2001. október 4-én a massachusettsi Westover Tartalék Légibázison a melósok azzal voltak igen elfoglaltak, hogy egy repülőszerkezetet tuszkoljanak egy másikba. A dátum fordulópontot jelent azok számára, akik azt vitatják, hogy az Amerikai Légierőnek egy jobb kutató-mentő helikopterre lenne szüksége.
Egyetlen helikopter sem képes emberi élet mentésére, amíg el nem jut a háborús övezetbe. A Westover Légibázison a 439. Szállítórepülő Ezred katonái és a Sikorsky Aircraft dolgozói Tom Dzwonkus főtörzsőrmester vezetésével azt bizonyították, hogy hogyan lehet egy új S-92-es helikoptert berakodni egy C-5A Galaxiba. A bemutatóhoz a 68- 0219-es gyári számú C-5A-t használták.
A Sikorsky csapatát egy korábbi törzsőrmester Chris Dewitt vezette, akinek manapság az a feladata, hogy az Amerikai Légierő számára optimalizálja és eladja az S-92-t. A cég helikopterének katonai változatát H-92 megjelöléssel kínálja, bár ez még nem hivatalos. A „Helibusz” becenevet, ahogy valaha az S-92-t nevezték, és amely viccek tárgyát képezte a Sikorskynál, 1998-ban a program igazgatójának Eugene Buckleynak nyugdíjazásakor vetették el. Jelenleg az S-92-nek nincs más megjelölése.Chris Dewitt szerint az S-92 berakodása egy Galaxiba 2,9 órát vesz igénybe, miután eltávolították a főrotor fölötti rögzítő eszközt, összecsukták a farokrotor lapátjait, és „leültették” a helikoptert, hogy semmi ne akadályozza a fedélzetre rakását. A Sikorsky állítása szerint egy C-5-ös fedélzetén három S-92-est lehet elhelyezni szemben a C-17 Globemaster III-assal, amelyben csak egyet. „Amikor megérkezés után kigördítik az S-92-est, csak a lapátokat kell kihajtani, és már repülhet is”- mondja Dewitt. A jelenlegi helikoptereknek órákra, esetleg napokra van szükségük, hogy üzembe helyezzék egy C-5-ön történt szállítást követően.
Az elfecsérelt idők után a Légierő azt tervezi, hogy anyagi fedezetet kér a kormány következő költségvetéséből egy lehetséges új helikopter kiválasztásához szükséges tanulmányok elkészítéséhez. Hosszú az út, amíg az első század szolgálatba állhat, és bár ez a lépés kicsi és kései, mégis egy lépés afelé, hogy a személyzetek megkapják a számukra megfelelő helikoptert.
Az Amerikai Légierőnek szüksége van egy olyan típusra, amellyel leválthatja százöt HH-60G Block 142 Pave Hawk harci kutató-mentő helikopterét. Ezenkívül más helikopter típusok is leváltásra várnak, de a Pave Hawkok cseréje égetően fontos. Bármelyik helikopternek nagy kihívást jelent a magaslati, forró terepről, nagy terheléssel végrehajtott repülés, vagy bármelyik kettő ezek közül. Egy jelentés szerint, melyet a Fort leavenworthi Katonai Tapasztalatok Központja készített, az Amerikai Hadsereg UH-60L Black Hawkjainak, amelyből a Pave Hawkot is kifejlesztették, nehézségeik vannak az afganisztáni magas terepen történő üzemeléssel, a nagy méretü farokrotor következtében. Így a csapatszállítások nagy részét az öreg, két-főrotoros CH-47 Chinookok végzik. Az Amerikai Légierő csak néhány HH-60G-t állomásoztat Afganisztánban, és helyettük inkább az MH-53M Enhanced Pave Low IV-esekre támaszkodik, melyeket kutató-mentő feladatok végrehajtása helyett inkább speciális müveletekre szántak.
Az Amerikai Légierő soha nem szerzett be egy olyan helikoptert, amely rendelkezik a Hadsereg csúcstechnológiájú MH-60K-jának, a Black Hawk speciális müveletekre kifejlesztett változatának képességeivel. Helyette inkább az UH-60A erősebb változatának, az UH-60L-nek egy modifikációját választották, és hamarosan rendszerbe áll a javított UH60M változat. 1999. November 4-én a Sikorskynál megkezdték az Amerikai Légierő HH-60G-inek felújítását, melynek keretében a General Electric T700-GE-701C hajtómüveket –700-as modellel cserélték le. A módosítást a teljes flottán végre hajtották, melynek következtében javultak a HH-60G képességei. A helikopterek Block 152-es változattá alakításának terve, mely során a helikopter fülkéjét alakítják át, szintén jelent némi segítséget, de úgy tünik, hogy az Amerikai Légierő vezetése felismerte, hibát követett el, amikor a ’80-as években elmulasztotta a sokkal jobb HH-60D-k beszerzését és most komolyan le akarja váltani Pave Hawkokat. a helikopterek cseréjét a Légi Hadviselési Parancsnokság (ACC) finanszírozná.
