2016. 12. 06. kedd
Miklós
: 314 Ft   : 295 Ft Benzin: 339 Ft/l   Dízel: 352 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Kemény rock és szabadesés

JETfly  |  2002-05-14 15:22:00

Az előttem lévő fickó éppen eltűnt a lyukban. Zuhant mint egy kődarab. Odasasszézod magad a helyére. A gép bömböl, a szél zúg, és megpróbálja letépni rólad a garbódat.

Alattad, messze lent, nevetséges kis bélyegekként zöld rétek és sárga mezõk. Az a hajszálvonal a hatalmas Hudson folyó. Közben? Négy kilométer semmi. Ez az a pillanat, amikor másfélmilliós evolúciós fejlõdés eredménye megszólal benned: "Ne tedd! Az embert nem erre teremtették".

Azonban pontosan ez az a pillanat, amelyre mindannyian órák hosszat vártunk, mi az elsõ esetben ugrók, a debütánsok: a tõzsdei bróker Manhattanbõl, a tinédzser Brooklynból, akik a Gardienernél lévõ Blue Sky Ranchre kizarándokoltak, és egy kelepelõ Twin Otterbe beszálltak, s valamikor odaállnak a lyukhoz. Alattuk: tátongó mélység. Az ereikben: az adrenalin minden mennyiségben.

Messzirõl úgy néz ki az egész, mint egy ifjúsági tábor a lebarnult tizenévesek számára. A réten a poros út mellett szõke, tetovált fazonok bóbiskolnak a napon. Egy lapostetejű, alumínium barakkból, amely bárként szolgál, Van-Halen dallal a "Jump" dübörög kifelé. Pénztárként egy lakókocsi szolgál, egy rozsdás, felbakolt GMC busz, befogadva az oktatási centrumot is.

A közszemlére állított lomhaság egy olyan meghívás mindenki számára, amelyhez képest a Bungee-ugrás csak gyerekjáték: zuhanás az égbõl, amely jelenleg a legjobb dobás az unalomtól, a szabadidõtõl és a pénztõl való megszabadulásra.

Kiegészítésként ott vannak olyan filmek, mint amilyen pl. a "Drop Zone". amelyben a popvilág is beszállt az égimerülésbe. Skydiving - ez perfekt keveréke a kockázatnak és a rockzenének, saját nyelvezettel, saját hõsökkel és szimbólumokkal.

Új szubkultúra jött létre, és a hippi-korszak hallucinációs etikája felfrissítésre került a kilencvenes években. A Blue Sky Ranch emblémája egy dúskeblû szõkeség, amelyik egy szárnyas paripán a menybe lovagol. Mottó: "Fly your Fantasy" - repüld meg álmaidat.

Végül is ez nem szûkkeblû krimi-dramaturgia, amelyik a "Drop Zone"-t kultúrfilmként aposztrofálja. Ezek azok az õrült mutatványok, amelyek során a hosszú hajú fazonok dübörgõ rockzenére kivetik magukat a repülõgépbõl fejjel lefelé, zuhannak a föld felé, és látszólag tökéletes a szórakozásuk. Jellegzetes barátság köti össze õket, egy félbolondok bandája, akik a halállal kacérkodnak.

Világok választják el a mai ugrók szubkultúráját a drill alatt tartott korábbi generációktól, akik az ejtõernyõjüket katonai barakkokban hajtogatták. A Skydiverek kihangsúlyozzák, hogy õk nem ejtõernyõs ugrók. "Az ejtõernyõ csak egy fékezõ eszköz", mondja Steve, a Blue Sky Ranch egyik oktatója. A szórakozás az elõtt kezdõdik, és be is fejezõdik, mielõtt ejtõernyõnyitás történik. A Skydiving - zuhanás fejjel elõre, karok kitárva, lebegés. "Repülsz, a testeddel repülõgépet játszol, mint egy ötéves gyerek, te vagy a szuperman".

Ez a szórakozás kemény dolog azoknak az újoncoknak is, akik a réten a futópálya mellett felhúzzák tornacipõjüket. Nincs többre szükség, mint tornacipõre, 150$-ra, és egy igazolásra, hogy elmúltál 18 éves. Mindenkinek lehetõsége van. A hátán négy ponton össze van kapcsolva egy gyakorlott ugróval, annak hasán lóg az ember, mint egy kenguru bébi. Ami még hátra van: egy 200 km/órás Speedtrip, lefelé.

Korábban a debütánsoknak az elsõ ugrás elõtt hetekig gyakorolni kellett, testileg-lelkileg fel kellett készülni az igazság pillanatára. Az elsõ ismeretek megszerzése a saját ejtõernyõ hajtogatására vonatkoztak, ünnepélyesen a saját felelõsségre hivatkozva, most mindez egy gyorsbüfé élvezethez hasonlít.

A bevezetés rövid. "Tedd szét a kezeidet", mondja Steve Tommynak, egy tizenévesnek New Jerseybõl. "Tulajdonképpen ennyi az egész". A futópálya melletti sárga-fehér sátorlap alatt felveszik a hevederzetet. "Bízzál bennem, mindent megteszek, hogy mentsem a valagamat, tehát biztonságban leszel." És vidáman keresztbe tette a mancsait.

