2016. 12. 04.
Barbara, Borbála
: 314 Ft   : 295 Ft Benzin: 339 Ft/l   Dízel: 352 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

A dicső múlt a mi jövőnk!

JETfly  |  2007-10-01 09:23:05

A 2007. augusztus 21. és 26. között megrendezett nyolcadik moszkvai Repülési és Űrhajózási Kiállítást a szokottnál is nagyobb érdeklődés előzte meg. Erre alapot adtak az utóbbi hónapok politikai eseményei is, ugyanis Putyin orosz elnök több nyilatkozata arra utalt, hogy Oroszország bármi áron visszaszerzi világhatalmi státusát. Ennek a nyáron már barátságtalan jelei is voltak, a nehézbombázók őrjáratainak újraindítását provokatív légtérsértéssel kötötték egybe a légvédelemmel nem rendelkező Izland parti vizei felett.

A világ első számú fegyverexportőre természetesen a kiállításon is túlnyomó részt haditechnikai eszközöket mutatott be. Noha a politikusi kinyilatkoztatásokat komolyan kell venni, az orosz hadsereg fejlesztése egyelőre némi aszimmetriát mutat. Prioritást élveznek a stratégiai erők, a harcászati vadász és vadászbombázók korszerüsítése és új gépek üzembe állítása minden jel szerint nyögvenyelősen halad.

A repülőgéppel érkező külföldi számára jól érzékelhető az ország kétharmad részt olajbevételeknek köszönhető fejlődése. Moszkva körül mindenhol hatalmas lakónegyedek épülnek, a régen nyilvánosságtól elzárt Sz-25 Berkut légvédelmi rakétabázisok területén nyaralók sorakoznak, és jól láthatók fentről az erdők közepére telepített Sz-300-as komplexumok is, a masszív árbocokra helyezett radarokkal.

A Tu-144-es emlékmüként szolgálja tovább a hazát

A kiállításnak hagyományosan otthont adó Zsukovszkij légibázis, az "orosz Edwards" két évvel ezelőtti látogatásunk óta nem sokat változott. Furcsa kettősség, hogy a lepusztult hangárok, szanaszét heverő rozsdás vasdarabok, a mindent felverő gaz mellett a világ élvonalába tartozó repülőtechnika fejlesztése folyik. A szabadban elhanyagolva állnak a repüléstörténet olyan jelentős gépei, mint a több világrekordot ma is tartó P-42-es (egy lekönnyített Szu-27 prototípus), a Jak-141-es helyből felszálló szuperszonikus vadászgép vagy a MiG-31M nullszéria példánya. Ezek várhatóan egy a bázison hamarosan megvalósuló állandó kiállítás alanyai lesznek, és közéjük kerül majd a bázis egyik bejáratának közelében álló egyetlen példányban létező IL-102-es csatagép is.

A MAKS folyamatosan bővül, az idén már 787 repülőgép-ipari cég (köztük 39 országból 247 külföldi) vett részt, ez egyharmaddal több, mint két éve. Amíg Le Bourget-ban vagy Farnborough-ban hatalmas volumenü üzleteket kötnek, addig a MAKS-ra ez nem jellemző. "Mindössze" néhány milliárd dollár összértékü megrendelés született a kiállítás ideje alatt. Indonézia rendelt három Szu-27SzKM és három Szu-30MK2 gépet, Irán Tu-204-es utasszállítókat, Líbia hat Jak-130-as szállításáról kötött szerződést, India a MiG-29-esekhez állít fel orosz segítséggel alkatrészgyártó üzemet, a lengyelek 70 millió dollár értékben müködnek együtt orosz cégekkel ugyancsak a MiG-29-esek üzemeltetési hátterének további biztosítására, Kazahsztán pedig tíz MiG-31-es nagyjavítását és korszerüsítését rendelte meg. A kiállítás látogatóinak száma rekordot döntött, elővételben 640 ezer jegyet adtak el, nem számítva a több tízezer jegy nélküli látogatót és azokat sem, akik a helyszínen váltottak belépőt. A kb. háromezer forintnak megfelelő összegért nem mindennapi látnivalót biztosítottak. A bázis régi futópályáján álltak a kiállított repülőgépek egymással szemben két sorban, két kilométer hosszban. A keleti oldalon számtalan kisgép sorakozott, amelyeket zömében orosz magánvállalkozások terveztek és gyártanak. Ezek között voltak kompozitépítésü csónaktestü amfíbiák, hagyományos technológiával készült permetező autogirók, túra- és sportgépek stb. Olvasóinkat azonban inkább a "nagy vasak" érdeklik, így ezekről részletesebben szólunk. A kazanyi és ulan-udei helikoptergyár a Mi-8-as több új vál­tozatát is kiállította. Ezek főleg a fedélzeti felszerelés terén különböztek, külsőre csak kettő volt, amely lényegesen eltért. Az orosz pénzügyőrség részére készült helikopteren hatalmas póttartályok voltak kívül felszerelve, ezekkel a határ mentén órákig lehet őrjáratozni. A csempészek éjszakai felderítését infravörös kamerák segítik, a pilóták éjjellátó eszközökkel rendelkeznek, a gép alján pedig hangszórókat szereltek fel. A másik változat a hadsereg számára készült, ezen a fegyverzet mellett az önvédelmi rendszer volt új, alaposan kibővített kapacitású infracsapda­szórókat szereltek fel, ezekre nagy szükség van a déli országrészben a csecsen terroristák elleni harcban. Iránból és Pakisztánból ugyanis könnyen beszerezhetők vállról indítható légvédelmi rakéták, amelyek a legnagyobb veszélyt jelentik a helikopterekre.