Hasonlóan nagy szükség van egy új helikopter típusra a Légi Szállító Parancsnokság Andrews Légibázison állomásozó 1. Helikopter Századának, amely 24 UH-1N Twin Huey helikopterrel rendelkezik.
Első pillantásra úgy tünik, hogy a század jó állapotban van. A kék és arany festésü UH-1N-jeik ősidők óta ott sorakoznak az Andrews pirosvonalán. A század 2001. március 30-án ünnepelte a 200.000. balesetmentes repült óráját, amely megfelel 8.333 nap levegőben töltött időnek. Az egységnél 1957 óta nem történt baleset, ekkor H-19-es átvágódott az Andrews golfpályáján végrehajtott kényszerleszállás során, de a balesetben senki nem sérült meg. A Glenn Speas dandártábornok vezette 89. Szállító Repülőezred részeként a század békeidőben az Egyesült Államok hivatalos személyeinek szállítását végzi. Azonban a sajtó ritkán említi, hogy elsődleges feladatuk a kormányzati vezetők kitelepítése Washingtonból háború idején.
A kritikák megkérdőjelezik, hogy vajon a század nem tesz-e túl sokat a biztonsági rekordja érdekében egyéb dolgok rovására. Mindenek felett a repülésben az egyik legnehezebb döntés, hogy menni, vagy nem menni. Egy vihar közeledtével, amikor sürget az idő, egy fiatal személyzetparancsnoknak el kell döntenie, hogy felszálljon-e fedélzetén egy kormánytaggal sürgős feladatára. „Néhány esetben megnézzük a leszálló területet, és azt mondjuk az utasnak, hogy nem tudunk odamenni”- mondja az egyik személyzet tagja. Az ilyen komoly döntéseket a repülési feltételekre kellene alapozni, de a balesetmentes rekord nem fog-e árnyékot vetni a döntéshozatali folyamatra. Egy másik századtag szerint nem, mert nincs olyan dolog, hogy túl biztonságosan repülni.
A Twin Huey egy nagyon szeretett helikopter, de a nyári forróságban nem alkalmas nehéz teher szállítására. 2001. Szeptember 11-én tesztelték a gép képességének határait, mikor a titkos folyamatos kormányzási terv részeként számos kongresszusi vezetőt telepítettek ki Washingtonból, közvetlenül a New Yorkot, Washingtont és Pennsylvaniát ért terrortámadást követően. Ha azonban a támadás szeptember 11. helyett július 11-én történik, az 1. Helikopter Század nem lett volna képes feladata ellátására – a nyár közepi forró, párás washingtoni levegő legyőzte volna az UH-1N-eket.
A Sikorsky S-92-es tünik a legesélyesebb jelöltnek, hogy az Amerikai Légierő következő helikopter típusa legyen, de a haderőnem az Agusta Westland EH-101 Merlinről és az NH Industries NH-90-esről is készíttetett tanulmányt. A trióból a legkevésbé robosztus NH-90-es tünik a legkevésbé valószínünek, hogy az Amerikai Légierő szolgálatába lép egy másik ok miatt. Az Agusta Westland jelentős részesedést birtokol az NH-90-esben, így saját maga ellen versenyezne, ami aláaknázná az ambiciózus EH-101 programot.
A Sikorsky West Palm Beach-i repülési teszt létesítményében tett látogatás során Ronald S Doeppner nyugállományú alezredes, a program egyik berepülőpilótája úgy ecsetelte az S-92-est, mint nagyon sima és jó lehetőség az Amerikai Haderők számára.
Az S-92 1998-ban repült először és eredetileg a civil piacra szánták. A helikopter egy luxus változata feltünt Adam Sandler Mr. Deeds címü filmjében is. A filmesek Doeppnerrel és másodpilótájával, Rick Beckerrel együtt bérelték ki a gépet egy jelenethez, amelyben az S-92 a jólétet megtestesítve szállítja a szereplőket egy új élet felé.
Chris Dewitt szerint a repülősök szeretettel emlékeznek a cég H-3-asára, a Jolly Green Giantra, amely a vietnami mentő akciók során vált híressé. „Az emberek azt kérdezik, hogy mért nem adunk nekik egy újabb H-3-ast?”
A Sikorsky (alig elfogulatlan) adatai szerint az S-92 egy repült órája 866 dollárba kerül, szemben a HH-60G 1025 és az EH-101 1425 dolláros költségével. A Sikorsky szerint ez 30 év alatt gépenként 5,3 millió dolláros megtakarítást jelent.
