2016. 12. 06. kedd
Miklós
: 314 Ft   : 292 Ft Benzin: 339 Ft/l   Dízel: 352 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Korai Messerschmitt Bf 109 típusok

JETfly  |  2005-12-05 10:06:55

A repülés történet egyik ma is legismertebb repülőgépe az I. világháború után újjáéledő német légierő első monoplán, fémépítésű modern vadászgépe, amely a ’30-as évek végére felülmúlta a világ hasonló rendeltetésű típusait. Hírnevét a nemzetközi versenyeken elért nagyszerű eredményeivel alapozta meg.

Képességeit és teljesítményét a spanyol polgárháborúban már egyértelmüen is bizonyította. Első változatait a harctéren szerzett tapasztalatok alapján tovább tökéletesítették. A modellnek azonban ennek ellenére számos hátrányos tulajdonsága is volt. Ezek közül a futómüvek gyengesége – a konstrukciójából adódóan – mindvégig megoldatlan problémák forrása maradt. Ennek ellenére még ellenfelei is őszinte elismeréssel nyilatkoztak róla. A légi háború gyorsan növekvő igényeinek megfelelően továbbfejlesztése elkerülhetetlenné vált. A különböző változataival repülő pilóták ugyan még mindig rettegett ellenfélnek számítottak, ám 1944-45-re mégis elmaradt a szövetségesek mögött. A típusból összesen kb. 30-35.000 darabot gyártottak. Története szorosan egybefonódott „lovas nemzetünk” repülős céljainak megvalósításában, sőt a korabeli Magyarország is hamar kapcsolatba került a „Messer” első példányaival.

Az első prototípusok

A versaillesi békediktátum kijátszására már a weimari Németország megtette az első lépéseket. Azonban az NSDAP párt és vezetője, Adolf Hitler hatalomra jutása adott igazán erős lendületet a német hadsereg újjászervezésének. Ettől kezdve a fegyvernemek jelentős állami támogatás kaptak. Köztük is a légierő kiépítését tervezték gyors ütemben megvalósítani. Éppen ezért már 1934 elején a Reichsluftfahrtministerium (RLM) Technisches Amt – azaz Birodalmi Légügyi Minisztérium müszaki osztálya egy merőben új pályázatot hirdetett meg. Ebben olyan feltételeket szabtak, amelyek egyértelmüen a modern repülőgépek építésének irányába mutattak. A kiírásban egy teljesen fém, zárt pilótafülkéjü, alsószárnyas, behúzható futómüves vadászrepülőgép szerepelt, amelyhez a még fejlesztés alatt álló 12 hengeres, Junkers Jumo 210 vagy a Daimler Benz DB 600-as motorokat tervezték beépíteni. Továbbá meghatározták azt is, hogy 6.000 m magasságban a sebessége legalább 400 km/h, csúcsmagassága 10.000 méter, üzemképességi ideje pedig másfél óra legyen. Fegyverzetnek 2 db 7,92 mm-es MG 17-es géppuskát, vagy 1 db 20 mm-es gépágyút választották, egyenként 1.000 db-os, illetve 200 db-os lőszer javadalmazással.

A Messerschmitt Bf 109 V-1 első mintapéldánya. A II. világháború kezdetéig összesen 20 db prototípust építettek

