2016. 12. 07. szerda
Ambrus
: 313 Ft   : 292 Ft Benzin: 352 Ft/l   Dízel: 365 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Húsz éve üvölt újra a Puma! - Magyar felvarrók II. rész

JETfly  |  2009-04-06 07:17:12

Ma már teljesen természetes, hogy a magyar harci repülőgépek oldalán és a pilótáik vállán nagy hagyományokkal rendelkező századjelvények vannak. Napjainkban fejből tudjuk, hogy melyik pilóta hol harcolt, és hány gépet lőtt le. Szabadon emlékezhetünk a bátrakra, büszkék lehetünk rájuk, de ez nem mindig volt így. Szerencsére azoknak, akik nem élték meg, ismeretlen a politikai megbízhatatlanság fogalma, mely egy perc alatt kettétörhetett egy értékes életpályát. Ne feledjük, az akkori idők elhárító- és politikai vezetőit a koncepciós perek idején aktív állomány nevelte. Minden történelemhamisítás és módszeres tiltás ellenére Kecskeméten elkezdődött valami...  

Egy olyan időszakot idézünk fel, amikor a politikai tisztek felügyelték a katonák mindennapjait, és nem volt jó ómen a látókörükbe kerülni valami miatt. Néhány ember vállalta a kockázatot, mert megelégelték, hogy mindenki csak magában emlékezhetett a magyar katonai repülés második világháborús időszakára. Ők, néhányan, nemcsak magukban, csendesen kívánták felidézni a múltat, hanem nyíltan akartak a háború hőseinek méltó utódai lenni. Ehhez nagy bátorság kellett egy olyan légkörben, ahol a magyar katonai repülés múltját le kellett tagadni és a magyar katonára csak mint a vesztesre lehetett emlékezni.

MEGVÁSÁROLHATÓ MAGYAR FELVARRÓK >>>

A harcászati repülőezred története

1958. szeptember 1-jétől a légierő újabb átszervezése kezdődött, melynek az volt a célja, hogy korszerü szervezetbe foglalja a honi vadászrepülő-egységeket. 1958. november 1-jén alakult meg az 59. vadászrepülő-ezred a Kecskeméten állomásozó Repülő Kiképző Központ 3. századából. Ekkor az ezred három századánál hat MiG-17PF, 17 MiG-15-ös, hat Jak-11-es és öt Jak-18-as volt rendszeresítve. 1961. augusztus 16-án Kecskemétre települt a Tábori Repülő Javító Mühely, az MH Légi Jármü Javítóüzem jogelődje. 1962. augusztus végén érkezett meg az ezredhez 28 MiG-21 F-13-as. 1962. október 1-jétől az alakulat új megnevezése 59. honi vadászrepülő-ezred lett. 1966. július 1-jén felállították a 4. felderítő repülőszázadot, amely a feladatait MiG-15-össel hajtotta végre. Az ezred gépei részt vettek 1968-ban Csehszlovákia megszállásának légi hadmüveleteiben, melyek során 33 bevetést teljesítettek. 1970. augusztus 1-jén a 4. felderítő repülőszázadot felszámolták. 1974. március 31-én kivonták az alakulat állományából a MiG-15-ös és MiG-17-es típusokat, és a 3. század is MiG-21 F-13-asokat kapott. 1973 májusától kezdődött az alakulat átfegyverzése MiG-21MF-re, melyet 1979. június 22-én a MiG-21 F-13-as búcsúrepülése zárt le. 1990. január 1-jével megszünt a 3. hajózó- és üzemben tartó század, és az alakulat új megnevezése 59. honi vadászrepülő-osztályra változott. 1990. április 28-án az osztály felvette Szentgyörgyi Dezső zászlós nevét, és az új név MH 59. Szentgyörgyi Dezső harcászati repülőezred lett. 1993. október 15-én szállt le az első MiG-29-es vadászrepülőgép, majd 1994. április 20-án az első L-39 ZO típusú kiképzőgép Kecskemétre. A gyakorlógépekkel repülő század ekkor a Kilián György Repülőtiszti Főiskolához tartozott, de Kecskemétre települt. 1996. december 1-jén a felderítő- és kiképzőszázad átkerült a kecskeméti ezred állományába, majd 2004 novemberében felszámolták a századot. 1994. augusztus 31-én kivonták a MiG-21MF-et a hadrendből. 2006. március 21-én öt JAS-39 EBS HU típusú vadászgép érkezett Kecskemétre, ezzel rendszerbe állt Magyarországon a Gripen.