Az első szuperszonikus utasszállító müszerfala teljesen hagyományos volt

A statikus soron több Mi-28-ast és Ka-50-est kiállítottak, ezek különbözö célfelderítő és rakéta­rávezető rendszerrel voltak felszerelve.

A helikopterekkel átellenes oldalon az amerikai vendégek sorakoztak. A cikkíró sohasem gondolta volna, hogy B-52-es nehézbombázót először Moszkvában lát majd közelről. A C-17-esen és KC-135-ösön kívül öt harci gép is érkezett, két F-16-os Spangdahlemből, három F-15C pedig Lakenheathból. A statikus soron álló Sas ugyanaz a példány volt, amely néhány hónappal előbb Ferihegyen kényszerleszállt. Ezúttal a francia légierő is képviseltette magát, két Mirage F.1-es vadászgéppel, amelyek a Normandia-Nyeman század állományában repülnek. Fiatal olvasóink talán nem tudják, hogy a második világháború alatt francia emigráns pilóták a szovjet légierő állományában szovjet gépekkel repülve harcoltak a németek ellen, erre emlékeztet mind a mai napig az alakulat megnevezése.

  A kiállítás egyik újdonsága a Szu-35BM prototípusa, amely még nem is repült

Több IL-76-ost is láthattunk, az egyik a korszerü PS-90-es hajtómüvekkel volt felszerelve, a másik pedig egészen rendkívüli látványt nyújtott, ugyanis baloldalt különböző hajtómüvek voltak rajta külső burkolat nélkül. A belső pilonra szerelték az új Szaturn D-30KP típust, amely lényegesen nagyobb átmérőjü a 3,65-re növelt kétáramúság miatt. Tolóereje azonos a régiével, viszont fajlagos fogyasztása sokkal alacsonyabb és az élettartama is nagyobb. Az Iljusin gyártmányai között ott volt az IL-114-es légcsavaros utasszállító több változata és a vadonatúj, néhány héttel a kiállítás előtt elkészült IL-96-400T teherszállító, amelyet oldalsó rakodóajtóval láttak el, ezen keresztül beférnek a szabvány­méretü konténerek. Egy szokatlan Iljusin típusból is volt kettő a bázison. Indiai megrendelésre készültek a korszerüsített IL-38-as tengeri járőrgépek, amelyek törzse felett hatalmas "dobozokban" helyezték el az elektronikus felderítőeszközöket. Ezek a gépek nem tartoztak a kiállított típusok közé, a reptér félreeső helyein álltak, de méretük miatt nem lehetett eltüntetni őket a kíváncsi szemek elől.

A Szu-27SzM pilótafülkéje

Két éve már láthattuk közelről a hatalmas Tu-160-as nehézbombázót, most mellette állt az "orosz medve" is. A régi, de még hosszú időn át üzemelő Tu-95-ös éppen a kiállítás előtt volt a nemzetközi hírek főszereplője, a hosszú távú bevetések kapcsán. Az orosz lépés több országnak okoz fejfájást, például a norvégok újra északra telepítenek készültségi szolgálatot ellátó F-16-osokat, és Izlandon is valószínü külföldi vadászok megjelenése, hiszen a NATO-tagállam légvédelmét biztosítani kell. A hidegháború idején amerikai Phantomok, majd F-15-ösök állomásoztak folyamatosan Keflavíkban, majd az orosz fenyegetés megszünését követően hazarendelték a vadászgépeket.

