2016. 12. 10. szombat
Judit
: 314 Ft   : 296 Ft Benzin: 352 Ft/l   Dízel: 365 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

A Svéd Királyi Légierő története

JETfly  |  2005-03-02 07:56:32

Svédország azon kevés európai ország közé tartozik, mely a 20. század folyamán meg tudta őrizni semlegességét és el tudta kerülni, hogy hosszabb vagy rövidebb időre idegen hatalmak befolyása alá kerüljön. Ez a tény – az ügyes külpolitika mellett - jórészt a svéd fegyveres erők elrettentő erejének is köszönhető. A kis lakosságszámú, ám rendkívül gazdag Svédország ugyanis jól felszerelt szárazföldi hadsereget és jórészt saját gyártású repülőgépekkel felszerelt, korszerű, ütőképes légierőt tartott- és tart fenn napjainkban is, mely megfelelően képes biztosítani az ország szuverenitását.

A svéd katonai repülés kezdetei

Az európai országok nagy része már az I. Világháború alatt létrehozta repülő fegyvernemét, mely először a szárazföldi csapatok és a haditengerészet alárendeltségében, később pedig önállóan tevékenykedett. Svédországban is hasonló volt a helyzet, hiszen az első, katonai célra alkalmazott repülőgépet (egy Blériot monoplánt) már 1911-ben szolgálatba állította a Svéd Királyi Haditengerészet, egy évvel megelőzve a szárazföldi csapatokat. Mivel az I. Világháború kitörésekor a svédek azonnal kinyilvánították függetlenségüket nem kellett olyan ütemben fegyverkezniük, mint a hadviselő országoknak. Természetesen harci veszteségeik sem voltak, így a szolgálatba állított gépek viszonylag hosszú ideig rendszerben maradtak. Az eleinte külföldről beszerzett típusokat később licenc alapján kisebb módosításokkal gyártották is. A svéd felségjelet akkoriban főleg Farman F23-asok, Albatros CIII-asok és Morane-Saulnier Parasol gépek viselték. A háború után is folytatták a licencgyártást, az 1920-as években pedig már saját tervezésű típusokat (J23 és J24 vadász, S18, S21 és S25 felderítő valamint O1 gyakorlógépek) is rendszerbe állítottak.

Nieuport IV G Fotó: Lars Henriksson

1926-ban elérkezettnek látták az idejét, hogy a repülőcsapatokat önálló fegyvernemként alkalmazzák. Megalakult a Svéd Királyi Légierő (Flygvapnet), mely az önállóság mellett korszerű harci eszközöket is kapott (Nieuport 29C-1 vadász és Fokker CV felderítőgépek kerültek beszerzésre). Az 1930-as években is – lépést tartva az ugrásszerű technikai fejlődéssel - folytatódott a légierő korszerűsítése és bővítése. A Bristol Bulldog vadászgépek és Hawker Hart könnyűbombázók mellett azonban egyre inkább az ezekből továbbfejlesztett hazai típusok (ASJA J6 és ASJA RK26) kerültek előtérbe. A Flygvapnet ekkoriban 8 ezredre tagolódott (F1-től F8-ig terjedő számozással), melyek az ország területén arányosan elhelyezkedő bázisokon települve látták el feladatukat.