A századjelvények bemutatása során általában az alakulatjelvényt követik a századok számozás szerint, majd a javítóosztály zárja a sort. Ebben az esetben azonban a jelvények megjelenésének időrendi sorrendje szerint mutatom be, mert a kecskeméti alakulatnál a rendszerváltozás idején tervezett századjelvények később az egész légierő századjelvényeire hatással voltak. Majdnem napra pontosan 20 éve varrták fel a Pumát újra egyenruhára! Kérek minden olvasót, vegye figyelembe a felidézett történetekkel kapcsolatban, hogy minden ember, aki emlékeivel segített összeállítani ezt az anyagot, fenntartja magának a pontatlan emlékezés jogát, és biztos benne, hogy szándékosan senkit és semmit nem hagyott ki a felidézett eseményekből!

Újjászületik a Puma

A 80-as évek elején Pápán készültek el az első századjelvények, melyeket hamarosan el kellett tüntetni! A jelvény eltünt ugyan, mert a parancs az parancs, de az igény nem halt ki a levegő katonáiból! 1986 körül Kecskeméten a 2. hajózószázad tagjai úgy döntöttek, hogy készítenek a századnak saját jelvényt. Lelkes tervezgetés indult, sokan készítettek javaslatot, annak ellenére, hogy mindenki tisztában volt azzal, kicsi az esély arra, hogy engedélyezi a parancsnokság. Többek között Kézér Ákos (jelenleg) nyugállományú alezredes is készített néhány rajzot, melyek közül az egyiken egy olasz századjelvény mintájára egy héja tartott a csőrében egy kettes számot viselő bombát. A kezdeményezés végül lekerült a napirendről, de két év múlva már nem lehetett gátat szabni a századjelvények feléledésének!

Az 1. hajózószázad pilótája, Németh Zoltán (jelenleg) nyugállományú őrnagy elolvasta Moldova György Égi szekerek címü könyvét, amely alapvetően a mezőgazdasági repülők életéről szól, de található benne néhány sor a pumásokról is. Az írónak egy pilóta mesélt róluk, aki elmondta, annak ellenére, hogy a világ minden részére kerültek, a mai napig nagyon összetartanak. Ez a néhány sor elég volt ahhoz, hogy felkeltse Németh Zoltán érdeklődését a régi pilóták iránt. A szellemiség, amelyet képviseltek, a saját századát idézte fel, mert náluk is egy példamutató, összetartó közösség alakult ki. 1988-ban Kézér Ákos, aki ekkor már az 1. századnál szolgált, egy baráti beszélgetés során felvetette, hogy tervezzenek századjelvényt. Ekkor hangzott el Németh Zoltán szájából az a mondat, amely elindított egy olyan folyamatot, amit már nem lehetett fenyegetésekkel visszafordítani: "Ha mi századjelvényt választunk, akkor az csak a Puma lehet!" Lehet, hogy túlzásnak tünik azt írni, hogy ez történelmi esemény a magyar katonai repülés történetében, de azoknak a pilótáknak, akik évtizedeken keresztül bünhődtek ártatlanul, igen is az volt!A kettejük beszélgetését elővezették a század pilótáinak, akik támogatták a kezdeményezést. Mindenki tehetett javaslatot arra, hogy mi legyen a század neve, és a felvetések közül szavazással fogják kiválasztani a legmegfelelőbbet. Két lehetőség volt a választók előtt, mert a Puma mellett Vajda Ernő (†) őrnagy felvetette az Ász század nevet. A javaslatok megvitatására, majd a szavazásra a hajózótanteremben került sor. Gál Sándor (jelenleg) nyugállományú alezredes felírta a táblára a két javaslatot, és mindenki szavazatát strigulával jelölte. Utoljára a saját szavazatát behúzta a Puma mellé, és kihirdette a hivatalos eredményt: kétharmad-egyharmad arányban a Puma nyert!

A századjelvény elkészítését Németh Zoltán vállalta el. A régi századjelvény vonalas ábráját a Magyar repülés története címü könyvből felnagyította, de ekkor még egy fontos részlet nem volt tisztázott: vajon milyen színü is a Puma? Az állathatározó tanulmányozása után a kecskeméti állatkertben is megnézte a pumát, amely egy sárgásbarna színü ragadozó volt. Ezután elkészült a színes vázlat, melyet egy példányban kihímeztetett, és kihelyezte a század faliújságjára. Mindenki megnézte, és természetesen véleményezte is. Akkoriban körzővel és vonalzóval készült a grafika nagyítása, ami egy részletnél nem lett tökéletes, mert a nyaka kicsit tokásabb lett. Természetesen a második század tagjai el is nevezték "Torkos Pumának". Néhány héttel később jelent meg Tobak Tibor Pumák földön, égen címü könyve, amely bombaként robbant Magyarországon. (Nagy András nyugállományú őrnagy vissza­emlékezése szerint, amikor kiderült, hogy kapható ez a könyv, mindenki rohant megvenni, mert biztosra vették, hogy nagyon hamar betiltják!) Ekkor derült ki, hogy az égi ragadozó színe égővörös, és jelmondata is van: "Vezérünk a bátorság - kísérőnk a szerencse!" A könyv elolvasása után a század tagjaiban nem volt kétség afelől, hogy hajdan jól döntöttek a szavazáson.

