2016. 12. 09. péntek
Natália
: 314 Ft   : 290 Ft Benzin: 352 Ft/l   Dízel: 365 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Az Egyesült Királyság repülésének fejlődése

JETfly  |  2003-05-16 10:50:00

Maga a Királyi Légierő 1918. április 1-én alakult elődjéből a Királyi Repülő Hadtestből. Az I.világháború után rengeteg problém a merült fel, hogyan tartsák fennt ezt a haderőnemet. A megoldást a huszadik századi angol történelem jellegzetes személye Winston Churchill jelentette, aki 1919 januárjában, mint Hadügyi és légügyi államtitkárként, nagymértékben segítte az új haderőnem fennmaradását.

Visszahívta Hugh Trenchardot a Légierő vezérkari főnökét, aki korábban már szolgált ebben a beosztásban. 1920. áprilisában nagy előrelátással, Trenchard megalapította a Királyi Légierő Főiskoláját a lincolnshirei Cranwellben. Ez az iskola alapozta meg a RAF jövőjét. Így Lord Trenchardot kell a Királyi Légierő alapítójának tekinteni.

1936. március 5. a következő fontos dátum az elmúlt 100 év során tett utazásunkon. Ez volt az a nap, amikor „Mutt” Summers Southamptonból először szállt fel a Spitfire prototípusával. Röviddel ezt követően, 1938. júniusában megjelent az első sorozatgyártott repülőgép is, amikor 1939. szeptember 3-án Nagy-Britannia belépett a háborúba, már 2.000 gépre volt megrendelés. Mitchell csodálatos formájának és a félelmetes Rolls-Royce Merlin motor házassága egy világbajnok és a szó valódi értelmében csata győztes repülőgépet eredményezett. A Spitfire több mint 40 változatából több mint 20.000 példány készült. Bár az utolsó repülőgép 1947-ben gördült le a szerelősorról, néhányat még mindig szeretve ápolnak és repülnek a RAF Angliai Csata Emlékkötelék tagjai. Reméljük még igen sokáig.

Hurricane

Guy Gibson alezredesA II világháborúban nemcsak a vadászok, hanem a bombázók is fontos szerepet játszottak. Aki behatóbban foglalkozott a brit bombázók történelmével annak egy név biztos ismerősen hangzik, Guy Gibson alezredes, aki kiérdemelte az hősiességért járó legmagasabb kitüntetését, a Viktória-keresztet. Az ő neve mindig összekapcsolódik Barnes Walliséval, akivel közös erőfeszítéseket tettek, hogy 1943 tavaszán lerombolják a németek három legfontosabb gátját. Hagyományos bombákkal nem lehetett végrehajtani a feladatot, de Barnes Wallis egy különleges megoldással állt elő. Egy hatalmas bombát tervezett, amely több mint 4.000 kg tömegével robbanás előtt elsüllyedt. Ezt követően rombolóerejét felerősítette a lökéshullámok kalapács effektusa tovaterjedve az összenyomhatatlan folyadékban. A bomba helyes müködésének problémáját a megfelelő oldás jelentette, amit nem több mint 20 méteres magasságból a gát közelében kellett végrehajtani úgy, hogy az a víz felszínén kacsázva üsse telibe a gátat. Ezután robbanás előtt, 12 méterre kellett süllyednie a bombának. Egy merész, éjszakai rajtaütés során a jól védett célpontok ellen, Gibson és maréknyi csapata lerombolták a Möhne és az Eder gátakat, de nem maradt semmijük, amivel megtámadhatták volna a harmadik célpontot, a Sorpe gátat. A 617. Repülőszázad 18 személyzete közül, akik a gátromboló bevetésre szálltak fel, kettő meghibásodás miatt nem érte el a célpontot, nyolcat pedig lelőttek. A támadás nem hozta meg a remélt hatást.