Sajátos politikai helyzet – különleges légierő

A II. Világháború előestéjén a hadsereg és a légierő újabb jelentős fejlesztésen esett át, mely jó döntésnek bizonyult, hiszen a stratégiai fontosságú svéd vasérclelőhelyek mindegyik hadviselő felet könnyes kísértésbe hozhatták volna, ám az északi ország fegyveres erői megfelelő elrettentő erőt képviseltek, így harc nélkül is garantálni tudták a szuverenitást. A svédek - mivel nem kötelezték el magukat egyik hadviselő hatalom mellett sem – bárkitől vásárolhattak korszerű harci eszközöket. Így kerültek szinte egy időben a légierő állományába a német Junkers Ju-86K bombázók mellett amerikai Douglas DB-8A csapásmérők, olasz FIAT Cr-42 és Reggiane Re2000 vadászok és természetesen az egyre fejlettebb svéd repülőipar termékei, többek között SAAB B.17 könnyű-, és SAAB B.18 nehézbombázók valamint SAAB B.21 vadászok. A háború vége felé két részletben még 140 darab North American F-51D Mustang is érkezett a skandináv országba, majd pedig megkezdődött a sugárhajtású repülőgépek rendszeresítése. A svédek számára az 1946-ban vásárolt 70 darab de Havilland Vampire F1 vadászgép jelentette a jetkorszakba való belépést. A külföldről vásárolt gépek mellett természetesen törekedtek arra, hogy minél több hazai tervezésű és gyártású géppel töltsék fel a légierő repülőszázadait, így a sugárhajtómű licencének megszerzése után azonnal nekiláttak a kéttörzsű SAAB-21-esen alapuló SAAB-21R tervezési munkálatainak is. Ezek a gépek 1949-ben álltak szolgálatba, kiegészítve az időközben rendszeresített de Havilland Mosquito NF19 éjszakai vadászokat és Vampire FB50 vadász-bombázókat.

Tolólégcsavaros SAAB-21 Fotó: Lars Henriksson

Az 1950-es évek első felében a régebbi légcsavaros repülőgépeket szinte teljesen kiszorították a sugárhajtóműves típusok. A Mosquitok helyére de Havilland Venom-ok érkeztek, a vadász-századoknál pedig megjelentek az első SAAB J-29 Tunnan-ok, melyek furcsa törzsformájuk miatt a nem éppen hízelgő repülő hordó gúnynevet kapták.

Svéd Légierő, svéd repülőgépekkel

Az évtized második felében olyan változások zajlottak le a Svéd Légierőben, melyek hosszú évtizedekre megszabták a fejlődés irányait. A külföldről – elsősorban Nagy-Britanniából – beszerzett típusok aránya ugyanis szépen lassan csökkenni kezdett a hazai gyártású típusokkal szemben. Bár az 1956-ban érkezett 120 darab Hawker Hunter F4 még sokáig rendszerben maradt, a SAAB-32 Lansen és a SAAB-35 Draken megjelenésével egy korszak végleg lezárult. Ezek a teljesen saját fejlesztésű, világszínvonalú típusok ugyanis szükségtelenné tették a más országokból származó harci repülőgépek beszerzését, tömeggyártásuk révén pedig viszonylag rövid idő alatt az egész légierőt át lehetett fegyverezni velük. Az 1960-as évek elejére a Drakenek és a Lansenek teljesen kiszorították a Vampire-okat, és a gyorsan elavuló Tunnan-ok is a második vonalbeli alakulatokhoz kerültek. Míg a korábbi időszakokban az volt a jellemző, hogy számos különböző típus szolgált egyidejűleg a légierőben, az 1960-as évekre már csak két alapvető, több feladatú repülőgéptípus alkotta a harci századok zömét.  Természetesen a sugárhajtóműves harci repülőgépek mellett jelentős számú kiképző és gyakorló, valamint szállítógép is szolgált a Svéd Légierőben. Ez utóbbi feladatkörben először 16 darab Hunting Pembroke C52 majd pedig C-130 Herculesek kerültek rendszeresítésre.