Az "orosz medve" vagyis a Tu-95-ös újra rendszeresen "vendég" a világ távol eső részein

Az összes jelenleg üzemelő harci típus mellett ott sorakoztak a régmúlt emlékei is. Eddig csak Nyugaton volt kultusza a régi gépek felújításának és repülőképessé tételének. Ma már az oroszoknál is megvan a hajlam és ami a fő, a pénz ehhez a gyakorlati hasznot nem hozó, de fontos tevékenységhez. A nehézbombázók "árnyékában" helyezték el a Po-2-est, a MiG-3-ast, ezek helyreállított eredeti gépek. A dupla fedelü Csajka viszont DIT típusjelzéssel úgynevezett "replika", vagyis teljesen új építésü. Utóbbi volt a szenvedő alanya a MAKS 07 egyetlen, szerencsére nem jelentős repeseményének, amikor leszállás közben az erős oldalszél miatt a gép jobbra dőlt a betonon, és megsérült a szárnya. Ezt a következő napra kicserélték, így a kis gép újra repülhetett.

A Szuhoj mindhárom alapvető típusát felvonultatta, a Szu-25 csatagép kétüléses változatának törzse alatt ott volt a radart tartalmazó konténer, amely a rossz látási viszonyok közötti bevethetőséget javítja. A Szu-24-es bombázó modernizációja ugyancsak folyik, de ebből a gép külsején nem sok minden látható.

Gyönyörüen felújított MiG-3-as

A legjelentősebb Szuhoj típus, a Flanker számos változatban szerepelt. A korszerüsített Szu-27SzM 305-ös oldalszámú prototípusát már több külföldi kiállításon láthattuk a földön és a levegőben egyaránt. Most mód nyílt a közelebbi ismerkedésre, a pilótafülkébe beülve is. Noha a gép intenzív berepülési programon esett át, a kabin szinte vadonatújnak tünt. A tervezők már gondoltak a pilótákra is, a jobb oldali kezelőpad végén egy termoszt helyeztek el, amelyből szilikoncsővel lehet inni a hosszú távú bevetések alatt. A hajtómü vezérlőrendszere nem változott, legalábbis erre utal, hogy a gázkaroktól változatlanul Bowden-huzalok vezetnek hátra, hermetikus kivezetésen keresztül. A vadászbombázó konfigurációjú gép vegyes fegyverzettel volt felszerelve, négyféle földi és háromféle légi célok megsemmisítésére szolgáló rakétával és bombával. Az orrfutógondolában helyezték el a tankolópanelt, ennek több előnye is van. Az üzemanyag feltöltése közben nem zavarja a vastag tömlő a fegyverzet felszerelését (ez csak harchelyzetben engedélyezett). A kerozin­betáplálás közvetlenül csatlakozik a légi utántöltő rendszer belső csőhálózatához, ez hiányzott az eredeti Szu-27-eseken. Pontosabban: lehet, hogy a modernizáltakon is hiányzik. A kiállításon ugyanis ott volt egy széria Szu-27SzM gép is, amelyről hiányzott a légi utántöltő rendszer, noha a szélvédő előtt lévő infra/lézer optikai berendezést eltolva, a jobb oldalon szerelték vissza. Erre egyértelmüen azért került sor, hogy elférjen a légi utántöltő berendezés. Több jel is arra utal, hogy a modernizáció csak részleges, vagy egyes fázisai csak később valósulnak meg. A szériagép ugyanis kizárólag légiharc-rakéták indítóival volt felszerelve, noha az átalakítás egyik fő célja éppen a vadászbombázó-kapacitás megteremtése volt. Egyelőre azonban a többi átalakított gépről megjelent képen is hiányoznak a csapásmérő képesség ismertetőjegyei. A pilótafülke müszerfala, a fedélzeti elektronikus rendszerek részlegesen megújultak, de az eredeti tervek egyelőre nem valósulhattak meg. Hogy ennek mi az oka, kívülállóként nem tudhatjuk. Annyi bizonyos, hogy az eredeti tervekkel ellentétben sokkal kevesebb Szu-27-es korszerüsítése történt meg. Eddig néhány századnyi gép készült el, 2007-ben további húsz átadását tervezték, ebben azonban benne vannak a korszerüsített Szu-24-esek és 25-ösök is. Ha a jelenlegi ütemben folyik a korszerüsítés, akkor tíz év is kevés lesz a flotta átalakítására.