A módosítások után elkészültek a színhelyes, újkori pumás karjelzések, melyeket mindenki büszkén hordott. Azonban ebben az időben a múltidézés nem volt elfogadott, és nem nézték jó szemmel a Puma karjelvényt a pilótákon! A reakció nem váratott sokáig magára, mert az elöljáró parancsnokok felhívták Gál Sándort a századjelvénnyel kapcsolatban, és közölték vele: "Az átkos múltat el kell felejteni!" Nagy merészség kellett ahhoz, hogy szembeszálljanak a tiltással, de vállalták! Talán a század parancsnokának határozott kiállása és a század pilótáinak összetartása késztette kényszerü beletörődésre a parancsnokokat, mert rá kellett ébredniük, hogy nem lehet egy magasan képzett századot kirúgni csak azért, mert ragaszkodnak a századjelvényükhöz.

1989 vége felé Német Zoltán telefonon megkereste Tobak Tibort, és a század nevében meghívta a veteránokat a kecskeméti repülőtérre. A találkozó előtti napon a katonai felső vezetés megtiltotta, hogy a veteránok betegyék a lábukat a repülőtér területére, ezért a tiszti klubban tartották meg a találkozót. Aki ott volt, sohasem felejti el azt az estét. Ott állt együtt a két generáció, ez még ekkor is hihetetlen volt a veterán pilóták számára. Az idős pumások, Tobak "Cica" Tibor, Michna György, Pintér "Öcsi" Gyula, Murányi "Topi" Tibor, Pozsonyi Nándor, Kiss "Pici" László, Csernyi "Lapos" Miklós és Frankó Endre úgy érezték, hogy ez a találkozó talán annak a jele, hogy véget ér a mellőzés, negatív megkülönböztetés, és egy új fejezet kezdődik, melyben nem bünösökként kezelik őket. Völgyi Olivér (jelenleg) nyugállományú őrnagy talán előre sejtette, hogy az első találkozás egy megismételhetetlen, örök emlék lesz, ezért elvitte magával a pumásokról szóló könyvet, melyet minden veterán aláírt azokon a lapokon, ahol ő szerepelt! (Talán ez az egyik legértékesebb könyv a magyar repüléstörténet rajongói számára.) Egymásra talált a múlt és a jelen, a két korszak pilótái, úgy is, mint kollégák és emberek. A kecskeméti pilóták ekkor ismerték meg az 50-es években üldözött Puma-szellem lényegét, és rájöttek, hogy ők is ebben a soha le sem írt szellemben élnek már régóta.

Közös döntés alapján szerveztek névátadó ünnepséget Bedő István (jelenleg) nyugállományú alezredes pincéjében. Elkészíttették a század zászlaját, melyre a Puma jelvény és a kecskeméti 1. század névsora, Gál Sándor alezredes, Róhr József alezredes, Nagy Mihály alezredes, Bedő István alezredes, Karmazsin Sándor őrnagy, Kenyeres Tibor őrnagy, Ficsór Zoltán százados, Kecskés Imre százados, Vajda Ernő százados, Keresztély Gyárfás százados, Horváth Sándor százados, Völgyi Olivér százados, Németh Zoltán főhadnagy, Szepesi Ferenc főhadnagy, Csurgai István főhadnagy, Kézér Ákos főhadnagy, Kossuth Lajos hadnagy volt felhímezve. (A nevek után az akkor viselt rendfokozatok vannak feltüntetve.) A veteránok nevében Tobak Tibor adta át a zászlót és a jogutódlást Gál Sándornak.

Rendszeresek lettek a baráti találkozók, ahol sokan kíváncsiak voltak a fényképeken látható pilótajelvényre, a koronás aranysasra. Az egyik veterán, Bencsó Tamás hozta el a sajátját megmutatni, amelybe mindenki beleszeretett, ezért készített belőle másolatokat, amelyeket az új pumások azonnal a magukénak éreztek. Felvarrták az öltönyeikre, és nemsokára már más századok pilótái is ezt hordták. Ez természetesen újabb probléma volt a légierő vezetése számára, és határozottan felléptek ellene. Felháborítónak tartották, hogy a koronás sast, egy "fasiszta" jelképet viseltek a hajózók az egyenruhájukon! Felszólították az ezred parancsnokát, Sági János (jelenleg) nyugállományú vezérőrnagyot, hogy intézkedjen a jelvények eltüntetéséről, de ő röviden csak azt mondta, hogy: "Ezekről, a pilótákról én már nem tudom leszedni ezt a jelvényt." (Bár nem tette hozzá, de minden pilótája tudta, hogy nem is akarja...)