Frank Whittle

A II. világháború sok technikai újítást hozott. A repülés egyik fontos fejlődési pontja a II. világháború idején valósult meg, de előkészítése már évekkel korábban megtörtént. Frank Whittle 1928-ban részletesen kidolgozta a sugárhajtómüvek müszaki követelményeit. Két évvel később szabadalmaztatta tervét, de senki sem mutatott érdeklődést iránta, valószínüleg azért, mert a szükséges fémeket még nem fejlesztették ki. 1935-ben a szabadalom lejárt, ezt Whittle később megújította. 1936-ban terve megvalósításához magántámogatást kapott. Ezalatt Németországban Werner von Braun egyik asszisztense, Hans von Ohain munkásságának köszönhetően a németek megelőzték Whittlet. Az első sugárhajtómüves repülőgép, a Heinkel He-176 első felszállására a németországi Rachlinban került sor, 1939. július 3-án. Whittle sugárhajtómüve még közel két évig nem emelkedhetett a levegőbe. Ez csak 1941. május 15-én történt meg egy kísérleti Gloster E28/39-be építve. Whittle viszont jogosan tarthat igényt a sugárhajtómü feltalálójának címére.

de Havilland CometA II. Világháború vége felé a Martin Baker vállalat elkezdte úttörő munkáját a katapultülések fejlesztése területén. A hasonló rendszerek szükségességét hangsúlyozta annak a tesztpilótának a halála is, aki a szabványos technikával oldalra próbált kiugrani a Gloster Meteor egy korai változatából. A pilóta elvesztette eszméletét és meg sem kísérelte kinyitni az ejtőernyőjét. A cég elkezdte a katapultülések fejlesztését és 1945. január 24-én sikeres hajtottak végre az első éles statikus katapultálási kísérletet, amikor Bernard Lynchet. egy rámpáról lőtték ki ellenőrzött körülmények között. 18 hónappal később Lynch végrehajtotta az első éles katapultálási kísérletet egy átalakított Meteor fedélzetéről, 2.500 méteres magasságban, 470km/h sebességgel repülve. Ezt követően még több, mint harmincszor hajtott végre éles katapultálást.

ConcordeA brit repülés történet következő mérföldköve 1948. júniusa. A Szovjetunió lezárta az összes köz- és vasúti vonalat Nyugat-Berlinbe, megakadályozva a bejutást az amerikai, a francia és a brit szektorokba. Szerencsére mind a RAF, mind pedig az USAF készen állt, hogy légihíddal biztosítsák bázisaik ellátását. A két kormány további lépésekre is elszánta magát. Megegyeztek abban, hogy biztosítják Nyugat-Berlin teljes polgári lakossága (több mint 2 millió ember) szükségleteinek ellátását is. A példátlan müvelet során a két légierő napi 4-5 ezer tonna ellátmányt szállított a városba. A Plai Fair Hadmüvelet eredményeként több mint 10 hónap után 1949. május 12-én az oroszok megszüntették a blokádot. A hadmüvelet bizonyította a világnak, hogy a légierő humanitárius célzattal is használható.

A kereskedelmi repülés háború utáni világában, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok is különböző módon közelítette meg az utasszállító repülőgépek fejlesztését. Az USA három nagy légcsavaros repülőgépet gyártott, amelyek megfeleltek a hosszú távú légiközlekedés újonnan meghatározott követelményeinek: a DC-3-ast, a DC-4-est és a C-12-est, vagy ismertebb nevén a Constellationt. Akkoriban azt mondták, hogy az amerikaiak hallgatnak a piac szavára, míg a britek olyan repülőgépeket építenek, amelyekre senkinek sincs szüksége. Ennek eredményeként az amerikai repülőgépek telt házzal üzemeltek. A britek külön utat választva kifejlesztették a világ első sugárhajtású utasszállító repülőgépét a Cometet.