Az ígérettel szemben nem állították ki a széria Szu-34-est sem. A légierő már átvett két új gyártású példányt, néhány hónapja még arról lehetett olvasni, hogy ezek részt vesznek a MAKS 07 kiállításon, a földön és a levegőben egyaránt. Ezek helyett azonban a 48-as számú prototípust láthattuk. A hajófedélzeti Szu-33-as típust ugyanaz a repülésre már nem alkalmas példány képviselte, amelyet már két éve is kiállítottak. A kínai MKK változat prototípusa sem volt újdonság, viszont a vadonatúj Szu-35BM annál inkább. Ez gyakorlatilag egy régi Szu-27-es sárkányszerkezetén alapuló, új hajtómüvekkel és teljesen új fedélzeti elektronikával ellátott gép, amelyet az orosz reklámok szerint már részben ötödik generációs stílusjegyekkel is felruháztak. Annyi bizonyos, hogy az Irbis radarja szokatlan módon ötvözi az AESA-technológia és a hagyományos mechanikus mozgatás előnyeit, ami hatalmas látószöget biztosít. Nincs törzsféklapja sem, a kormányfelületek kitérítésével fékez a levegőben. A pilótafülke müszerfalát két hatalmas képernyő uralja, tartalék mechanikus müszerek nincsenek, viszont a botkormány változatlanul középen van, noha több régi Szu-35-ös prototípusnál is jobb oldalt volt a "joystick". A Szu-35BM mellett több új fedélzeti fegyver makettjét helyezték el, állítólag már folyik az indiaiakkal közösen az ultra nagy hatótávolságú K-100-as kétfokozatú rakéta fejlesztése, amely főleg az ellenséges HVA (High Value Assets) célok, úgymint a légi utántöltő és AWACS gépek megsemmisítésére szolgál. Ennek harcászati jelentősége felbecsülhetetlen, hiszen ha a vadászgépek irányítás, légi helyzetkép és üzemanyag nélkül maradnak, hátrányba kerülnek, és meg kell szakítani a bevetésüket.

Pavel Vlaszov az ARANYSAS-sal ismerkedik

A Szu-35BM további részletezésétől most eltekintünk, mivel a típus a jövőben egy terjedelmes cikk tárgya lesz. Ugyanez vonatkozik a MiG-29K és a MiG-35-ös típusra is. Noha az Aranysas 2007. áprilisi számában már foglalkoztunk a két új változattal, annyi új információ került a birtokunkba, hogy újra érdemes elővenni a témát. A két gép is ott volt a statikus soron, az indiai megrendelésre kifejlesztett Kub nem a megszokott szürke, hanem mélykék színek árnyalataiban pompázott. Ugyancsak kiállították a MiG-SzMT típust is hatalmas gerinctartályával, amely érdekes módon az exportra gyártott gépeken hiányzik. Ez talán összefüggésben áll azzal, hogy a gép aerodinamikai jellemzőit jelentősen rontaná a tartály, és a manőverezőképesség érdekében inkább az üzemanyag-mennyiség növelését áldozták fel. Egy további furcsa festésü kétüléses MiG-29-est is kiállítottak, ez egy televíziós társaság feliratait viselte.

A közönségnapokon már nem lehetett megtekinteni a MiG tervezőiroda szokatlan fejlesztését. Ott volt a bázis egyik hangárjában a Skat UCAV, vagyis pilóta nélküli harci gép életnagyságú makettje. Az utánégető nélküli RD33-as hajtómüvel tervezett gépről bővebben a következő hónapban, a kiállítás érdekességei között lehet majd olvasni.

A hatalmas MiG-31-eseket is láthattuk, és két példányban szerepelt a legkisebb MiG is, a gyakorló AT. Ezek közül az első prototípus még a francia Larzac hajtómüvekkel volt felszerelve, a terepszínü példányba viszont már az orosz fejlesztésü AI-225-öst szerelték be.

A konkurens Jak-130-as is két példányban szerepelt, különböző kialakítású szívócsatornával.

Utoljára hagytuk a kiállítás egyik legszebb és egyben legnagyobb darabját. A 77 115-ös számú Tu-144-es gyönyörüen felújítva állta a látogatók rohamát, a szó szoros értelmében is, ugyanis aki megfelelő türelemmel viselte az orosz "népsportot", a sorban állást és tolakodást, az feljuthatott a gép fedélzetére. A karcsú, hosszú törzs keresztmetszete alig nagyobb a Tu-134-esénél, a Concorde-hoz hasonlóan egy sorban mindössze négy ülés fért el. Az utastér azonban most üres volt, csak a pilótafülke berendezése volt teljes. A háromfős személyzet munkáját a megszokott müszerezettség segítette, gyakorlatilag a kor többi típusáéhoz hasonló eszközök köszöntek vissza. A tévedések elkerülése végett meg kell említeni, hogy a gép nem alkalmas a repülésre, csak a kiállítás miatt festették át. Ez volt az utolsó szériapéldány, a következő, 77 116-os számú gyártását már nem fejezték be. A Koleszov RD-35-51A hajtómüvekkel öt példányt gyártottak, ezek jellegzetessége, hogy nincs utánégetőjük, vagyis gazdaságosabbak és nagyobb a repülési távolságuk. Érdekes módon a szóban forgó gép évekkel a menetrendszerü forgalomból történő kivonás után készült el, mert tesztfeladatokra még szükség volt rá.