A felhívásra a legnagyobb repülőgépgyárak: az Arado, Heinkel és a Focke-Wulf GmbH szinte azonnal jelentkeztek. Ezen kívül csatlakozott hozzájuk még a Bayerische Flugzeugwerke AG. (BFW) is. E cég, melyet Wilhelm Emil Messerschmitt képviselt, már 1933 óta sok tehetséges tervezőmérnököt vonzott magához. A fejlesztő csoport tagjai között ott találjuk Robert Lussert, Hubert Bauert és Walther Rethelt is. A BFW nevezését az RLM végül szintén elfogadta. Az ezt követő hivatalos megbeszélésen először egyeztették a technikai részleteket. Így például a Heinkel és az Arado felületi terhelését 100 kg/m²-ben, míg Messerschmittét 125 kg/m²-ben határozták meg. Majd az RLM hivatalnokaival történő előzetes egyeztetések és a modellek elkészülése után, 1934 október közepén, kezdték a Bf 109a jelü prototípus építési munkálatait. A terv egy olyan kis sárkányba épített, erős motorú repülőgép volt, melyen az M 29, az M 37 és a Bf 108 „Taifun” túragép tapasztalatait egyesíthetik. Az ovális keresztmetszetü, könnyüfém ötvözetből készült törzset süllyesztett fejjel szegecselt héjszerkezettel és zárt pilótafülkével tervezték. Szárnya kétrészes, egy főtartós, fémépítésü szabadonhordó, alsószárnyas. A leszállásnál a pilótát szárnyprofilba illeszkedő réselt féklapok segítették. A szárny belépőélére pedig torziós orrborításba simuló, automatikusan nyíló orrsegédszárnyakat telepítettek. A súlycsökkenés miatt a kormányfelületeket vászonnal borították. A hárompontos, farokkerekes, egytagú, olajrúgós behúzható futómüveket hidraulikus fékekkel szerelték. Ez a vadászgépek történetében szinte egyedülálló szerkezet úgy alakult ki, hogy Messerschmitt a tervezés közben tudta meg, hogy a Junkers Jumo 210 A motort mégsem kapják meg. A konstruktőrnek ezért váratlanul át kellett alakítania a gépet ahhoz, hogy a 695 LE-s (518 kW-os) Rolls-Royce Kestrel V motort beépíthessék. Ennek propellerje fából készült, kétlapátú, Schwarz rendszerü volt. A gyenge teljesítményü angol motor tehát rákényszerítette a tervezőt, hogy a lehető legkönnyebb és aerodinamikai szempontból a leghatékonyabb repülőgépet tervezze. Az ügy hátterében valószínüleg Ernst Udet állt, aki egyszer egyenesen még azt is kijelentette, hogy szerinte a típusból sohasem lesz vadászgép!

A Bf 109 V-3 prototípus oldalnézeti rajza. E példányt 1936 decemberében Spanyolországba szállították, hogy kipróbálják harci körülmények között is

1935 tavaszán a Focke-Wulf FW 159 V-1 dúccal merevített felsőszárnyas; az Arado Ar 80 V-1 szabadonhordó, alsószárnyas, egyfedelü, merev futómüves; majd a Heinkel He 112 V-1 még nyitott pilótafülkével készült prototípusát is bemutatták a hivatalnokoknak. Viszont a polgári nyilvántartásban D-IABI lajstromjelet kapott Bf 109a csak május 28-án emelkedett először a levegőbe, a BWF augsburg-haunstetteni repülőtérről. Berepülőpilótája Hans-Dietrich „Kubu” Knötzsch repülő kapitány (Flugkapitän) volt, aki jelentésében kiemelte a gép könnyü irányíthatóságát és rendkívüli fürgeségét. Ám ezután még négy hónapos gyári berepülés következett, amelynek végén a prototípust átkeresztelték Bf 109 V-1-re. S csak szeptemberben repülte át Knötzsch a gépet a Luftwaffe rechlini Erprobungsstelle (E-Stelle) – kísérleti telepére. Az átadott rivális mintapéldányokkal a légierő berepülő pilótái is megismerkedtek, majd október 15-től már kipróbálhatták azokat. Az első összehasonlítások után az Ar 80, majd pedig a FW 159 is hamar kiesett a küzdelemből. Ellenben viszont a He 112-es és a Bf 109-es is olyan jól szerepeltek, hogy az illetékesek nem tudtak választani közülük. Így mindkét modellből újabb 10-10 db prototípust rendeltek meg. A próbarepüléseket 1935 novemberétől Travemündében folytatták tovább.

A Bf 109 V-4 prototípus oldalnézeti rajza. Ezt a gépet szintén csapatpróbákra küldték a spanyol polgárháborúba. Az ezzel szerzett tapasztalatokat hasznosították a szériagépeknél