Hunting Pembroke szállítógép Fotó: Lars E. Lundin

A pilóták kiképzésére és gyakorlatban tartására elsősorban a SAAB-91 Saphir-ok álltak rendelkezésre, valamint az egymás melletti üléses SAAB-105-ösök. A különböző feladatkörű helikopterek is megjelentek a légierőben, 1957-ben a Vertol-44 volt az első forgószárnyas típus. Az 1970-es években egy olyan harci repülőgép típus jelent meg a Flygvapnet kötelékében, mely minden tekintetben korszakalkotónak bizonyult. A rendkívül körültekintően megtervezett, sokoldalú SAAB-37 Viggen ugyanis szinte az összes korábbi típust fel tudta váltani. Vadász feladatkörben rövid idő alatt kiszorította a Draken-eket, csapásmérő és felderítő változatai pedig a Lansen-eket küldték nyugdíjba. A svéd védelmi koncepciónak tökéletesen megfelelő Viggen napjainkban is nagy harcértékű repülőgépnek számít, rövid, havas-jeges felszállópályáról és autópálya szakaszokról is üzemeltethető, ezáltal a földi újrafeltöltésekkor jelentősen csökkenthető a sebezhetősége. A folyamatosan korszerűsített típus nagy mennyiségben került a csapatokhoz, felváltása csak az 1990-es évek második felében a JAS-39 Gripen sorozatgyártásával kezdődött meg, így még napjainkban is számos példány szolgál a Svéd Légierőben.

SAAB-37 Viggenek egy svédországi bázison Fotó: Lars E. Lundin

A 20. század végén alapvetően megváltozott a katonapolitikai helyzet Észak-Európában is. Csökkent a veszélye a nagyhatalmak közötti nyílt konfliktusnak így annak is, hogy Svédország bármilyen formában belekeveredjen egy totális háborúba. Ennek ellenére a nemzetbiztonság kiemelkedő fontossággal bír napjainkban is. A Légierőnek is alkalmazkodnia kellett az új kihívásokhoz, miszerint egy kisebb, olcsóbban fenntartható ám hatékony fegyvernemre van szükség. Részben ezeknek a követelményeknek a hatására az 1980-as években megkezdődött a Viggen utódjának szánt JAS-39 Gripen fejlesztése, mely az évezred végére jórészt át is vette az elődtípus szerepét. A Gripenekkel párhuzamosan rendszerbe állt a SAAB-340-es alapjaira épített és az Ericsson Eriye lokátorával felszerelt légtérellenörző és légi harcállláspont repülőgép is, mely nagy mértékben növeli a légvédelem hatékonyságát.

Kétüléses JAS-39 B Gripen Kecskeméten Fotó: Temesvári Péter

A katonapolitikai helyzet változásával együtt járt a védelmi költségvetés karcsúsítása is. Egyes alakulatokat megszűntettek, másokat pedig összevontak a 90-es évek átszervezései során. Ez azonban nem jelentette a védelmi képesség csökkenését, ugyanis az integrált légvédelmi rendszer minden egyes elemét a csökkenéssel párhuzamosan modernizálták is.

Ha tetszett a cikk, kövesse
a JETflyt a Facebookon!
   MÁSOK ÍRTÁK
2016. 12. 09., 14:46

A Boeing tárgyalásokat, az Antonov gépet ajánl Trumpnak!

Nincs elszabadult költségvetés, ha nincs még költségvetés. Mennyibe kerül egy 747-es? És ki tudja, mit adnának az ukránok?!
2016. 12. 06., 16:24

Orosz rulett a tengeren

A szíriai partok közelébe vezényelt orosz Admiral Kuznyecov repülőgép hordozó erősen korlátozott mértékben képes beavatkozni az Iszlám Állam és a szír kormányellenes erők elleni harcokba.
2016. 12. 05., 11:23

Repülés Kabulba, átszállás nélkül

Dr. Orosz Zoltán altábornagy: Jövőre elkezdődik a Magyar Honvédség légi szállítási képességének fejlesztése, új járműveket vesznek.
2016. 12. 02., 15:40

Repülős ajándékötletek a JETfly Webáruházból!

Válasszon karácsonyi ajándékot a JETfly Webáruházból! Repülős relikviák, könyvek, pilótadzsekik, bakancsok, pólók stb. széles kínálatával várjuk Vásárlóinkat! Kiszállítási akció!

  HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!

E-mail cím:

Megszólítás:


A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.

Feliratkozás most

  Háború Művészete magazin