A statikus soron felállított kétszáznál több repülő­eszköz további felsorolásától eltekintünk, most a többi látnivaló következik. A fedett pavilonok felé közeledő látogatónak messziről feltüntek a légvédelmi fegyverek. Ezek közül kimagasodtak az Sz-300-as komplexumok függőleges helyzetbe állított rakétaindító konténerei. A kiállítás szakmai napjain még a helyszínen volt a vadonatúj Sz-400-as is, de a nagyközönség ezt már nem láthatta. A kialakításában külsőre nagyon hasonló, de nagyobb teljesítményü és korszerübb komplexum első osztálya már szolgálatba állt Moszkva közelében, miután túlestek az első sikeres gyakorlólövészeten. A két új exportpiaci "slágercikk", a Tor és a Pancir új változataival is megismerkedhettünk, ezekről majd ugyancsak külön cikkben közlünk további részleteket. A Tunguzka önjáró komplexumot időről időre üzembe helyezték, ott jártunkkor éppen a francia Patrouille de France-csoport repülése alatt. A légvédelmi páncélos tüzvezető rendszere folyamatosan követte az egyik Alpha Jetet, amely háborús helyzetben nagy bajba került volna. A légvédelmi eszközök kevésbé látványos, de talán legfontosabb részét képezik a különböző lokátorok, közülük több régi típusnak a modernizált változatát is kiállították. A régi, méteres hullámhossztartományban üzemelő P-18-ast ugyancsak korszerüsítették. A Nyugaton régebben elavultnak és selejtezendőnek vélt radar különleges tulajdonsága, hogy a magasabb frekvencián müködő radarokhoz képest messzebbről észleli a "lopakodó" technológiájú repülőeszközöket. Emiatt érdemes foglalkozni a korszerüsítésével, ami költséges ellenlépésekre kényszeríti az ellenfelet, ugyanis a jelenlegi korszerü zavaróeszközök nem képesek kellő hatékonysággal a bénítására.

Nem katasztrófa, infracsapdaeső

Elektronikai zavarórendszerek fejlesztésével orosz cégek is foglalkoznak. Az Aviakonverzija két éve már az érdeklődés középpontjába került, mert Iraknak illegálisan adott el GPS- zavaróberendezéseket. Az amerikaiak számára "kényelmetlen" cég standján kiállított anyagok szerint a BMD (Ballistic Missile Defense) rakétavédelmi program különböző típusú radarjainak zavarására képes rendszerek fejlesztésén dolgoznak.

A Szu-34-es fegyvermakettekkel repült

Külön hatalmas pavilont építettek az újonnan szövetségre lépett orosz repülőgépipari cégek kiállítása számára. Az OAK egyesíti és összehangolja a vállalatok müködését, megszüntetik a párhuzamos kapacitások felesleges fenntartását, ez hatékonyabbá teszi a munkát. A cégek önálló neve megmarad, a dolgot hasonlóképpen kell elképzelni, mint az európai EADS-t, amelynek része az Airbus, az Eurocopter stb.

A pavilonban számtalan újdonság között kiállították az új fejlesztésü fedélzeti radarokat, a Zvezda OBOGS rendszerét, a Szuhoj által fejlesztett RJ100 Superjet regionális utasszállító kabin szekcióját stb. Az egyelőre egymás esküdt ellenségének számító két hajtómügyártó azonban saját külön területen állította ki termékeit. A Szaljut és a Szaturn főként a Szuhojok AL-31-esének különböző módon végzett továbbfejlesztésén dolgozik, szeretnék elérni, hogy az ő terméküket válasszák majd ki a PAK-FA számára. A Motor Szics ugyancsak repülőgépmotorokat és -hajtómüveket gyárt, de ők főleg a civil szegmensben érdekeltek, a katonai területen a kisebb teljesítménykategóriában és a légcsavaros gázturbinák fejlesztésén dolgoznak. Kiállították egy a második világháborúban lelőtt IL-2-es AM-38-as motorját is. A típusból készült abban az időben a legtöbb, de még múzeumi példánya is nagyon ritka, repülőképes pedig nem létezik.