1936 januárjában a BFW befejezte a D-IUDE jelzésü Bf 109 V-2 prototípust, amelyet már 610 LE-s Jumo 210 A motorral szereltek fel. A 2 db MG 17-es géppuska lőszer javadalmazása egyenként 500 db volt. Ezen kívül tükrös célzó szolgált a fegyverek irányzására. Müködtetésük a botkormányon lévő elsütőbillentyü segítségével elektromos úton, szinkronizáltan történt. A V-2 első berepülése január 21-én történt. Majd februártól már a Luftwaffe travemündei kísérleti telepén vizsgálták a Heinkel 112 V-2 és a Bf 109 V-2 prototípusok repülési tulajdonságait. Több felszállás után először a Messerrel dr. Hermann Wurster kápráztatta el mürepülésével a jelenlevő szakembereket, míg Gerhard Nitschke dugóhúzóba került a Heinkellel, és a földnek csapódott. A gép javíthatatlanul összetörött, de a pilóta szerencsésen túlélte a balesetet. Ám ezzel megnőttek a 109-es esélyei, sőt az eset után még Udet is megváltoztatta korábbi elhamarkodott álláspontját. Végül a Messerschmittet hirdették ki a győztesnek. A döntésnél ugyanis figyelembe vették az egyszerübb gyárthatóságot is. Mivel a Bf 109 szárnyait három csapszeggel rögzítették a törzshöz, ezért gyorsan össze lehetett szerelni. Továbbá a futómü szárai nem a szárnyakhoz, hanem közvetlenül a pilótafülke előtt, a törzshöz csatlakoztak. Így felszerelése után már saját kerekein guríthatták tovább a következő munkafolyamat elvégzéséhez. Maga a törzs szintén egyszerü, ám szilárd konstrukciónak bizonyult. A repülőgép üres tömege mindössze 1.500 kg volt, és javítása tábori körülmények között is megfelelőnek látszott. A Messer egyedüli gyengesége a keskeny nyomtávú futómüben rejlett, mert gurulás közben instabillá tette a gépet. Ezt igazolta a V-1 rechlini balesete is, amikor egy felszállást megelőző kigurulás közben egyszerüen átvágódott a prototípus.

1937 elején emelkedett először a levegőbe a 881-es gyári számú V-7-es prototípus

A Bf 109 V-3 júniusban emelkedett először a levegőbe. Majd novemberben következett a D-IOQY jelzésü V-4. Ezt már 3 db MG 17-es géppuskával szerelték fel, méghozzá úgy, hogy a Jumo 210 B, V-rendszerü motort megfordítva építették be. Ezáltal a két hengersor közé egy, a légcsavartengelyen át tüzelő újabb géppuska elhelyezése vált lehetővé. Csakhogy a beépített fegyver súlytöbblete kezdetben vibrációs problémákat okozott, amit végül ügyesen kiküszöböltek a mérnökök. A kor szellemének megfelelően az áramvonalas motorburkolat alá helyezték el a két darab, légcsavarral szinkronizált géppuskát.

A „Bertha” sorozat

A Bf 109 V-7 prototípus alapján fejlesztették tovább a B-0-át, melyből összesen 10 db előszériás repülőgépet gyártottak. Majd 1936 második felétől már megindult Augsburg-Haunstettenben a B-1 jelzésü sorozat is. Az első gépet 1937 februárjára fejezték be. Ezeket 2.700-as percenkénti fordulatszámú, 680 LE-s, erősebb teljesítményü Jumo 210 Da motorokkal építették. A fából készült, kétlapátú, Schwarz-féle légcsavar még nem volt állítható rendszerü. A hegyes légcsavarkúpot a légellenállás csökkentése végett szerelték fel. Fegyverzete 2 db 7,92 mm-es MG 17-es géppuska volt a motorburkolat alatt, melyhez a Carl Zeiss Reflexvisier (Revi) C/12C célzót használták.1937 nyarán a harmincadik példány legyártása után áttértek a B-2 szériára, ezeket már az új fejlesztésü, VDM rendszerü, állítható állásszögü légcsavarral szereltek. Ezt a modellt jelentős teljesítményi javulás jellemezte. 4.600 m-es magasságban 470 km/h sebességet produkált a 700 LE-s Jumo 210 G motor. Fegyverzetét 3 db MG 17 géppuskára növelték, amelyek egyikét a légcsavar tengelyébe építették. A típus további érdekessége a „Funkgerät” FuG 7-es rádió volt, melyet a spanyol polgárháborúban próbáltak ki elsőként. A berendezést kezdetben a pilóták vegyes érzelmekkel fogadták, ám a harcok során hamar bebizonyította hasznosságát.

Egy felvétel a D-ISLU jelzésü V-10 prototípusról. A Messerrel Ernst Udet repült az 1937-es zürichi nemzetközi légi bemutatón

A Luftwaffe alakulatai közül elsőként a JG 132 „Richthofen” vadászezred Jüterborg-Damm-ban állomásozó II. osztálya kapta meg az új B-1 jelzésü gépeket, míg az I. Gruppe Döberitz-ben lett felszerelve. Ezután következett az I/JG 234 „Schlageter”, illetve novemberben a II/JG 234. 1937 áprilisától a II/JG 132 B-1-eseivel váltották fel Spanyolországban a He 51-eseket. Ezek a példányok a Legion Condor alárendeltségében, a Vitoriában állomásozó, Günther Lützow vezette 2/J 88 századba kerültek. Lützow április 7-én aratta a típus első légi győzelmét. Feladatuk elsősorban a bombázó és felderítő gépek támogatása és védelme volt. A Polikarpov I-15-ös és I-16-os ellenfeleikre általában a magassági fölényüket kihasználva váratlanul csaptak le. Végül összesen 40 db Bf 109 B-1-est és B-2-est juttattak tengeri úton Spanyolországba. 1938 tavaszán, Ausztria megszállásakor, a német légierő 12 vadász osztállyal rendelkezett, melyek fele volt még csak Bf 109-re átfegyverezve.