P 1127

HarrierA Comet kereskedelmi szolgálatba állásakor, azonnal feltünést keltett az Atlanti-óceán túloldalán. Azonban hamarosan problémák merültek fel, melyek két felszállás közbeni balesettel kezdődtek. Az első 1952. októberében Rómában történt, ahol senki sem sérült meg. A második baleset során 11 ember veszítette életét a fedélzeten. Ez 1953. márciusában egy Karacsiból történő felszállás után történt, és hasonlóképen a pilóta téves helyzetmegítélésének volt tulajdonítható. Ezt követően módosították a szárny belépőélét, hogy növeljék a kis sebességen keletkező felhajtóerőt, és elkerüljék a felszállás közbeni átesés lehetőségét. A harmadik baleset 1954. januárjában történt, amikor a repülőgép Calcuttából történő felszállását követően erős zivatarzónába került, és egyszerüen darabjaira hullott a levegőben. Akkoriban ezt nem tekintették többnek, mint furcsa baleset. Elfogadott tény volt, hogy erős zivatartevékenységben a turbulencia szó szerint képes darabjaira tépni egy repülőgépet. Mindamellett a pilótának nem sok lehetősége volt a repülés megszakítására. Annak ellenére, hogy a baleset pontos oka ismeretlen volt, a kéthónapos letiltás alatt 50 változtatást hajtottak végre a repülőgépen. 1954. áprilisában bekövetkezett a negyedik baleset, amikor a Rómából induló Comet szintén darabokra szakadt a levegőben, 43 ember halálát okozva a fedélzeten. Ezt követően részletes és szisztematikus vizsgálat kezdődött. A vizsgálatba bevonták a farnboroughi Királyi Aeronautikai Alapítványt, és a vizsgálóbizottság vezetésével annak igazgatóját, Sir Arnold Hallt bízták meg.

Eurofighter Typhoon

Az utasszállító repülőgépek történetének egyik legkifinomultabb technikai eredménye és egyben a modern idők utasszállítóinak valószínüleg legellentmondásosabb példája a Concorde, a két ország együttmüködéséből származik.

1976. január 26-án, 14 évvel azután, hogy Nagy-Britannia és Franciaország megegyeztek a repülőgép építéséről, a Concorde kereskedelmi szolgálatba lépett. 1979. szeptemberében a brit és a francia kormány 16 repülőgép elkészülte után, melyeknek darabja 500 millió dollárba került, leállítatta a gyártást. Ez volt a legdrágább és bizonyos értelemben a legkiábrándítóbb repülőgép, amit a világ valaha is látott, de még napjainkban is a repülőgépipar képességeinek egyik legragyogóbb példája.

Nincs még egy olyan repülőgép, úgy képes kihasználni az azt övező teret, mint a Harrier. E szokatlan gép eredete az 1950-es évek közepéig nyúlik vissza. A kormány első kockázatos vállalkozása a V/STOL (függőlegesen/rövid nekifutással fel- és leszálló) repülőgépek területén a Short deltaszárnyú, rögzített futómüves SC-1-ese volt.

A gépnek a függőleges repüléshez négy emelőhajtómüre volt szüksége, plusz egy menethajtómüre a hagyományos repüléshez. Ennek gyakorlati megvalósítása azonban nehéznek bizonyult. A második prototípus 1963-ban balesetet szenvedett, amelyben a pilóta is életét vesztette.

A Hawkers a saját elképzeléseivel próbálkozott a V/STOL területen, ami végül a Rolls-Royce „repülő ágykeretén”, majd a P1127 prototípusán keresztül vezetett a Harrier kifejlesztéséhez. A P1127, amely különböző megközelítést, a gázsugár elfordítást és reaktív kormányfúvókákat alkalmazott, 1960. októberében repült először. Eközben számos országban megfogalmazódott a V/STOL harci repülőgépek iránti igény. Ez vezetett ahhoz a megállapodáshoz, ami 1963-ban született Nagy-Britannia, a Német Szövetségi Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok között kilenc P1127 típusú repülőgép beszerzéséről. Ezeket a repülőgépeket egy háromoldalú elemző programban kívánták felhasználni, aminek célja a V/STOL harci repülőgépek hadmüveleti alkalmazása földi szabályainak kidolgozása volt. 1964. novemberében a repülőgép nevét Kestrelre változtatták, majd végül a szuperszonikus V/STOL vadászrepülőgép program törlése után az eredetileg a P1154-nek szánt Harrier nevet kapta. Az új gép szerencsésen megúszta az 1966-os védelmi felülvizsgálatot, és végül még az év decemberére szabaddá vált az út a 60 darabos első széria legyártásáról folyó tárgyalások előtt.