Győzött a század és a hagyománytisztelet. A sok tiltás, a sok gáncsoskodás megerősítette a két Puma-korosztály kapcsolatát! A század tagjai úgy gondolták, hogy a királyi légierő értékeit tovább kell vinniük, és ennek minden fórumon hangot kell adni. A "harc" még nem ért véget, mert amikor kiderült, hogy az akkor rendszeresített egyenruhát le fogják cserélni, a századot és az ezredet Gál Sándor képviselte az új egyenruha kiválasztására rendezett központi megbeszélésen. Javasolta, hogy rendszeresítsék az általuk már hordott pilótajelvényt és a királyi légierő kék egyenruháját az eredeti váll-lapos rangjelzésekkel. Az egyenruha színét rendszeresítették, a pilótajelvény helyett a régi sapkajelvény, az ívelt szárnyú sas került a sapkákra és az egyenruhákra, a fekete váll-lapokat azonban elutasították. (Ha már az íves szárnyú koronás sast elfogadták, amit hajdan a sapkán hordott mindenki, akkor érthetetlen, hogy a pilótajelvényt, az egyenes szárnyú sast miért nem rendszeresítették? A 82 M hajózóruhán a sapkajelvénynek megfelelő sast hordta mindenki, jelenleg az új hajózóruhához pedig nincs egységes pilótajelvény.) Gál Sándor, miután visszatért a megbeszélésről, elmesélte a tapasztalatait, miszerint nem nagyon támogatták a század elképzeléseit. Voltak olyan magas rangú tisztek, akik határozottan kiálltak a kék egyenruha ellen, aztán láss csodát, az elsők között varrattak maguknak, és attól kezdve csak abban látták őket.Az első hagyományőrző századjelvényt a Honvédelmi Közlöny 1994. évfolyam 9. számában, a 2/1994. számú parancsban rendszeresítették. Az első karjelzéseket és matricákat a század készíttette, majd a rendszeresítő parancs után már központilag is legyártották a karjelzéseket. Készült kisméretü zománcos jelvény, melyet egy német veterán pilóta, Peter Esser készíttetett el, Pintér Gyula jelvénye alapján. Essernek is volt ilyen jelvénye, amelyet 1944-ben, Veszprémben kapott a pumás vadászoktól, de az a háború forgatagában elveszett. A kisméretü Puma matricákat felragasztották a "Huszonegyesek" oldalszámai mögé, a kabin alá. A MiG-29-esekre Horváth Sándor (jelenleg) nyugállományú százados, lokátormérnök és Piroska József zászlós festette fel a kabin szélvédője alá, két oldalra a Pumát, a JAS-39-re pedig már a gyárban felfestették a századjelvényt. Kicsit furcsa, hogy a Puma a Gripenek jobb oldalán hátrafelé vicsorít.

MiG-21MF Dongó század

A haderőcsökkentés (Gerecse program) előtt járunk a 3. repülőmüszaki üzemben tartó századnál. Szabó Árpád (jelenleg) tartalékos százados javasolta, hogy készüljön századjelvény. Ekkor már köztudott volt, hogy az 1. hajózószázad felvette a Puma nevet. Szabó Árpád is hagyománytisztelő katona, ezért ő is a Magyar Királyi Honvéd Légierő századjelvényeiből akart választani. A régi jelvények vonalas ábráját a Magyar repülés története címü könyvben átnézte, és egy régi híres vadászszázad emblémáját választotta: a Dongót. Ez a század Kecskeméten alakult, harcolt a keleti fronton, a honi légvédelemben, és az új bázisukon, Szolnokon sok vadászpilótát képeztek ki a háború alatt. Ennél a századnál szolgált a hősi halált halt kormányzóhelyettes, vitéz nagybányai Horthy István főhadnagy és vitéz szomolnoki Pánczél Imre hadnagy, a második világháború első ásza. Úgy gondolta, hogy ennek a századnak a hagyományait tovább kell vinni! A fogadtatás vegyes volt, nem mindenki akart régi jelvényt, de a müszakiak határozott kiállása miatt végül a hajózók is elfogadták a Dongót.

