleggel történt, de az F-15-ös az egyetlen vadászgép, amelynek fedélzetéről indított rakétával a világürben 28 ezer kilométeres sebességgel haladó müholdat semmisítettek meg.- A továbbfejlesztések során az F-15-ösön jelent meg először a fedélzeti radar NCTR üzemmódja, amely lehetővé tette azt, hogy a célról visszaverődött jelek alapján meg lehessen állapítani annak típusát.- 1999-ben az F-15-ös a katonai repülés történetében először ért el szimultán légi győzelmet egyszerre két szerb MiG-29-es lelövésével.- Ezen a típuson alkalmaztak először AESA rendszerü fedélzeti radart.

F-15

A felsorolást még lehetne folytatni, a 40 éves évforduló kapcsán azonban inkább röviden áttekintjük a típus történetét és jövőjét. Ez biztosított, ugyanis az USAF az ötödik generációs típusok nehezen elviselhető költségei miatt a nagy mennyiségben rendelkezésre álló meglévő gépek korszerüsítése és üzemidő-hosszabbítása mellett döntött. Természetesen ez csak azon típusok esetében jöhet szóba, amelyek eddig is sikeresnek számítottak, az F-15-ös ezek közé tartozik.

A típus létrejöttének gyökerei 1965-re nyúlnak vissza. Akkor még messze nem álltak rendelkezésre a vietnami tapasztalatok elemzései, az USAF fejlesztéssel foglalkozó agytrösztje még téves koncepciókat ítélt fontosnak. Tizenhárom nagy repülőgépgyártónak küldték meg a "kívánságlistát", amely egy 20 tonna feletti normál felszálló tömegü, 2,7 Mach elérésére képes vadászbombázót tartalmazott. Nyolc cég visszaküldte az előzetes terveit, ezekből aztán semmi sem lett.

F-15

A "vadászmaffia" ugyanis keresztülhúzta a számításaikat. Egy volt vadászpilóta, a repülőmérnöki végzettséggel is rendelkező John Boyd erősen kritikus szemmel nézte a cégek beküldött terveit, amelyek hagyományos kialakítású, "dögnehéz", korlátozott manőverezőképességü gépek voltak. A hidegháború akkori koncepcióinak azonban megfeleltek: Boyd és néhány barátja, kollégája azonban másképpen, mint utóbb kiderült, helyesen látta a jövőt. Akkor már szivárogtak a vietnami tapasztalatok, amelyek azt mutatták, hogy a manőverező légiharcnak változatlanul nagy a jelentősége. Ezen a téren azonban az akkori típusok nem jeleskedtek, az F-105-ös és F-4-es vadászbombázók csak az emelkedőképesség terén vehették fel a versenyt a MiG-ekkel, a vízszintes fordulóharcban nem.

1967-ben a domogyedovói légi bemutató újabb lökést adott a "vadászmaffiának". A szovjetek egyszerre hat új típust mutattak be, ezekkel szemben egy olyan vadászgépet kellett szembeállítani, amely minden lehetséges területen fölényben van.

F-15

Boyd a félig legális magánkezdeményezésükbe egy matematikust is bevont, akinek hozzáférése volt az akkori idők egyik csúcsszámítógépéhez. Az ezen lefuttatott számítások alapján egy teljesen új koncepció körvonalazódott. Az energiaalapú manőverezés azóta is alapelv. Ehhez azonban teljesen új aerodinamikai kialakításra és olyan új hajtómüvekre volt szükség, amelyek magas tolóerejük ellenére könnyüek, és fogyasztásuk kedvező ahhoz, hogy a hatótávolság elvárt mértékü legyen.

A "vadászmaffia" nem végzett hiábavaló szélmalomharcot, koncepció­jukat sikerült elfogadtatni, de ez az F-X program újraindítását igényelte. 1967 augusztusában új pályázatot írtak ki hét cég számára. A követelmények alapjaiban változtak meg. Mivel Vietnamban harc közben mind­össze néhány alkalommal gyorsultak fel a gépek 1,4 és egyetlenegyszer 1,6 Machra, csökkentették a kívánt csúcssebességet. A 2,5 Machra azonban szükség volt a szovjetek fejlesztés alatt álló szuperszonikus bombázói miatt. 1:1 feletti tolóerő/tömeg arányt igényeltek légiharc-konfigurációban, vagyis néhány rakétával és 50% üzemanyag-mennyiség mellett.