Il-76-os új hajtómüvekkel

A fedélzeti fegyverek gyártói egy helyen összpontosították rakétáikat. A jól ismert típusok között ott volt a vadonatúj H-38-as életnagyságú makettje, ezzel a jövőben a H-25-ös típuscsaládot váltják majd le. Az indiaiakkal közösen fejlesztett Brahmos ezúttal csak makett formájában szerepelt. Az indiai haditengerészet és légierő két hordozóeszközt tervez, a korszerüsített IL-38-as tengeri járőrgépek a szárnytő alatt kettőt, a Szu-30MKI a törzse alatt egyet vihet magával. A vadászbombázót eredetileg két rakéta hordozására akarták alkalmassá tenni, de a szárny csomópontjainak teherbírása ezt nem tette lehetővé.

MiG-29K felhajtott szárnyvégekkel

Az elektronikai cégek kiállítása foglalta el a legnagyobb területet. A mikroelektronika terén tapasztalt több évtizedes lemaradás egyre csökken. A szabadon beszerezhető civil technológia fejlettebb Nyugaton, mint a katonai, az oroszok komoly energiát fektettek be a technológiák átvételébe. A legkorszerübb folyadékkristályos képernyőket már otthon gyártják, nem kell francia és egyéb importból beszerezni azokat. A katonai területre adaptált eszközök strapabíróságát is bemutatták. A huzalra függesztett kézi számítógépeket egy kis csörlős szerkezet folyamatosan leejtette, majd felemelte, közben az eszköz müködött. Mellette ugyanez történt, de egy akváriumban merült el az elektronikus eszköz. Katonai laptopok müködtek a vízben, homokkupac alatt stb.

A látogatók annyian voltak, mint az oroszok

Az orosz cégek mellett a pavilonokban állítottak ki a külföldiek is. Jelentős méretü területet béreltek a kínaiak, akik a Le Bourget-ban is látott maketteket sorakoztatták fel, és ugyancsak elhozták az orosz hajtómüvel repülő JF-17-es kabin szimulátorát is.

Mi-28-as

A pilóta nélküli repülőeszközök egész garmadáját vonultatták fel. A nem különösebben magas szintü technológiával olcsón előállítható gépek fontosságát az oroszok is felismerték, már rendszerben áll több típus, amelyek között több sugárhajtású gép is található. Ezek azonban többnyire a régi LA-17-esek, vagyis célgépek helyett készültek, légvédelmi lövészetek segédeszközeként.

Ka-50-es

A jekatyerinburgi UOMZ vállalat szokás szerint már tíz éve mindig kiállítja a Sapsan lézeres célmegjelölő konténer makettjét. Ezúttal is így történt, de most már nem "vakablaka" volt elöl a berendezésnek, hanem átlátszó üvege, amely mögött tényleges optikai rendszer lencséi és tükrei látszottak. A fejlesztés, úgy tünik, előbb-utóbb befejeződik, ezután jöhet a repülőgép-fedélzeti integráció cseppet sem egyszerü feladata. Ha végre elkészül, akkor az orosz vadászbombázók is képessé válnak lézervezérlésü bombák önálló bevetésére, széles manőverezési lehetőség mellett. A jelenlegi néhány típus célmegjelölő rendszere ugyanis nagyon korlátozott szögtartományban müködik, gyakorlatilag a cél feletti átrepülést követeli meg.

A lipecki harckiképző ezred köteléke

A kiállítás repülőprogramja minden nap délben kezdődött. A kialakult szokás szerint a szakmai napokon sokkal több látnivaló volt a levegőben is, ahol felvonultatták a "nagy vasakat". Az Iljusin, a Tupoljev típusok kötelékekben húztak át, vegyesen a polgári és bombázó vagy teherszállító gépek. A közönségnapokra kilátogatók erről sajnos lemaradtak, sok más egyéb látnivalóval egyetemben.