Hogy érzi magát? "Kitûnõen", mondta Tommy és halványan elvigyorodott. A képregényeket falja. Az hõse repül. Nos õ is ki szeretné próbálni, milyen érzés az. Minden esetre rábízza magát Stevere.

Bátorítja magát. "Sok ezer balesetmentes ugrás", mormogja, "mi történhet?"

Egyébként hallott róla, hogy teve a "Drop Zone" összes komplikált ugrásában részt vett. A szõke, kétméteres atléta éjszaka ért földet egy tandem ugrással Miami egyik felhõkarcolójának tetején, szimulált egy lezuhanást, amelynek során az ejtõernyõ rácsavarodott a testére, és számtalan fantasztikus ugrást végzett, zuhanást szabadesésben.

Bizalomgerjesztõ referenciák. Egyébként fennáll annak a lehetõsége, hogy Steve éppen ma nincs a legjobb formában. Ideges: szerelmes lett. Este találkoztak, és beleszerelmesedett: ez egy sajátos módja a csukott szemmel történõ szabadesésnek.

A várakozók csoportja áttelepült a sátorlap alá és mereven, aggodalmasan vagy hangsúlyozottan unatkozva várakozott, mialatt a profik rutinosan hajtogatták a kis ejtõernyõ csomagokat. Az órásmester hazardõr nyugalma: tarka, vad madarak. Közülük kire kell majd az életünket bízni?

Steve egy kalandor típus. Szavai egyszerûek, mint rockzene refrénje. "A levegõ a barátod, a föld az ellenséged". Aha. Nem úgy, mint a "Drop Zone" skydiver gengsztere, amelyik elvbõl elhárítja a drogot., mert "az adrenalin szint olyan magas, hogy minden más háttérbe szorul".

Korábbi életében Steve házas volt, egy irodában dolgozott, és ceruzát hegyezett. Egyik napról a másikra kiszállt abból, és barátságot kötött a Skydiverekkel. Azóta a Blue Sky Ranchen tandempilótaként dolgozik, õsszel pedig egyik bemutatóról a másikra megy, valamint új rekordokat akar felállítani a formaugrásban. Mi jellemzi a jó ugrót? "Az egója, a szuper egója."

Talán, mondja Steve, miközben a záróhurkot átfûzi az ejtõernyõtok ponyvakarikáján, új Flamme-jével leugrik az El-Capitán szikláról, "egy 1000 méteres meredélyrõl, amely egy kis nekifutással lehetséges".

- Én leugrottam a Cliffrõl - mondja Linda, aki éppen magához csatolja utasát, - én megcsináltam azt, de te nem, te nagypofájú.

Linda megtestesült nõi erõ egy férfinak látszó jelenségben - az õ nõi klienseinek jó egyhatoda elsõ ugrását végzi.

A férfias és nõies macho-rituálé része a shownak. Csak Lonny nem vesz részt benne. Csendben van, és terapeutának tûnik a féleszûek között. Vöröses szõke haja lófarkba van kötve. Ibolyaszínû garbóján egy halálfejes ejtõernyõ látható. Saját maga készítette. 16 évesen ugrott elõször. Manapság nem sokra tarja tizenéves ugrókat. "A Skydiving belsõ beállítódottság kérdése", mondja. "A fiatalok még nem eléggé érettek: csak magadra kell figyelned, fütyülni kell rá, mit tartanak rólad mások". Az ugrás nem a pubertás felvágása, hanem Zen-gyakorlat. Természetesen a szabadesés filozófiája egy dolog, a haladottabbak bölcsességpiramisa egy jellegzetes módja az égbemerülõk szabadkõmûvességének. A beavatatlan aspiránsoknak viszont csak egyetlen vágyuk az, hogy bátorságukat bizonyítsák. A lakókocsi iroda elõtti fapadon ült Marie, egy ügyvédnõ, aki az ugráshoz szükséges papírokat állítja ki. Tíz oldalon keresztül mindig ugyanaz, különbözõ változatokban. Elõször: Tudom, hogy mire vállalkozom. Másodszor: ha valami nem jön össze, senkit sem vádolok. "Bírói úton soha nem támasztok semmilyen igényt", mormolja, és lendületesen írja rövidítéseit a bekezdések alá. Házassági évfordulójukon ezzel az ugrással lepték meg magukat. Újra felfrissült a házasságuk, legalább is ezen a reggelen.

A lerobbant buszban Mark és Joe Kaliforniából megtekinti a bevezetõ videofelvételt. Lényegében egy ejtõernyõ gyártó monológja látható rajta, aki bizonygatja, hogy a holmik elszakadhatnak, továbbá totálképek egy ambulanciáról, ahol betegszállító kocsival rohannak. "Oh, ember", mondta Mark és idegességében vigyorgott.

Akinek ez még nem volt elég, annak föladják a leckét a következõ órák. Ez tûnik a legnehezebb gyakorlatnak: várakozás, mert a hétköznapi forgalomhoz képest sokan jöttek, és sokat kell várni, idõnként fel-fel pillantva.