F-15

Kis sebességgel és nagy állásszöggel repülve sem veszíthette el a gép a kormányozhatóságát, és minden addiginál jobb kilátást kellett biztosítani a pilótának. Ennek komoly ára volt, a törzsből kiemelkedő kabintető ugyanis növelte a gép légellenállását. Egyedüli visszalépés volt a koncep­cióban, hogy az új típus csak egyetlen feladatkörre szolgált, csapásmérőként akkor még nem számoltak vele.

Elfogási feladatnál az új típus felszálló tömege nem lehetett több 18 tonnánál, a koncepció kidolgozói a müszakiakra is gondoltak, egyszerübb üzemeltetési feltételeket igényeltek, gyors hajtómücsere lehetőségét, stb.

A cégek által benyújtott új pályázatokat 1969 végére bírálták el, a karácsonyi ajándékot december 23-án a McDonnel Douglas kapta meg.A részletes fejlesztés a ma csak álomnak tünő módon határidőn és költségkereten belül haladt, legalábbis az első prototípus elkészültéig.

F-15

Az F-15 Eagle megszületett, és időtálló konstrukciónak bizonyult. Aerodinamikai téren generációs ugrást hozott. Amíg az F-4 Phantom komoly szárnymechanizáció, határréteg-lefúvó rendszer mellett is korlátozott manőverezőképességü, addig a Sas egyszerü kialakítású szárnyán a csürőn kívül csak egy kéthelyzetü kis fékszárny volt. Amíg az előd típus fedélzetén a mozgó alkatrészek kenése több mint 500 helyen volt szükséges, addig az F-15-ösön a felénél is kevesebb zsírzógomb található. A hajtómücsere idejét drasztikusan csökkentette az elsőként alkalmazott AMAD (Airframe Mounted Accessory Drives) különálló segédberendezésmeghajtás-ház, amelyre a generátorokat, hidraulikaszivattyúkat és a startert szerelték. Utóbbi külső energiaforrás nélkül üzemel, a gép kiszolgálóeszköz-igényét ezért csökkenthették.

Az F-15-ös első példánya 1972. június 26-án mutatkozott be a nyilvánosságnak, ezt követően leszerelt szárnyakkal és vezérsíkokkal egy Galaxy fedélzetén vitték Kaliforniába az Edwards kísérleti bázisra. A berepülés egy hónappal később, július 27-én kezdődött, amikor Irwing Burrows, a cég fő berepülőpilótája először szállt fel. Összesen húsz prototípus és nullszériapéldány épült, ezek közül egyetlenegy sem veszett oda a több ezer órás tesztprogram alatt.

A tapasztalatok alapján kisebb aerodinamikai módosítások váltak szükségessé a szárnyvégeken és a vízszintes vezérsíkon, ezek mellett a törzsféklap méretét növelték meg. A Sas elnyerte végleges formáját, ez mai szemmel is esztétikus, és ami a fő, a repülési teljesítmény és manőverezőképesség szempontjából megfelelő.

F-15

A manapság csigalassúsággal folyó tervezési, fejlesztési munkák mellett hihetetlennek hangzik, hogy például a szívócsatornák oldalára felszerelhető illeszkedő póttartályok mintapéldánya mindössze 139 nap alatt készült el, ebbe a tervezés ideje is beleértendő.

Már akkoriban is fontos volt, hogy a gyártók a megrendelő és főleg a politikusok felé demonstrálják termékeik kiválóságát. Ezt látványos, de nem feltétlenül értelmes akciókkal lehet biztosítani, az F-15-ös eseté­ben például sor került légi utántöltés nélküli áttelepülésre Európába. 1974-ben a gép részt vett Farnborough-ban a kétévente ismétlődő kiállításon, ahová három ledobható és két illeszkedő póttartállyal repült át, és a leszállás után még kétezer liter kerozin maradt. A "vadászmaffia" koncepcióját látványosan sikerült a gyártónak biztosítani, a hatalmas hajtómütolóerő-felesleg nem ment a hatótávolság rovására úgy, mint később a MiG-29-es esetében. Ugyancsak a képességek demonstrálására szolgált az emelkedési világrekordok megdöntése. A Sas egy különlegesen felkészített, csökkentett tömegü példánya nyolc rekordot javított meg 17-30%-kal, ennek gyakorlati értelme nem volt, hiszen szériagépek erre nem lettek volna képesek (ugyanez vonatkozott a szovjetekre is).