Annak érdekében, hogy legyőzzék az EH-101-esről, mint európai termékről alkotott előítéleteket, az Egyesült Államokban, partnerségben az Agusta Westlanddal, a Lockheed martin foglalkozik a gép értékesítésével. Az EH-101 kiforrottságának hangsúlyozásaként, mely már a „polcon” sorakozik értékesítésre várva, az amerikai cég, piaci fogásként US-101-es jelzővel kínálja a típust. Egy hirdetési kampány során úgy reklámozzák a gépet, hogy „szolgálatra kész”, amit néhányan az S-92-es fejlesztése sokat publikált késésének kritikájaként fordítanak.
Eddig azonban, a Lockheed Martin nem hozta nyilvánosságra, hogy hol kívánja a helikopter szerelősorát felállítani (bár valószínünek tünik, hogy owegoi üzemében), és a gép egyetlen bemutató példánya sem található meg az Egyesült Államokban. Vannak, akik azt állítják, hogy a Merlin a jelenlegi legjobb megoldás, rámutatva, hogy a Kanadai Fegyveres Erők is most állítják szolgálatba a gép egy nem harci kutató-mentő változatát.
Az EH-101-es rendelkezik rámpával (hasonlóan az S-92 katonai változatához, de ami nem található a HH-60G-n), védelmi elektronikával és elegendő hellyel. Önállóan és gyorsan lehet telepíteni a világon szinte bárhová. Az Eh-101 kabin térfogata duplája a HH-60G-nek és 12%-kal hosszabb, mégis 18%-kal kisebb helyen képes megfordulni. Az S-92-höz képest a Merlin összes mérete kis mértékben bár, de nagyobb, és némi nehézségek árán, lehetséges a légi szállítása is C-5-ös, vagy C-17-es fedélzetén.
Az EH-101-es és az S-92-es kabin magassága is 1,83m, ami lehetővé teszi a legtöbb embernek, hogy felállhasson. Az EH-101-es kabin területe 15,8m2, ami jelentősen nagyobb az S-92-es 11,4m2-es területénél, nem is beszélve a HH-60G 7,9m2-es területéről.
A gyártók szerint egy C-5-ös fedélzetén két Merlint lehet szállítani, a C-17-esen pedig egyet. A helikopter karbantartása is egyszerü. A három hajtómü miatti nagyobb magasságának köszönhetően a légi szállítás előtt ideiglenesen ki kell építeni a gép harmadik hajtómüvét (ezzel szemben az S-92 csak kéthajtómüves kialakítású). A harmadik hajtómü bár fokozza az üzembiztonságot, de növeli a karbantartási és logisztikai költségeket is.
Az Agusta Westland elnöke, Stephen Moss azt állítja, hogy 26 hónapon belül képesek az EH-101-esek szállítására az Amerika Légierő számára, hogy leváltsák a HH-60G-ket. A Lockheed Martin azonban még nem döntötte el, hogy az esetleges amerikai gyártás esetén az owegoi üzemet fogják-e használni. Moss a Merlint a jelenleg gyártás alatt álló legmodernebb közepes szállító helikopternek nevezte (bár a tervei 15 évvel megelőzik az S-92-esét) és azt állítja, hogy a gép ideálisan megfelel az Amerikai Légierő Kutató-mentő feladataira.
„Nekünk olyan helikopterre van szükségünk, ami képes forró, magaslati területen nagy terheléssel üzemelni, tágasabb fülkével, a földnek ütközést elkerülő berendezéssel, valamint olyan fedélzeti elektronikával rendelkezik, amely biztosítja az ellenséges terület fölötti nagy sebességü repülést” - mondja az Amerikai Légierő nyugállományú ezredese, Ken Pribyla, aki munkája nagy részét a mentés területén töltötte. Pribyla elismeri, hogy a HH-60G nem elég jó és hozzátette, hogy egy mentő helikopternek gyorsabbnak kell lennie, és nagyobb hatótávolsággal kell rendelkeznie.
Bár a cikkben a hangsúly az Amerikai Légierő helikopter szükségletére irányult, meg kell jegyezni, hogy az Agusta Westland/Lockheed Martin csapat jó eséllyel pályázik az elnöki repüléseket biztosító HMX-1 Tengerészgyalogos Század VH-3D-inek (Marine One) leváltására 10-15 géppel, valamint esélye van az Amerikai Partiőrség 20-50 darabos megrendelésére is. Ha a Lockheed Martin elnyeri a Partiőrség régóta várt megrendelését, az jó reklámot jelenhet az EH-101 számára.
2022. október 28-án került sor Dani Zoltán székely származású nyugalmazott ezredes nagykanizsai előadására a Halis István Városi Könyvtárban. Az F-117-es lelövésének 25. jubileuma alkalmából idézzük most fel a prezentáció anyagát!
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.