Messerschmitt Bf 109 B-vel felszerelt alakulatok 1938. március 12-én

Alakulat

Állomáshely

I/JG 131 

Jesau I/JG 132 

Döberitz

II/JG 132 

Jüterborg-Damm I/JG 234 

Cologne

II/JG 234 

Düsseldorf I/JG 334 

Wiesbaden

 A hírnév felé

Németország 1935 tavaszán a meglepett világ előtt hivatalosan is bejelentette légierejének létrehozását. Ezt tehették azért, mert már megkezdték a modern repülőgépek fejlesztését és szolgálatba állítását. Erőfölényük bizonyítására nemsokára az új Bf 109-es vadászt is bemutatták a nyilvánosságnak. Sőt a V-2 prototípus mürepülését a XI. berlini olimpián televíziós kamerával rögzítették 1936 augusztusában.Időközben 1936 nyarán kirobbant a spanyol polgárháború. Decemberben, kifejezetten a vezérkari főnök, Wolfram von Richthofen ezredes kérésére, kerültek a Condor légióhoz a Bf 109 V-3 és V-4 prototípusok, majd 1937 januárjában a V-5 és V-6 is megérkezett, amelyeket Sevilla melletti Tebladában, a légió fő müszaki bázisán szereltek össze. A csapatpróbákon és harci körülmények között vizsgált modellekkel szerzett tapasztalatok fényesen igazolták a Messerhez füzött reményeket. A kiváló eredmények után Hermann Göring engedélyezte a szériagépek kiküldését is.

Ezt a Bf 109 B-1-es vadászrepülőgépet a spanyol polgárháborúban alkalmazták. A fényképen jól látszanak a Condor légió jelzései

Az első külföldi hivatalos bemutatkozásra 9 db Bf 109 B-vel, június 20-21-én került sor az új Budapest-Budaőrsi repülőtéren. Világhírnevet a svájci zürich-dübendorfi repülőtéren július 23. és augusztus 1. között rendezett IV. Nemzetközi Repülőfesztivál hozta meg valójában. A német csapat összesen 3 prototípussal (V-7, V-10 és V-13), illetve 2-2 db B-1 és B-2-vel képviseltette magát. Hans Seidemann őrnagy az egyik B-2-vel 385 km/h átlagsebességgel, 57 perc 27 másodperccel megnyerte az Alpok fölötti 365 km-es repülési versenyt. A V-13-al repülő Carl Franke a magassági és zuhanórepülésben lett első: 3.500 m-re emelkedett, ahonnan 5,7 másodperc alatt zuhant 175 m-re. A másik B-2 az egyéni gyorsasági versenyben diadalmaskodott. Ezen kívül – a Restemier századosból, Trautloftból és Schleif hadnagyokból álló – német csapat 373,6 km/h-s átlagsebességgel megszerezte az összesített csapatgyőzelmet is.

Katonás sorrendbe állított Messerschmitt Bf 109 B-2-es repülőgépek egy tábori repülőtéren

A Bf 109-es páratlan sikersorozata 1937. november 11-én szárazföldi kategóriában új sebességi világrekorddal folytatódott, amit a Fédération Aéronautique Internationale (FAI) – azaz Nemzetközi Repülő Szövetség is hitelesített. Dr. Hermann Wurster pilóta a speciális igényeknek megfelelően átalakított 1.650 LE-s DB 601 motorral épített, D-IPKY jelzésü, V-13-as prototípussal, a három kilométeres távot mindkét irányban 80-85 m magasságban 610,54 km/h csúcssebességgel teljesítette.A Messer kiváló eredményei olyan jó reklámnak bizonyultak a BFW számára, hogy csakhamar Svájc, Jugoszlávia, Románia, Magyarország mellett még Szlovákia is jelentkezett vásárlási szándékkal. A korai változatok eladását azonban Hermann Göring sorra megakadályozta, ugyanis még folyamatban volt a Luftwaffe korszerü gépekkel való felszerelése. Ráadásul a BFW gyártókapacitása is kevésnek bizonyult, ezért kellett 1937-ben új üzemet nyitni Regensburgban, sőt alvállalkozókat is bevonni a gyártásba. Először a kasseli Fieseler, majd 1938-tól már a Focke-Wulf és a lipcsei Erla cégek, illetve a warnemündei Arado, az oscherslebeni Dornier és az Ago, végül az osztrák Wiener Neustädter Flugzeugwerke (WNF) is licencben gyártották a Bf 109-eket. 1938. július 11-én a BFW-t átkeresztelték Messerschmitt AG-re. Ez a változtatás a korábban tervezett típusokat már csak annyiban érintette, hogy eléjük írták a gyár új nevét. 1938 októberében németországi látogatása során még Charles Lindberghnek is bemutatták az új Messerschmitt – Bf 108, Bf 109 és Bf 110 – típusokat.