A névválasztás után felgyorsultak az események. Tóth Árpád egy furnérlapra felnagyította a századjelvényt 48 centiméteresre, majd kifestette. Az elkészült jelvény alapján linóleumból kivágták a festősablont, majd a munkálatok megkoronázásaként felfestették a század gépeire. 1989. május 17-én 12 "Huszonegyesre" került fel a régi-új jelvény. A festési munkákat Inoka Sándor főhadnagy, Boldog Imre főhadnagy, Tóth László őrmester és Kalapács István törzsőrmester végezte el. (A nevek után az akkor viselt rendfokozatok vannak feltüntetve.) A század két gépe ekkor Lengyelországban volt rakétalövészeten, ezért a 9507-es és a 9509-es oldalszámú gép május 19-én kapta meg a századjelvényt a fülke mindkét oldalára. Azon a pénteken másként sütött a nap az állóhelyen pihenő gépekre. Mindenki büszke volt arra, hogy a régi jelvény újjászületett! A "Dongók" vidáman repkedtek június közepéig, nem sejtve, hogy ismét a feledésbe akarják taszítani. A légierő akkori repülőfőnöke Kecskemétre érkezett a repülési feladatainak végrehajtására. Amikor kiment a zónába, látta a Dongókat a gépek oldalán, és ez nagyon feldühítette. A zóna ügyeletesét, aki éppen Szabó Árpád volt, kérdőre vonta, hogy mi van a gépekre festve. Tájékoztatta, hogy századjelvényt választottak a pilóták és a müszakiak, ezért festették fel a Dongót. Másnap jött a parancs: "Minden gépről eltüntetni!" Ismét a régi beidegződés jött elő: erővel eltaposni mindent, ami a múltról szól. Lehet, hogy a letiltó attól tartott, hogy ezért őt is meghurcolhatják, és számára ez volt a "probléma" legegyszerübb megoldása. Az alkalmi "festőbrigád" 34 nap után új feladatot kapott, de ebben a munkában nem volt lelkesedés és öröm. A felfestés saját kezdeményezés volt, nemes céllal, az eltüntetés azonban kényszer, amit mindenki felháborítónak és értelmetlennek tartott! A munka végeztével az állóhely sivárabb és fakóbb lett, mert nem csilloghatott a napfény a századjelvényeken!

A "Gerecse" után a 3. század megszünt, tagjait kirúgták, nyugdíjazták, vagy áthelyezték. Sokan kerültek a 2. századhoz, amelynek akkor még nem volt századjelvénye, ezért Tóth Árpád javasolta, hogy vegyék fel a Dongó nevet. Azzal érvelt, hogy ezzel a névvel nemcsak a háborúban harcolt dongósoknak, hanem a 3. század tagjainak is emléket tudnak állítani. Ezt a gondolatmenetet támogatva elfogadták a századjelvényt, és tovább élhetett a Dongó! A régi festősablont a 3. század feloszlatásakor kidobták, ezért nem festették fel újra a gépekre. A MiG-21 MF kivonásakor, a búcsúrepülésen Tóth Árpád a zóna kijárata mellett várta az utolsó repülésre induló gépeket. Amikor elhaladt mellette egy gép, magasba emelte az általa készített mintaként szolgáló századjelvényt, így köszönt el a Dongó az első szuperszonikus vadászrepülőgép-típustól, amelyre rövid ideig fel volt festve.

A Honvédelmi Közlöny 1994. évfolyam 9. számában, a 2/1994. számú parancsban rendszeresítették a századjelvényt, melyből készült matrica, és a század hímeztetett karjelzést. A rendszeresítő parancs után központilag is legyártották a karjelzéseket. A századjelvényt Horváth Sándor (jelenleg) nyugállományú százados, lokátormérnök és Piroska József zászlós festette fel a "Huszonkilencesek" kabinszélvédője alá két oldalra.

A repülőezred jelvénye

1989 decemberében központilag engedélyezték az alakulatoknak az ezredjelvények tervezését, ezért az egyik állománygyülésen az ezred parancsnoka, Sági János (jelenleg) nyugállományú vezérőrnagy tájékoztatott mindenkit, hogy lehetőség van alakulatjelvény tervezésére, melyre várják a pályázatokat. Három érkezett, közülük az egyik pajzs alakú volt, melyben egy lokátor és egy MiG-21-es volt látható, a második kör alakú volt, benne Magyarország körvonala és egy MiG-21-es, a harmadik pedig szintén kör alakú volt, benne Magyarország körvonala a Dunával és a Tiszával, felül egy MiG-21-es, alul tölgyfaágak és egy kard. Parancsnoki értekezleten nézték át a beérkező vázlatokat, melyek közül Korbély István (jelenleg) nyugállományú dandártábornok egyiket sem érezte találónak, ennek hangot is adott. Az ezred akkori parancsnoka, Sági János (jelenleg) nyugállományú vezérőrnagy röviden tájékoztatta: "Ha nem tetszik egyik sem, csinálj jobbat!"