1969. májusában, 50 évvel Alcock és Brown Atlanti-óceán feletti repülését követően, a the Daily Mail egy újabb versenyt hirdetett, ezúttal London és New York között. A szabályok, ahogy korábban is, összetettek voltak, és szerepelt közöttük a fix indulási és érkezési pont a két város szívében. A kelet-nyugati versenyt egy RAF pilóta nyerte köszönhetően a Harrier sokoldalúságának. Tom Lecky-Thompson őrnagy 6 óra 11 perc és 57 másodperc alatt teljesítve a távot, úgy, hogy egy rendező-pályaudvarról szállt fel és egy motorkerékpárt használt a városon történő átjutásra, ami az emberi és a mérnöki leleményesség még egy példája.

A Eurofighter Typhon teljesítmény és képességek területén egy új korszakot fog jelenteni a Királyi Légierő és az európai partnerországok légierőinek számára. Ez, ipari és légierő szinten is a német, az olasz, a spanyol és a brit kormányok közötti együttmüködés eredménye. A pilóták által pilótáknak tervezett repülőgépvezető fülke egyszerüen a legjobb a világon. A közvetlen hang útján történő vezérlést is felhasználják, lehetővé téve ezzel, hogy a pilóta többet nézzen a fülkéből kifelé, mint befelé. A repülőgép szerkezeténél felhasználták a szénszálas kompozit anyagokat (a borítás 70%-a), könnyüfém ötvözeteket, titániumot (a fémszerkezetek 12%-a) és üvegszál erősítésü anyagokat (12%). Lévén instabil repülőgép, a Typhoon komputerizált kormányvezérlő rendszerre támaszkodik, ami kimagasló manőverező képességet biztosít, különösen hangsebesség felett. Mach2, valamint +9/-3 G képességével és fejlett fegyverrendszerével egyszerüen világbajnok többfeladatú repülőgép. Ez az utolsó vadászrepülőgép, amelyet az Egyesült Királyságban terveztek és gyártottak.

Ha tetszett a cikk, kövesse
a JETflyt a Facebookon!
   MÁSOK ÍRTÁK
2016. 12. 06., 16:24

Orosz rulett a tengeren

A szíriai partok közelébe vezényelt orosz Admiral Kuznyecov repülőgép hordozó erősen korlátozott mértékben képes beavatkozni az Iszlám Állam és a szír kormányellenes erők elleni harcokba.
2016. 12. 05., 11:23

Repülés Kabulba, átszállás nélkül

Dr. Orosz Zoltán altábornagy: Jövőre elkezdődik a Magyar Honvédség légi szállítási képességének fejlesztése, új járműveket vesznek.
2016. 12. 02., 15:40

Repülős ajándékötletek a JETfly Webáruházból!

Válasszon karácsonyi ajándékot a JETfly Webáruházból! Repülős relikviák, könyvek, pilótadzsekik, bakancsok, pólók stb. széles kínálatával várjuk Vásárlóinkat! Kiszállítási akció!
2016. 12. 01., 10:54

Az utolsó Tu-144 utolsó repülései

Tupoljev–NASA repülő laboratórium, orosz gép amerikai műszerekkel. Emlékmű lesz a 77114-es? Akiket irritálnak bizonyos feliratok.

  HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!

E-mail cím:

Megszólítás:


A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.

Feliratkozás most

  Háború Művészete magazin