A „Clara”

A spanyol polgárháborúban tapasztalatai alapján tovább javultak a Messer repülési tulajdonságai az újabb sorozatszériáknál. Willi Messerschmitt az RLM eredeti feltételeinek megfelelően fegyverzet nélkül tervezte meg a Bf 109-es szárnyait. Időközben azonban nyilvánosságra jutott, hogy az angol vadászgépek 8 db géppuskával épülnek, ami jelentős tüzerőt biztosított nekik a német ellenfeleikkel szemben. Ezért a Bf 109-es gyenge szárnyait úgy kellett átalakítani, hogy elbírja a fegyverzetet. Az így módosított C-0 széria – a motorburkolat alatti MG 17-esek mellett – már 1-1 db MG 17-es szárnygéppuskákat kapott. A rakaszok nem fértek el, ezért töltényhevedereket kellett alkalmazni. Ezeket görgők segítségével kivezették a szárnyvégig, majd vissza, s csak ezután jutottak a fegyverig. Jellemző a német precizitásra, hogy ez a bonyolult rendszer jól bevált és nem okozott fennakadást a géppuskák üzemelésében. A C-1 sorozat gépei már a 700 LE-s benzin befecskendezéses Jumo 210 Ga típusú motorral kerültek le a gyártósorról. Az injektor nagy jelentősége abban rejlett, hogy megakadályozta a negatív g-s manőverek következtében előforduló üzemzavarokat és leállásokat.

Felszállás előtt két Bf 109 B-2 vadászgép

Az 1937-38 között Augsburgban épített 58 db C-1-es maximális sebessége 470 km/h, csúcsmagassága pedig 9.500 m volt. A C-2 gépein 1 db 20 mm-es MG FF gépágyút építettek a motorba. Ezt a változtatást Werner Mölders javasolta, aki Willi Messerschmittnek és a gyár mérnökeinek is rendszeresen beszámolt spanyol tapasztalatairól. Ugyanis 1938 elején már feltüntek a 4 db géppuskával felszerelt I-16-osok. Mölders júniusban vette át Adolf Gallandtól a 3/J 88 repülőszázad parancsnokságát. Első légi győzelmét június 15-én aratta egy I-16-es „Rata” fölött. Végül összesen 14-el fejezte be a háborút, amivel a legeredményesebb pilótává küzdötte fel magát. A harcok során összegyüjtött tapasztalatok alapján számos technikai és taktikai újítás kidolgozása, illetve tökéletesítése is a nevéhez füződik. Közülük is a négy gépet számláló kötelékrepülés újfajta harcászati módszerének kialakítása a legismertebb.A Clara széria utolsó sorozatgyártott változata a C-1-ből átalakított C-3-as volt. A változtatás a beépített fegyverzetet érintette elsősorban, ugyanis a szárnygéppuskákat gépágyúkra cserélték. A Luftwaffe modern repülőgépekkel való felszerelése jó ütemben haladt és 1938 közepére már 8 Bf 109-es Gruppe állt rendelkezésére.