Megindult a tervezgetés, és úgy döntött, hogy az emblémában a város címere és egy történelmi jelkép is szerepelni fog, ami utal a repülőcsapatokra. A választás a turulmadárra esett, amely már a második világháború előtt is szerepelt a repülősök századjelvényeiben. A végleges formát Korbély István fia, Csaba rajzolta meg. A nagyon szépen kidolgozott turul széttárt szárnyai kilógnak a fehér színü, kerek jelvényből, karmai közt pedig a városcímert tartja, alján Kecskemét felirattal. Miután elkészült a végleges változat, kérték a város vezetésének hivatalos hozzájárulását a címer használatához. A város vezetése örömmel engedélyezte, sőt az 1998. március 15-i állománygyülésen Katona László, a város akkori polgármestere egy rézből készült, gyönyörüen megmunkált ezredjelvényt adományozott az alakulatnak, a város jelmondatával: "Sem magasság, sem mélység nem rettent." 1990-ben engedélyezte a katonai felső vezetés, hogy az átszervezett repülőalakulatok nevet válasszanak. A március 26-án tartott állománygyülésen döntötték el, hogy mi lesz az alakulat neve. Az előterjesztésben egy orosz pilóta neve szerepelt (sajnos nem sikerült kideríteni a nevét), akit az első bevetésen lelőttek légiharcban Moszkva védelme során. A gyülés során Petőfi Sándor is szóba került mint névadó, de végül maradt az orosz pilóta neve. Az állománygyülés vége felé szót kért Szabó Árpád (jelenleg) tartalékos százados, aki javasolta, hogy magyar emberről nevezzék el az alakulatot, és szerinte a második világháború legeredményesebb vadászrepülőjének, Szentgyörgyi Dezső zászlósnak a neve a legmegfelelőbb! Teljes csend lett, volt, aki nem hitt a fülének, mert túl nagy bátorság volt egy olyan pilótát javasolni, aki horthysta volt, és még a szovjetek ellen is harcolt. A hosszú csendet Gál Sándor (jelenleg) nyugállományú alezredes törte meg, felállt, és annyit mondott: "Támogatom!" Ez döntő tényező volt, mert egy magas rendfokozatú századparancsnok a javaslat mellé állt, és mindenki felvállalhatta, hogy igenis egy magyar ászról kell elnevezni a repülőosztályt. A család hozzájárulása után megtörtént a névfelvétel, és elkészült az első hímzett minta karjelvény, amelyen még osztályként szerepelt az alakulat. Az 1990. április 28-i névadóra az alakulat jelvényébe belekerült a pontos megnevezés, MH 59. Szentgyörgyi Dezső harcászati repülőezred. A sorozatban gyártott felvarrók és matricák az augusztusban megrendezett első kecskeméti repülőnapra készültek el.A Honvédelmi Közlöny 1994. évfolyam 9. számában, a 2/1994. számú parancsban rendszeresítették az alakulatjelvényt, melyből készült matrica és karjelzés, melyet az alakulat készíttetett, végül a rendszeresítő parancs után központilag is legyártották a karjelzéseket. A századjelvényt Horváth Sándor (jelenleg) nyugállományú százados, lokátormérnök és Piroska József zászlós festette fel a "Huszonkilencesek" függőleges vezérsíkjára, a Gripenre pedig már a gyárban felfestették az immár repülőbázis jelvényét.

A javítószolgálat jelvénye

A hangár tagjai a közös beszélgetések során felvetették, hogy készüljön a hangárnak is századjelvény. A kezdeményezést a hangár parancsnoka, Horváth János ezredes és Örs Ágoston (jelenleg) nyugállományú alezredes is támogatta, mert ekkor már a hajózó- és müszaki századok is elkészítették a saját karjelvényüket. Kapócs Tibor (jelenleg) nyugállományú százados elvállalta, hogy elkészíti a vázlatokat. Két változatot rajzolt, és kis módosítások után alakult ki a végleges változat, melyben egy széttárt szárnyú stilizált sas a fő motívum a piros-fehér-zöld ék alakkal. A bal szárny felett egy hajtómü szemből nézete látható, a jobb szárny felett pedig a repülőmüszaki munkák jelképe, a villáskulcs és a franciakulcs. A kék háttér a repülőfegyvernem színe. A jelvény aljára a "Hangár" felirat került, ez az alegységre utal.

A Honvédelmi Közlöny 1994. évfolyam 9. számában, a 2/1994. számú parancsban rendszeresítették az alegység jelvényét, melyből a rendszeresítő parancs után csak központilag készült karjelzés.

A pockok

Horváth János ezredes "pockoknak" hívta a hangár tagjait, melyet szinte az egész repülőtér átvett. A becenévvel arra utaltak, hogy a hangár szerelői mindig fedett helyen dolgoznak, ritkán jönnek ki a fényre, mint a pockok. Ez a mindenki által kedvelt becenév volt a hangárosok védjegye, ezért ők olyan karjelvényt akartak, ami utal erre. 1995-ben Bencsik Csaba zászlós vállalta, hogy készít olyan tervezeteket, melyben a pocok lesz a központi figura. Két változatot rajzolt meg, az egyikben egy pocok lebirkózott egy MiG-29-est, a másik vál­to­za­ton a Niels Holgerson-meséből ismert pocok áll egy MiG-29-es előtt. A svéd pocok lett az állomány számára a befutó, mert a szavazáson ez nyert.