F-15

Az F-15-ös sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy az USAF az eredetileg tervezett mennyiséghez képest többet rendszeresített. Összesen 384 darab F-15A, 61 kétüléses B, 485 továbbfejlesztett, nagyobb üzemanyag-mennyiséggel rendelkező C és 90 gyakorló D változatra került amerikai felségjel, ezen a mennyiségen felül a nyolcvanas évek végétől 236 darab többfeladatú F-15E Strike Eagle vadászbombázó is szolgálatba állt.

A rendszeresítés azonban nem ment simán. Az USAF 1975-ben vette át az első példányokat, a kiképző alakulatoktól kikerült pilótákkal az első század egy évvel később érte el a bevethetőséget.Amíg a berepülési időszak alatt csak kisebb müszaki problémák jelentkeztek, addig a sorozatgyártott gépek közül több lezuhant. A Pratt & Whitney F100-as hajtómüvek érzékenynek bizonyultak a szívócsatornákba kerülő turbulenciákra, és pompázsjelenség miatt sokszor leálltak. Ugyanez fordult elő gyors gázadásnál is, a berobbanó forszázs nyomáshulláma a külső áramkörben visszahatott a kisnyomású kompresszor müködésére, ami ugyancsak pompázst és leállást eredményezett. A hatalmas tolóerőt természetesen nagyon szerették a pilóták, ám sokszor túllőttek a célon, és a gép lapos dugóhúzóba került, amiből nehéz volt kivezetni. 1979-ben egy rövid időszakra 50%-ra csökkent a típus hadrafoghatósága, főként a hajtómüvek időigényes módosításai miatt. A repülésbiztonsági helyzet azonban a változtatásoknak köszönhetően lassú javulásnak indult.

F-15

Összességében az akkori NATO-átlagon belül volt a gépveszteség, bár az új generációt jelentő típustól jobbat vártak. Számos módosítást követően az F100-as továbbfejlesztett változatainál megoldották a pompázs­problémát, az 1988-ban az addigi összesített veszteség átlag százezer órára 3,27 volt. 1995-re még jobb lett a helyzet, (1,53) és azóta is ennek környékén van a típusátlag.Hiába hozott új képességeket az F-15-ös, hamar túlhaladottá vált. Fedélzeti radarja egyidejüleg csak egy célt követett, müszerfalának kialakítása a hatvanas éveket idézte a 350 különféle kezelőszervvel, müszerrel, kapcsolóval és jelzőlámpával. A központi számítógépének memóriája a mai szemmel nevetséges pár száz kilobyte szintü volt.

Már a nyolcvanas évek elején elkezdték tervezni a MSIP (Multi Stage Improvement Program) programot, amely több lépcsőben, kisebb-nagyobb lépésekkel folyó korszerüsítést jelentett. Az APG-63-as fedélzeti radar több blokkját lecserélték, ezt követően a típusjelzés APG-63(V)1-esre változott. Ez már képes volt egyidejüleg tíz légi cél követésére, és az új AIM-7M Sparrow rakétákkal egyidejüleg kettő támadására. 1990-re már müködött a radarok NCTR (Non Cooperative Target Recognition) üzemmódja, ez a visszavert jelek jellemzőit összehasonlította a tüzvezető számítógép sok százszorosára növelt memóriájában lévő adatbázissal, és jó közelítéssel megállapította a célnak a típusát. Ez sok esetben egyértelmü azonosítást is jelentett, hiszen az ismert volt, hogy egy hadmüvelet során milyen ellenséges gépekkel találkozhatnak.

F-15

A pilótafülkébe a régi fegyverzeti panel helyére egy többcélú képernyőt építettek be, ez azonban főleg az adatátviteli rendszeren keresztül kapott légi helyzetkép megjelenítésére szolgált, a radar adatai változatlanul a külön erre a célra szolgáló katódsugárcsöves kijelzőre kerültek.Kibővült a HOTAS rendszer, ehhez lecserélték a régi botkormány markolatot, amely eredetileg azonos volt az F-86-oson 1950-ben már használttal, ezenfelül leginkább jelentős előrelépésként a fegyverzetbe integrálták az új AIM-120 AMRAAM rakétákat.