A Stizsi és a Vityázi közös köteléke

Minden nap szerepelt viszont az orosz légierő két bemutató csoportja a MiG-29-esekkel repülő Sztrizsi és a Szu-27-eseket használó Ruszkije Vityazi. A közeli Kubinka légibázison állomásozó gépek pontosan időzítve érkeztek a Zsukovszkij bázis fölé, ahol a szpíker hatalmas lelkesedéssel konferálta őket. A hangszórókból többször elhangzott nyelvbotlással "elvtársaknak" titulálták a nézők tömegét, amit természetesen vett tudomásul minden orosz. Anélkül, hogy politikai fejtegetésekbe mennénk, be kell számolni egy szubjektív benyomásról. Oroszországban (is) kevés jelét látni a tényleges rendszerváltásnak. Egy sor dolog ugyanúgy müködik, mint régen. A közterek tele vannak a kommunizmus jelképeivel, a vállalatok portálján virítanak a vörös csillagok, stb. A múlttal történő szembenézés nem történt meg. A kommunizmus tízmilliós nagyságrendü ártatlan áldozata és a túlélők kárpótlásának hiánya ellenére az emberek jelentős része még mindig a régi elnyomó diktatúrának hálás azért, hogy legyőzték a fasizmust, és azért is, hogy a Szovjetunió világraszóló eredményeket ért el a tudomány, technika és sok egyéb területen. A valóságban pedig semmi más, mint az orosz emberek szorgalma és tehetsége volt a dolog mögött, a diktátorok, talpnyalóik és a néhány százezer nagy hatalmú haszonélvező éppen hogy hátráltatta a fejlődést. Hogy mást ne említsünk, elég szóba hozni az elektronika terén felhalmozott lemaradást, aminek többek között az is oka volt, hogy az ötvenes években a kibernetikát "reakciós áltudománynak" minősítették a Szovjetunióban, a kritikátlanul átvett fogalom a magyar lexikonokban is így szerepelt.

De térjünk vissza a repülőbemutatóhoz. A két csoport néha közösen, néha pedig egyedül mutatta be programját. A Sztrizsi különlegessége, hogy a MiG-29-esek egyidejüleg képesek fehér és fekete csíkot húzni. A hajtómüvek füstölésére és a szárnyvégekről leváló örvényekben kicsapódó párára gondolunk. Utóbbi szinte mindig látszott, ez a helyi meteorológiai viszonyoknak köszönhető, mifelénk például nagyon ritka. A Szu-27-esek szárnyvégén rakétaindító sínek találhatók, így ezeknél kisebb örvénylés keletkezik, és ez nem olyan látványos. A két csoport, ellentétben a két évvel ezelőtt látott repülésükkel, most nem spórolt az infracsapdákkal, a tüzijáték a napsütés ellenére is nagyon látványos minden alkalommal. A Sztrizsi főként kötelékáthúzásokat, alakzatváltásokat végzett, a Vityazi programjában volt több szemberepülés is.

Egy harmadik csapat is bemutatta tudását, de ők nem állandó formációt alkotnak. A Lipeckben állomásozó harckiképző ezred négy Szu-27-ese "légi harcolt" egymás ellen. A kötöttségek (repülésbiztonsági szempontok és a bemutató helyének korlátai miatt) természetesen nem tették lehetővé a valós manőverek alkalmazását, de így is nagyon érdekes volt a "közelharc", amit ugyancsak infracsapdák szórásával tettek még érdekesebbé. A "müsor" közben két gép egyszerre végzett harang manővert, amelynek felső holtpontja közelében elkezdték kilőni a hőpatronokat. Az átesésben zuhanó gépek folyamatosan szórták a tölteteket, amelyek füstje "rászívódott" a felső felületekre. Messziről a tájékozatlan szemlélő azt hihette, hogy a repülőgép kigyulladt, és égve zuhan. Erről természetesen szó sem volt, bár nem veszélytelen dolog, hogy a gép és a felette égve zuhanó töltetek között alig van sebességkülönbség.

Ugyancsak minden nap repült a Gromov Repülő­kísérleti Intézet Szu-30LL típusú "légi laboratóriuma", a MiG-35-ös, a MiG-29K, a MiG-29OVT és a Szu-30MKM. Utóbbi kettő az extrém manőverezőképességet biztosító tolóerő-vektoros hajtómüvekkel üzemelt. A MiG-gel Beljajev tartotta a bemutatókat Pavel Vlaszov helyett, kissé más stílusban. Az idősebb és tapasztaltabb Vlaszov két éve, valamint Farnborough-ban is talán valamivel látványosabb repülést produkált, bár a szubjektív megítélés nem biztos, hogy helyes. A bumeráng manőverre, amikor a gép függőleges tengelye körül "cigánykerekezik", nagyobb magasságban, függőleges emelkedést követően került sor, ami így talán biztonságosabb. Hasonló mondható el a Szu-30MKM repüléséről is, Vaszjukhoz képest Averjanov pontosabban, azonos "kijövő" pozíciókkal repült. Hogy a manőverek végén milyen helyzetbe került a gép, az talán az erős nyugati széltől is függött, emiatt a legtöbb szereplő sajnos a pálya délkeleti végének irányából szállt le. Kivétel volt a Szu-30MKM (amely a maláj megrendelésre gyártott változat prototípusa volt), ezenfelül a Pavel Vlaszov által repült MiG-29K is a közönség előtt csinált egy kiengedett fékhorgos bejövetelt, ezt követően aztán a másik irányból szállt le.