A karjelzés, melyet a hangár csináltatott megrendelésre, annyiban eltér a tervezettől, hogy vízszintesen egy piros, egy fehér és egy zöld ék mutat a "Huszonkilences" szárnyvégéhez, a légierőre utaló kék háttérben. A pocok figurájának kiválasztása szerencsés volt, mert Nils és a pocok svéd származású, ez utalt az újonnan érkező svéd technikára, a Gripenre. Nem rendszeresítették, mert nem terjesztették fel engedélyezésre, de minden hangáros szívesen hordja az egyenruháján a védjegyükké vált mesefigurát, sőt a Kecskeméten dolgozó svéd katonák közül is van olyan, aki hordja a szerelőruháján!

A 3. Kiképző- és felderítőszázad

1993 végén kezdődött a kiképzőszázad szervezése, majd 1994 januárjában az alegység hajózói a Csehországban voltak átképzésen. A tagság felvetette, hogy készüljön olyan századjelvény, amely utal a legfontosabb feladatukra, a kiképzésre. Czingáli Tibor (jelenleg) nyugállományú őrnagy vállalta, hogy rajzol néhány vázlatot kiindulási alapnak. Végül három változat készült, az elsőn egy kis sárkány kelt ki a tojásból, a másodikon egy Pegazus repült, a harmadikon egy tigriskölyök szerepelt. Kiderült, hogy a szolnoki testvérszázad már kiválasztotta a tigriskölyköt századjelvényként, ezért két lehetőség maradt. Varsányi Mihály (1994-ben) alezredes, századparancsnok javasolta, hogy szárnyas csikó legyen a század neve, mely utal a kiképzésre és a kiképzendő fiatalokra.

A név sikert aratott, és ehhez passzolt a Pegazust ábrázoló vázlat, így megszületett a századjelvény. Az égszínkék pajzs alakú háttérben a napkorong előtt repül a fehér színü szárnyas csikó. Körben piros szalagokon a század megnevezése, két változatban készült, az egyiken "Szárnyas csikó század", a másikon "3. felderítő és kiképző század" olvasható a megalakulás dátumával. A 137-es oldalszámú Albára festették fel először a századjelvényt, majd minden gépre felkerült. A festők Decsi Gábor főtörzsőrmester, Polonyi Zsolt főtörzsőrmester, Rakazov Mihály főtörzsőrmester, Csokány György főtörzsőrmesterek voltak. A karjelzést nem terjesztették fel engedélyezésre és rendszeresítésre, jelenleg nincs használatban, mert 2004-ben megszünt a század.

A Zümi

A 3. századot 2004-ben felszámolták, és az L-39-esek átkerültek a 2. századhoz. A 2005-ös esztendőben ismét készült a bázis a nagy feladatra, a nemzetközi repülőnap lebonyolítására. A szervezők igyekeznek minden alkalommal valami meglepetéssel szolgálni a repülés szerelmeseinek, ezért az előkészületek során úgy döntöttek, hogy egy gépre kerüljön valamilyen különleges festés. A gépre kerülő grafikát Vincze Ferenc (jelenleg) nyugállományú főtörzsőrmester, Havasi György százados és Polonyi Zsolt főtörzsőrmester tervezte. A vázlatok után felrajzolták a gép sárkányára a körvonalakat, majd felkerült a festés. A megálmodott méhecskét, egy kedves, meseszerü figurát varázsolt a 119-es oldalszámú Albatroszból. Mindenki egyetértett abban, hogy a gépnek kell egy találó név, mely kifejezi az új "személyiségét"! A keresztanya szerepét Hellán Andrea (jelenleg) törzsőrmester töltötte be, aki a "Zümi" nevet javasolta, ezt elfogadták, így a keresztségben ez lett a neve a Dongó század új büszkeségének. A festési munkálatok után Vincze Ferenc rajzolt egy karikatúrát a vidáman repkedő Zümiről, ami mindenkinek tetszett, ezért a karjelzések formai követelményeinek megfelelően kihímeztették. A jelvényben angol nyelven olvasható a Dongó század neve és a századhoz tartozó L-39-es szekció. A karjelzést nem terjesztették fel engedélyezésre és rendszeresítésre, ennek ellenére igen népszerü volt.

Szállító repülőszázad

A szállítósok századjelvénye hajdan Szolnokon készült, de az AN-26-osok jelenleg Kecskeméten állomásoznak, ezért itt bemutatjuk be. 1989 decemberében központilag engedélyezték az alakulatoknak az ezredjelvények tervezését. A szolnoki ezrednél települt századok is jelezték, hogy saját jelvényt kívánnak tervezni. Az akkori parancsnok, Békési József ezredes engedélyezte, hogy az alegységek is készítsenek jelvényt, azzal a kikötéssel, hogy minden tervezetet be kell mutatni az ezred vezetésének véleményezésre. Az "anosoknál" is szóba került a századjelvény kérdése, amit mindenki szükségesnek tartott. Néhányan hozzáláttak a tervezgetéshez és a rajzoláshoz, végül négy változat készült, melyeket kitettek a századépületben a faliújságra. Itt mindenki megnézhette a vázlatokat, és eldönthette, hogy melyik a legmegfelelőbb.