Messerschmitt Bf 109 B-vel felszerelt alakulatok 1938. július 1-én

Alakulat

Állomáshely

III/JG 132 

Jüterborg-Damm IV/JG 132 

Werneuchen

IV/JG 134 

Dortmund II/JG 135 

Aibling

II/JG 137 

Zerbst I/JG 138 

Aspern

III/JG 234 

Düsseldorf III/JG 334 

Mannheim

 A „Dora”

1937 végén kezdődött az újabb D-változatok sorozatgyártása. A kialakításnál a V-10, V-11, V-12 és V-13-as prototípusok kísérleti adatait hasznosították elsősorban. A D-0 széria után következett a D-1, amelyek 986 LE-s Daimler Benz DB 600Aa motorral készültek. Ezeken a példányokon megnövelték a szárnyterhelést, módosították a futómüvet. A fegyverekhez a Revi C/12D célzókészüléket használták. A spanyol tapasztalatok igazolták, hogy a páncélozatlan pilótafülke volt a széria gyengéje, ugyanis a könnyü plexiborítás nem nyújtott kellő védelmet a pilóta számára még a géppuskalövedékekkel szemben sem. A Dora sorozatgyártása 1939 elejéig tartott, ezalatt három változatából – D-1, D-2, D-3 – összesen mintegy 650 db-ot adtak át a légierőnek. Ezekből – 6.51-től 6.86-ig számozva – még 36 db-ot – az első 5-öt 1938 augusztusban – szállítottak a Condor légió részére.

A fényképen egy Bf 109 C-1 géppár látható a személyzettel

Ekkor a Luftwaffe már 643 db első vonalbéli vadászrepülőgépet számlált, ezeknek majdnem a fele volt Bf 109-es. 7 héttel később ez az állomány már 583 db-ra növekedett. Az első Dorák a Jesauban állomásozó I/JG 131-nél jelentek meg 1938 végén.A folyamatosan érkező külföldi megrendelések közül végül csak Svájc igényeit teljesítették 1938 végén és adtak el 10 db D-szériás gépet. Majd 1941-ben a Magyarországgal lefolytatott tárgyalások után az RLM ígéretet tett – többek között – három darab repülőgép leszállítására. Végül vasúton csak 2 db használt típust küldtek, amelyeket Győrben szereltek össze. A V.601 és V.602 jelzésü repülőgépek 1942-ig álltak szolgálatban a Magyar Királyi Honvéd Légierőnél, ahol alapos kísérleteket folytattak velük. Fontos szerepet töltöttek be a modern vadászerő megteremtésében. E gépek az 1944-es harci cselekmények következtében pusztultak el.

Korai típusok a „Blitzkrieg” elején

A II. világháború megindulásakor a Luftwaffe már 1.059 db Bf 109-est számlált. Jóllehet 1938-ban megindult a továbbfejlesztett „Emil” széria sorozatgyártása, a lengyelek ellen mégis inkább a régebbi típusokat küldték harcba. Ennek oka, hogy az újabb gépeket – kb. 600 db-ot – elsősorban védelmi célokra, elfogóvadász szerepkörben nyugatra helyezték az angolokkal és franciákkal szemben. 1939-ben nyolc vadászezred kötelékében szerveztek éjszakai vadászrepülő századokat, melyeket még a korai változatokkal szereltek fel.Másrészt a Bf 109 D típusokat pedig „Zerstörer” – azaz romboló feladatkörben alkalmazták az I./ZG 2 alakulatnál. A legeredményesebb pilóta, a parancsnok, Hannes Gentzen százados volt. A Dora-pilóták összesen 13 légi győzelmet arattak, míg a Bf 110-esek 94 db lengyel gépet lőttek le. Viszont a lengyel vadászok 12 db Bf 109 D-t, a lengyel bombázók további 7-et semmisítettek meg. Emellett összesen 48 db további Bf 109-es semmisült meg a saját légvédelem miatt. Éppen ezért, a könnyü azonosíthatóság érdekében ettől kezdve sárgára festették a gépek motorburkolatát.

A DB 600 Aa motorral épített Bf 109 D-1, melyet 1 db 20 mm-es MG FF gépágyúval és 2 db 7,92 mm-es MG 17 géppuskával szereltek fel

1939. november 12-én Jeverbe helyezték át a 10./JG 26 éjszakai századát. Ez a Bf 109 D típusokkal felszerelt alakulat a wilhelmshaveni haditengerészeti támaszpont vadászvédelmét biztosította. Majd ezt követően az újonnan megszervezett JG 1 irányítása alatt vett részt a hadmüveletekben. A Staffel parancsnoka, Steinhoff főhadnagy december 18-án 5 db Bf 109 D gépével bekapcsolódott a Helgoland közelében kibontakozó légi csatába. A brit RAF bombázóparancsnokság 24 db Wellington típusú repülőgépét más vadászok és rombolók is megtámadták. Végül összesen 12 db bombázót lőttek le, további 6 db viszont a visszaúton zuhant le. A 10/JG 26 századból Steinhoff kettő, Gerhardt szakaszvezető pedig egy légi győzelmet aratott.Az 1940 tavaszán meginduló nyugati hadjáratra teljesen befejeződött a Bf 109-eseket érintő típuscsere. Az első vonalbeli alakulatok addigra már kivétel nélkül a továbbfejlesztett E- szériával voltak felszerelve. Ezzel a Berthák, Clarák és Dorák pályafutása Németországban befejeződött. Ellenben az Emil, „Friedrich”, „Gustav”, majd „Kurfürst” története csak ezután kezdődött, amelyek tovább öregbítették a Messerek hírnevét.