Félóránként az ég kanyaróssá válik, mert megjelennek rajta kicsi, színes pontok, amelyek egyre nagyobbak lesznek, amíg kivehetõk a felfúvódott ejtõernyõk, a kék semmibõl eredendõek, kis bábukkal alattuk, rovarszerû lábakkal, azaz mindig négylábúan, míg kivehetõ az oktató és tanuló kettõse.

Azok a debütánsok, akik már túl voltak az ugráson, peckesen odamentek barátaikhoz a futópályán keresztül. Némelyikük arcán különös ünnepélyesség ült. Mindegyikükben azonban közös volt: szótlanok voltak. "Wow" üvöltötték, és egymás vállát csapkodták. Pontosan így megy? "Hihetetlen". Maga Tommy is, a fiatal képregény-faló olyan volt, mint akinek szavát vették. Majd õ is felszabadultan mondta: "Életem legnagyobb élménye volt". Hirtelen eltûnt a fejébõl a köd, a politika, a jövõért való aggodalma. "Az élet tiszta szerencse, hihetetlen tisztaság."

Felfedezte magának az ugrók metafizikáját: a zuhanó test, mint jel az égen, mint tiltakozás a túlcivilizáltság ellen, az olyanokkal túlterhelt élet ellen, mint amilyenek a karrierproblémák és kapcsolattartási gondok. Jelentkezik a klubba, elvégzi a tanfolyamot - és a második ugrását már egyedül teljesíti.

Hirtelen megveregetik a vállam. Lonny áll mögöttem, és vigyorogva mondja: "Készülj fel." Valószínûleg ezt a trükköt alkalmazzák a Blue Sky Ranchen, a meglepetés hatását - alig tíz perc múltával a vállon veregetés után már fenn állsz a lyuk elõtt, tíz körömmel próbálsz megkapaszkodni a küszöbnél, a szél üvölt a légcsavarnál. Lonny rávesz, hogy mosolyogj bele a kamerába, és már érzed is, hogy kilöknek. ...Fejjel elõre a semmibe. A szíved kihagy néhány ütemet, egy soha eddig nem érzett ájulás félét érzel, elhagyja a testedet az élet, az agyad kikapcsol, és teleszívja magát endrofinekkel. Néhány másodperc után visszajelez neked egy elég érthetetlen mondatot: "Éppen kiugrottál egy repülõgépbõl". Majd te is kiterjeszted karjaidat, mint Lonny is teszi, már nem érzed a zuhanást, a nehézség könnyedségbe csap át, a zuhanás repülésbe, levegõben való úszásra, egy eufórikus álomba. Zuhansz lefelé, másodpercenként 20 emeletnyit, 60 másodperc múltán meghúzod a kioldófogantyút, a tested felrántódik, siklásba kezdesz a mezõk felett, az apró Blue Sky Ranch fölött, mögötted látod a Hudsont, és a gombostûszerû tornyokat Manhattannél. Ebben a pillanatban már tudod, hogy egy kellemetlen ismerkedés történik egy másik inhomogén, zavaros szubkultúrával. Hozzávetõleg olyannal, mint amilyent a "Drop Zone" rendezõje John Badham a hetvenes években elevenített meg a "Saturday Night Fever" címû filmjében. Ez a film a diszkóról szólt, ahol hol nyaktörõ, hol gyerekes módon használták a táncparkettet. És hirtelen meglehetõsen értelmesnek és érdemesnek tartod a repülõgépbõl való kiugrást.

Ha tetszett a cikk, kövesse
a JETflyt a Facebookon!
   MÁSOK ÍRTÁK
2016. 12. 05., 11:23

Repülés Kabulba, átszállás nélkül

Dr. Orosz Zoltán altábornagy: Jövőre elkezdődik a Magyar Honvédség légi szállítási képességének fejlesztése, új járműveket vesznek.
2016. 12. 02., 15:40

Repülős ajándékötletek a JETfly Webáruházból!

Válasszon karácsonyi ajándékot a JETfly Webáruházból! Repülős relikviák, könyvek, pilótadzsekik, bakancsok, pólók stb. széles kínálatával várjuk Vásárlóinkat! Kiszállítási akció!
2016. 12. 01., 10:54

Az utolsó Tu-144 utolsó repülései

Tupoljev–NASA repülő laboratórium, orosz gép amerikai műszerekkel. Emlékmű lesz a 77114-es? Akiket irritálnak bizonyos feliratok.
2016. 11. 30., 10:07

A kolumbiai katasztrófa lehetséges okai

El se indulhatott volna ez a gép erre az útvonalra? Amikor nincs kerozinszaga a roncsnak. A navigációs tartalék és a kötelező kitérő reptér.

  HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!

E-mail cím:

Megszólítás:


A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.

Feliratkozás most

  Háború Művészete magazin

A napokban az indonéz védelmi minisztérium egy delegációja Oroszországba látogatott a célból, hogy információkat szerezzenek a Mi-26-os nehéz szállítóhelikopter esetleges beszerzéséről és hadrendbe állításáról.