A hajtómüvek digitalizált vezérlőrendszert kaptak, az F100-220-as verzióval nagymértékben javult az F-15-ös gyorsulása, főleg nagyobb magasság- és sebességtartományban.A csúcstechnológia mellett azonban szinte primitív eszközöket is bevezettek a típuson. A légi célok minden kétséget kizáró azonosítása létfontosságú, éppen az F-15-ös volt a főszereplője annak a szomorú esetnek, amikor az Irak elleni háborút követően tévedésből két amerikai UH-60-as helikoptert lőttek le. Több különböző módszerrel is meg kell győződni a cél hovatartozásáról, ezért a pilótafülkében a HUD jobb oldalán felszereltek egy Leupold vadászpuska-távcsövet, amellyel a pilóta jó látási viszonyok között vizuálisan azonosíthatta az előtte lévő gépet.

A MSIP közelmúltbeli fázisaiban a Sasok megkapták az új FDL (Fighter Data Link) adatátviteli rendszert, a JHMCS sisakdisplay-t, az AIM-9X nagy manőverezőképességü közelharcrakétákat, az AIM-120-as AMRAAM újabb verzióit, a pilótafülke berendezése azonban nem változott, ez már zavaróan elavult kialakítású napjainkban.

F-15

Az F-15-ös volt az első vadászgép, amely AESA rendszerü fedélzeti radart kapott. A Raytheon 2000-ben alakított át 18 gépet, ezek mindegyike Alaszkában szolgált, feladatuk az esetleges tömeges szárnyas rakéta támadás elhárítása volt. Az APG-63(V)2 radar fix antennája ezernyi önálló adó/vevő egységből áll, amelyek csoportonként más-más feladatot láthatnak el, a teljes látószögtartományban villámgyors pásztázásra képesek, és biztosítják minden addiginál messzebb lévő és több cél felderítését és akár egyidejüleg nyolc támadását. Az új radarnak magas költségei mellett volt azonban egy keveset emlegetett hátránya, dögnehéz lett. Emiatt a gépek farokrészébe ballasztot kellett elhelyezni, mindezek miatt az F-15-ös üres tömege 900 kg-mal növekedett.

A Raytheon folyamatosan dolgozott az AESA radarok fejlesztésén, a Super Hornetek APG-79-eseinek technológiáját adoptálták az F-15-ös radarjához is, így az APG-63(V)3-as már könnyebb, elfogadhatóbb költséggel jár, ezért döntés született arról, hogy a hosszabb távon üzemben tartani szándékozott 178 F-15-ös orrába ezeket építik be. 2012 közepén már több tucat olyan Sas üzemel, amelyeket ezekkel szereltek fel. A radar a régihez képest dupla hatótávolságú, így a gép képes lesz kihasználni a 2014-től a fegyverzetbe kerülő AIM-120D AMRAAM rakéták maximális indítási távolságát.

Az új radarral felszerelt gépeket Golden Eagle, vagyis Aranysas néven is említik, ezek az USAF szándékai szerint egy jövőbeni élettartam-növelő nagyjavítással összekötött újabb korszerüsítést követően az F-22-es Raptorokkal közösen kerülnének bevetésre. A nyolcezer repült órás üzemidő jelentős hosszabbítása talán túl ambiciózusnak tünik, pláne a néhány évvel ezelőtti baleset fényében, amikor egy Sasnak repülés közben néhány g-s túlterhelésnél leszakadt a teljes orr-része.