A Messerschmitt Bf 109 V-1 prototípus müszaki adatai

Típus

Együléses elfogó vadászrepülőgép

Gyártó

Bayerische Flugzeugwerke (BFW) Személyzet

1 fő, pilóta

Motor

1 db 695 LE-s (518 kW-os) Rolls-Royce Kestrel V Méretek

Fesztávolság

9,87 m Hosszúság

8,51 m

Magasság

2,45 m Szárnyfelület

16,16 m²

Tömeg

Üres

1.500 kg

Teljesítmény

Max. sebesség 

470 km/h 4.200 m-en

Csúcsmagasság

8.014 m Fegyverzet

Nincs

 A Messerschmitt Bf 109 B-1 müszaki adatai

Típus

Együléses elfogó vadászrepülőgép Gyártó

Bayerische Flugzeugwerke (BFW)

Személyzet

1 fő, pilóta Motor

1 db 680 LE-s Jumo 210 Da, folyadékhütéses, 12 hengeres, vízhütésü fordított V-motor

Méretek

Fesztávolság

9,87 m

Hosszúság

8,55 m Magasság

2,59 m

Tömeg

Üres

1.581 kg

Maximális felszálló 

2.202 kg Teljesítmény

Max. sebesség 

446 km/h 4.000 m-en Kezdeti emelkedőképesség 

670,5 m/pec

Hatótávolság

587 km Csúcsmagasság

8.100 m

Fegyverzet

 2 db 7,92 mm-es Rheinmetall Borsig MG 17 géppuska, egyenként 500 db lőszerrel

  A Messerschmitt Bf 109 C-1 müszaki adatai

Típus

Együléses elfogó vadászrepülőgép

Gyártó

Bayerische Flugzeugwerke (BFW) Személyzet

1 fő, pilóta

Motor

1 db 700 LE-s, 12 hengeres, fordított-V, folyadékhütésü Junkers Jumo 210 Ga benzinbefecskendezéses motor Méretek

Fesztávolság

9,87 m Hosszúság

8,55 m

Magasság

2,59 m Tömeg

Üres

1.599 kg Max. felszálló súly 

2.298 kg

Teljesítmény

Utazó sebesség 

344 km/h 3.100 m-en

Max. sebesség 

436 km/h tengerszinten,470 km/h 4.500 m-en Emelkedő képesség 

670,5 m/perc

Hatótávolság

652 km Csúcsmagasság

9.500 m

Fegyverzet

4 db 7,92 mm-es Rheinmetall Borsig MG 17 géppuska, ebből 2 db a törzsben egyenként 500 db lőszerrel, illetve 2 db a szárnyakban egyenként 420 db lőszerrel

A Messerschmitt Bf 109 D-1 müszaki adatai

Típus

Együléses elfogó vadászrepülőgép

Gyártó

Bayerische Flugzeugwerke (BFW),1938-tól Messerschmitt AG. Motor

1 db folyadékhütéses, 12 hengeres fordított V elrendezésü, 986 LE-s Daimler Benz DB 600 Aa

Méretek

Fesztávolság

9,87 m

Hosszúság

8,64 m Magasság

2,45 m

Szárnyfelület

16,35 m² Tömeg

Üres

1.900 kg Max. felszálló súly (Normál)

2.420 kg

Teljesítmény

Max. sebesség 

520 km/h 3.500 m magasságban

Hatótávolság

650 km Csúcsmagasság

10.000 m

Fegyverzet

2 db 7,92 mm-es Rheinmetall Borsig MG 17 szinkronizált géppuska a motor fölött, egyenként 500 db lőszerrel, illetve 1 db 20 mm-es Oerlikon MG FF gépágyú a hengerek között, amely a légcsavar tengelyén keresztül tüzelt, egyenként 60 db lőszerrel

A Messerschmitt Bf 109 korai változatai

Bf 109 a (később Bf 109 V-1)

Az első prototípus D-IABI jelzéssel, motorja 1 db 695 LE-s (518 kW-os) Rolls-Royce Kestrel V. Bf 109 V-2