Mogyorósi Attila (jelenleg) nyugállományú alezredes egy tevét rajzolt, mert a századnál használt szállítógépek hasonlóak a teherhordó tevéhez, amely egy igénytelen és strapabíró állat. Az An-26-os szállítógép is egy strapabíró szerkezet, nincs nagy kiszolgálási igénye, nem szükséges neki beton kifutópálya, mert akár füről is képes le- és felszállni, ezért úgy gondolta, hogy ez találó párosítás lesz. A század pilótái a teve mellett tették le a voksot, így ez lett a század jelvénye. A jelvény kék háttere az eget, a levegő országútját szimbolizálja. A kék égen látszanak a felkelő nap sugarai, mely utalás a század állandó bevethetőségére. A barna földgömböt a hosszúsági és szélességi fokok osztják fel, melyen a málhával megrakott teve lépked. A jelvény két oldalán sárga olajágakból álló díszítés látható. Alulra nemzetiszínü szalag került, körben pedig az alegység megnevezése: "Szállító repülőszázad". Később a híres jelmondat is belekerült a jelvénybe: "Bármit bárhova bármikor". A rajz alapján a századjelvény színes grafikáját Bertalan László közalkalmazott készítette el, majd leadták véleményeztetésre. A jelvényt elfogadták, ezért ez volt az első (akkor még nem rendszeresített) századjelvény Szolnokon.A Honvédelmi Közlöny 1993. évfolyam 24. számában, a 39/1993. számú parancsban rendszeresítették a századjelvényt, melyből készült matrica, karjelzés és kisméretü jelvény, melyet Mogyorósi Attila (jelenleg) nyugállományú alezredes készíttetett el, végül a rendszeresítő parancs után központilag is legyártották a karjelzéseket. Az engedélyeztetés során nem szerepelhetett a jelvényben a piros-fehér-zöld szalag, ezért a központilag gyártott változatban a szalag kék lett, a légierő fegyvernemi jelzésével. (Ez a karjelvény nem volt népszerü a századnál.) Egy gépre a 603-as oldalszámú AN-26-osra nagyjavítás előtt festette fel a tevét Kiss Csaba és Tóvizi István közalkalmazott.

Az újkori Puma, a Dongó, valamint a kecskeméti alakulat névválasztásának története bizonyítja, hogy egy maroknyi ember is képes volt változást hozni a légierőnél. Tudták, hogy mit kockáztatnak, és hittek abban, hogy végig tudják csinálni. Ők nyertek, és úgy hiszem, mi is, mert nyíltan emlékezhetünk, tisztelhetünk olyan embereket, akik bünösként éltek évtizedeket, pedig csak annyi bünük volt, hogy ha kellett, az életüket adták a hazáért!

Köszönöm a cikkben említett személyeknek, valamint Gy. Fekete István nyugállományú ezredesnek, hogy emlékeiket és féltve őrzött tárgyaikat rendelkezésemre bocsátották.

 

MEGVÁSÁROLHATÓ MAGYAR FELVARRÓK >>>

Ha tetszett a cikk, kövesse
a JETflyt a Facebookon!
   MÁSOK ÍRTÁK
2016. 12. 06., 16:24

Orosz rulett a tengeren

A szíriai partok közelébe vezényelt orosz Admiral Kuznyecov repülőgép hordozó erősen korlátozott mértékben képes beavatkozni az Iszlám Állam és a szír kormányellenes erők elleni harcokba.
2016. 12. 05., 11:23

Repülés Kabulba, átszállás nélkül

Dr. Orosz Zoltán altábornagy: Jövőre elkezdődik a Magyar Honvédség légi szállítási képességének fejlesztése, új járműveket vesznek.
2016. 12. 02., 15:40

Repülős ajándékötletek a JETfly Webáruházból!

Válasszon karácsonyi ajándékot a JETfly Webáruházból! Repülős relikviák, könyvek, pilótadzsekik, bakancsok, pólók stb. széles kínálatával várjuk Vásárlóinkat! Kiszállítási akció!
2016. 12. 01., 10:54

Az utolsó Tu-144 utolsó repülései

Tupoljev–NASA repülő laboratórium, orosz gép amerikai műszerekkel. Emlékmű lesz a 77114-es? Akiket irritálnak bizonyos feliratok.

  HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!

E-mail cím:

Megszólítás:


A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.

Feliratkozás most

  Háború Művészete magazin