Bebizonyosodott, hogy néhány gép hossztartói hibásak voltak, a többinél nincs ok aggodalomra, éppen ellenkezőleg, a sárkányszerkezet fő teherviselő elemei bírják a strapát. A szárnyvégek és vezérsíkok méhsejt paneljei azonban cserére szorulnak, ez a munka apránként folyik is. A beszivárgó víz miatt ezek több esetben is szétfagytak, emiatt egy ideig szigorú sebességkorlátozás volt érvényben a típuson. Az élettartam növelése néhány szerkezeti elem megerősítésével jár együtt, például a szárny alatti felfüggesztő rögzítési pontjánál lévő bordákat titánból készültre cserélik. A gép összes elektromos vezetéke cserére szorul, mivel a régi Kapton szigetelés már nem bír ki hosszú időt károsodás nélkül. Ez probléma a polgári repülésben is, a hetvenes években szinte minden típus olyan vezetékeket kapott, amelyeknek szigetelése napjainkra teljesen elöregedett, töredezik és zárlatokat okozhat. Digitális video-adatrögzítés, NVG-kompatibilis világítás, új elektronikai önvédelmi rendszer, korszerü tüzvezető számítógép, új fejlesztésü kommunikációs és navigációs eszközök mellett módosított kezelőszervek kerülnek a pilótafülkébe. Modernizálják a fedélzeti diagnosztikai rendszert, és új tervezésü a vész-energiaellátó berendezés is.

A takarékosság azonban több már eldöntött lépést semmissé tett, minden valószínüség szerint nem kapják meg az Aranysasok a beépített FLIR berendezést, amely a radarkisugárzása nélkül is lehetővé tette volna célfelderítést. Az alternatív megoldást azonban már használják is. A korszerü adatbuszrendszerek alkalmazása nagyon lerövidíti és egyben olcsóbbá teszi új eszközök, fedélzeti berendezések integrálását. Noha az F-15C/D változatlanul nem csapásmérő, képesek használni a Lockheed Martin által fejlesztett Sniper célmegjelölő konténert. Ennek jellemzője, hogy a többihez képest lényegesen kisebb légellenállású és könnyebb eszköz, amelynek van levegő-levegő üzemmódja is. Nagy érzékenységü CCD kamerája akár 60 km-ről olyan felbontású képet ad, ennek alapján egyértelmüen felismerhető a közeledő repülőgép típusa. A Nemzeti Gárda egyik alakulatánál már 2011-ben szolgálatban állt a Sniper, ennek egyetlen hátránya, hogy elfoglalja a törzs alatti felfüggesztési pontot, ahová egyébként póttartályt szoktak szerelni.

A jelenlegi tervek szerint a hajtómüvek nem változnak. Az F100-220-asok teljesítménye elegendő, szemben néhány kritikus észrevétellel. Egy kis kitérőt téve érdemes megemlíteni, hogy "öregsége" ellenére az F-15-ös manőverezőképessége változatlanul az élvonalban van. Néhány konkrétum. Dél-Koreában a tender idején tartott légi bemutatón a Lakenheathből kölcsönzött egyik szériagéppel a gyári berepülőpilóta bemutatta a kobra manővert, amelyre széleskörüen elterjedt, de téves vélekedés szerint csak az orosz típusok képesek.

F-15

Ugyancsak téves információt terjesztett néhány "nagyszájú" pilóta, miszerint az F-15-ös manőverezés közben "nem ellenfele" a Szu-27-esnek. Ezt éppenséggel orosz aerodinamikai elemzések cáfolják, pl. vadászkonfigurációban néhány rakétával és fél üzemanyaggal a Sas emelkedőképessége minden magasságban kissé jobb, a forduló szögsebessége a két típusnak 700-800 km/h között kis és közepes magasságtartományban teljesen azonos, alatta kissé jobb a Szuhoj, felette kissé jobb az F-15-ös. Az, hogy egy összecsapásban (amire élesben még nem került sort) melyik győz, az főként a pilóta képzettségén és a fegyverzet minőségén múlik.

A jövő remélhetőleg nem bekövetkező háborúiban az USAF az F-22-eseket és az F-15-ösöket párhuzamosan tervezi bevetni. Ehhez megoldják a gépek közötti adatkommunikációt, az Aranysasok radarja által felderített célokat a Raptorok saját kisugárzás nélkül észrevétlenül támadhatják majd.Korszerüsítést függetlenül az amerikai programoktól a japánok és az izraeliek is elvégeztek saját F-15-öseiken, ezek leváltásáról sincs még szó. Szingapúr, Dél-Korea a közelmúltban rendszeresítette a többfeladatú verziókat, ezek még legalább 30-40 évig üzemelnek. A legutóbbi megrendelés Szaúd-Arábia részéről érkezett, náluk a meglévő régebbi példányok mellé 84 új F-15SA verzió érkezik az évtized végéig. Mindösszesen meghaladja az 1800 darabot a Sas különböző változatainak gyártási mennyisége, amelyek egy része a folyamatos korszerüsítéseknek köszönhetően hosszú távon a világ katonai repülésének élvonalában marad.