D-IUDE jelzésü prototípus Jumo 210 A motorral

Bf 109 V-3

D-IHNY jelzésü prototípus Bf 109 V-4

D-IOQY jelzésü prototípus, a B-széria mintapéldánya

Bf 109 B-0

Előszéria Jumo 210 B motorral Bf 109 B-1

Sorozatszéria Jumo 210 Da motorral

Bf 109 B-2

Sorozatszéria Jumo 210 E, majd később Jumo 210 G motorral Bf 109 C-0

A Bf 109 V-8 prototípusból fejlesztett előszéria

Bf 109 C-1

Jumo 210 Ga motorral és 4 db MG 17-es géppuskával készült változat Bf 109 C-2

5 db MG 17-es géppuskával készült változat

Bf 109 V-11 

A B-0-ból épített prototípus, a D-széria mintapéldánya Bf 109 D-0

A V-10 – V-13 prototípusokból fejlesztett előszéria, DB 600 Aa motorral

Bf 109 D-1

A D-0-val azonos. Fegyverzete 1 db 20 mm-es gépágyú és 2 db 7,92 mm-es MG 17 géppuska Bf 109 D-2

2 db MG 17-es szárnygéppuskával készült

Bf 109 D-3

2 db MG FF szárnygépágyúval készült

  Korai változatú Bf 109-ek a Luftwaffe állományában 1939. szeptember 2-án

Légiflotta

Ezred

Alegység

Bf 109 típusa 

Gép-állomány 

 Bevethető gépek száma

1. légiflotta (ÉK-Németország)

2. Jagdgeschwader 

10. Staffel 

 Bf 109 C

9

9 21. JG 

I. Gruppe*

29

28 1. ZG 

II. Gruppe*

Bf 109 B

36

36 2. ZG 

I. Gruppe*

Bf 109 D

44

40 2. légiflotta (ÉNY-Németország)

26. JG 

10. Staffel 

Bf 109 C

10

8

26. ZG 

I. Gruppe 

Bf 109 B és D

52

46

II. Gruppe 

Bf 109 B és D

48

47 III.Gruppe 

Bf 109 B és C

48

44

3. légiflotta (DNY- Németország)

71. JG 

I. Gruppe 

Bf 109 C és E 

39

18 52. ZG 

I. Gruppe 

Bf 109 B

44

43 4. légiflotta (DK-Németország) 

76. ZG

II. Gruppe 

Bf 109 B és C

40

39

186. Trägergruppe  

5., 6. Staffel 

Bf 109 C

24

24

Megjegyzés:* A csillaggal megjelölt egységek résztvettek a Lengyelország elleni háborúban. A 10. Staffelek minden alakulatnál éjszakai vadász századok voltak. A 186. Trägergruppe osztályként szerepelt a nyilvántartásban és a német haditengerészethez tartozott.

Ha tetszett a cikk, kövesse
a JETflyt a Facebookon!
   MÁSOK ÍRTÁK
2016. 12. 06., 16:24

Orosz rulett a tengeren

A szíriai partok közelébe vezényelt orosz Admiral Kuznyecov repülőgép hordozó erősen korlátozott mértékben képes beavatkozni az Iszlám Állam és a szír kormányellenes erők elleni harcokba.
2016. 12. 05., 11:23

Repülés Kabulba, átszállás nélkül

Dr. Orosz Zoltán altábornagy: Jövőre elkezdődik a Magyar Honvédség légi szállítási képességének fejlesztése, új járműveket vesznek.
2016. 12. 02., 15:40

Repülős ajándékötletek a JETfly Webáruházból!

Válasszon karácsonyi ajándékot a JETfly Webáruházból! Repülős relikviák, könyvek, pilótadzsekik, bakancsok, pólók stb. széles kínálatával várjuk Vásárlóinkat! Kiszállítási akció!
2016. 12. 01., 10:54

Az utolsó Tu-144 utolsó repülései

Tupoljev–NASA repülő laboratórium, orosz gép amerikai műszerekkel. Emlékmű lesz a 77114-es? Akiket irritálnak bizonyos feliratok.

  HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!

E-mail cím:

Megszólítás:


A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.

Feliratkozás most

  Háború Művészete magazin

A napokban az indonéz védelmi minisztérium egy delegációja Oroszországba látogatott a célból, hogy információkat szerezzenek a Mi-26-os nehéz szállítóhelikopter esetleges beszerzéséről és hadrendbe állításáról.