Záróra...Végetért a MAKS 2007. A repülőgépeket elvontatják, a látogatók "terelésében" a katonák is segítenek

Csak a szombati közönségnapon repült a Mil helikoptercsalád két ritkán látott tagja. Közös kötelékben közelítette meg a repteret a Mi-38-as közepes teherszállító, a Mi-35M és három Mi-28-as harci helikopter. Talán a szélnek volt betudható, hogy az utóbbi típus erősen visszafogott repülést mutatott be, noha képes az amerikai Apache-éhoz hasonló manőverekre. Gyakorlatilag a Mi-24-estől is láttunk már hasonló legyező fordulókat, a Mi-28-as sem orsót, sem bukfencet nem végzett. Ennek ellenére nagyon érdekes volt, különösen a hajtómüvekből kiáramló gáz szaga. Ez szinte azonos volt a később sorra kerülő Patrouille de France színes füstjének szagával, ami köztudottan a hajtómüvek fúvócsövébe porlasztott gázolajtól származik. Lehetséges, hogy a Mi-28-asok hajtómüve gázolajjal is üzemelhet, hasonlóan, mint a Szu-25-ösöké.

A nyugati harci típusokat a levegőben egyedül a lakenheathi amerikai F-15C képviselte, de minek. Európában és annak különösen a keleti felén már nem elegendő egy pontosan, precízen végrehajtott mürepülés, ennél több kell, így a tőlünk kapott elméleti osztályzat csak elégséges lehetett. A repülőnapok közönségét nem érdekli, hogy háborúban az F-15-ös van a győztes oldalon, a látványosság terén az amerikaiak nem nagyon rúgnak labdába. A Sas pilótája a gép erejét demonstrálta függőleges nyolcasokkal, függőleges orsókkal, nagy túlterhelésü fordulókkal, de ezeken felül csak igen hangos áthúzásokat végzett.

 

Meg kell még említeni a repülőprogramban részt vevő gázturbinás An-3-ast, a MiG-3-ast, az utasszállító Tu-334-est, a négyüléses IL-103-ast, amellyel a MiG-29OVT kötelékezett, és látványos volt a Szu-26-osok mürepülése is, ugyanis a légi bemutató keretében verseny is volt a pilóták között.

A fenti beszámoló természetesen nem lehet teljes. Az összes látnivaló felsorolása nehéz feladat lenne, a számunkra legérdekesebb látványosságok közül szubjektíven szemezgettünk. A katonai repülés iránt érdeklődők számára a MAKS maximális élményt jelent, aki megteheti, az feltétlenül látogasson el Moszkvába 2009-ben is. Magazinunk következő számában a kiállítás érdekességeit vesszük sorra, és több további cikkben ismertetjük majd a látott új típusokat.

Ha tetszett a cikk, kövesse
a JETflyt a Facebookon!
   MÁSOK ÍRTÁK
2016. 12. 02., 15:40

Repülős ajándékötletek a JETfly Webáruházból!

Válasszon karácsonyi ajándékot a JETfly Webáruházból! Repülős relikviák, könyvek, pilótadzsekik, bakancsok, pólók stb. széles kínálatával várjuk Vásárlóinkat! Kiszállítási akció!
2016. 12. 01., 10:54

Az utolsó Tu-144 utolsó repülései

Tupoljev–NASA repülő laboratórium, orosz gép amerikai műszerekkel. Emlékmű lesz a 77114-es? Akiket irritálnak bizonyos feliratok.
2016. 11. 30., 10:07

A kolumbiai katasztrófa lehetséges okai

El se indulhatott volna ez a gép erre az útvonalra? Amikor nincs kerozinszaga a roncsnak. A navigációs tartalék és a kötelező kitérő reptér.
2016. 11. 30., 10:03

Fehér hattyú

35 éve repül a Tu-160-as nehézbombázó.

  HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!

E-mail cím:

Megszólítás:


A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.

Feliratkozás most

  Háború Művészete magazin

Az idén 15 éves katonai toborzás Bács-Kiskun megyei történetét és eredményeit is megismerték azok, akik az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság (MH KIKNYP) kecskeméti irodájának rendezvényén vettek részt a mai napon Kecskeméten, a Pallasz Athéné Egyetemen.