Ha tetszett a cikk, kövesse
a JETflyt a Facebookon!

Még több friss hír

2024. 03. 18., 16:21
Az elmúlt napokban több friss hírt is olvashattunk az MH Kiss József 86. Helikopterdandárról, többek között arról is, hogy először ugrottak ejtőernyősök a H225M típusú közepes, többcélú forgószárnyasból.
2024. 03. 12., 13:39
A Pilatus svájci repülőgépgyártó a közelmúltban jelentette be, hogy a PC-21 típusú kiképző repülőgépekből álló globális flottája elérte és meghaladta az 500 000 repült órás történelmi mérföldkövet.
2024. 03. 06., 11:10
Ritka eset, amikor egy repülőgép-típus beszerzése világpolitikai jelentőségű alkudozások központi témája lesz. Márpedig pont ennek lehettünk szemtanúi, lassan több, mint egy esztendeje. A török taktika bevált, Svédország NATO-tagságának támogatásáért cserébe 23 milliárd dollárért 40 F-16V Block 70 Viper megvásárlására, és 79 Falcon felújítására kapnak lehetőséget.
2024. 03. 05., 12:25
Több évtizedes elmaradást pótolva a Honvédelmi Sportszövetség 2024-ben útjára indította a Honvéd Kadét Pilóta Programot, amelynek elsődleges célja a Magyar Honvédség légiereje számára a minőségi utánpótlás biztosítása.
2024-03-21 13:58:05
Modern helikopterek váltják a régi eszközöket a Magyar Honvédség kutató-mentő szolgálatában – jelentette be a honvédelmi miniszter. Szalay-Bobrovniczky Kristóf hozzátette: a napokban a régi típusú Mi-17-es helikoptereket a modern H145M forgószárnyasok váltották fel.
2024-03-21 09:15:14
2006. március 21-én nagyszabású eseményre, a Magyar Légierő első öt JAS 39 Gripenjének (3 C és 2 D változat) érkezésére várták a sajtó képviselőit a Kecskeméti Repülőbázison. A repülőgépeket a Magyar Légierő négy, illetve a Svéd Légierő három hajózója repülte hazánkba. A kétórás út a Svéd Védelmi Beszerzések Hivatalának linköpingi területéről indult.  
2024-03-05 10:15:09
2024. március 4-én, hétfőn, Gróf Gergely ezredes, a kecskeméti MH vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár parancsnoka tartott tájékoztatót, melyben többek között a bázison jelenleg zajló elektronikai hadviselési gyakorlatokról, valamint a Magyar Légierő Gripen flottájának idei évre tervezett feladatairól is hallhattunk információkat.
   MÁSOK ÍRTÁK
2024. 03. 25., 11:58
A magyar és a svéd kormány korszakos megállapodást kötött, ugyanis a már meglévő vadászgépek mellé négy új JAS-39 típusú vadászbombázóval bővül hazánk repülőgépflottája.
2024. 03. 25., 10:41
2024. 03. 22., 09:25
A máltai Universal Air március 26-ától hetente kétszer indít légijáratokat Pécs-Pogány reptérről a Málta–Pécs–München útvonalon.
2024. 03. 20., 09:21
A nyolcvanas évek második felében, a Tomcat üzemeltetés csúcspontján, az amerikai haditengerészet 22 elsővonalbeli (repülőgép-hordozós) százada repülte az F-14-est, megosztva a csendes-óceáni és az atlanti-óceáni flotta hordozói között.

  Legfrissebbek most

Mint ahogy arról korábban már lapunkon is beszámoltunk, Dánia - az F-35-ösök érkezésével - folyamatosan vonja ki a hadrendből F-16-os vadászbombázóit, melyek értékesítését már korábban meghirdették. A lehetséges vásárló kilétét a napokban hozták nyilvánosságra.

  HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!

E-mail cím:

Megszólítás:


A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.

Feliratkozás most

  Háború Művészete magazin