2016. 12. 08. csütörtök
Mária
: 314 Ft   : 290 Ft Benzin: 352 Ft/l   Dízel: 365 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Bachem Ba 349 Natter

JETfly  |  2004-11-02 09:44:54

1943 végére – 1944 elejére a szövetséges bombázások mértéke nagy nyomást gyakorolt a Luftwaffe vadászlégierejére. Az amerikai és a brit nagy magasságból történő bombázások jelentős mértékben csökkentették a Harmadik Birodalom ipari kapacitását. Meg kellett találni az ellenszerét a rombolásnak különben rövid időn belül megbénult volna Németország hadigépezete. 1944 februárjában az RLM (Birodalmi Légügyi Minisztérium) terveket kért valamennyi repülőgépgyártótól egy „kis méretü és gyors vadászgép” megépítésére, melyhez nem kellenek ritka nyersanyagok. Ekkor már jelentős nyersanyaghiány volt a német iparon belül különösen acélból, olajból, üzemanyagokból és szerszámgépekből.

Dr. Erich Bachem cége nevében elvállalta a kivitelezést. Bachem tapasztalt vitorlázórepülő volt, korábban kapcsolatban állt a Fieseler Repülőgépgyárral, így tudott a V-1-es fejlesztési munkájáról is. Részletesen kidolgozott tervét 1944 augusztusában nyújtotta be az RLM-nek, ahol támogatókra talált. Sőt a terv szeptembertől már a SS támogatását is magáénak tudhatta. A Natter (Vipera) kódnevü Ba 349-es a legtitkosabb besorolást kapta, ami azt jelentette, hogy csak a tervezőket és a gyártókat avatták be a részletekbe. A Natter egyszerü, kis méretü (5,7 m hossz, 3,2 m fesztávolság), középszárnyas, egyfedelü gép volt. Az üzemanyagtartályon, a hajtómüvön és a szárny-főtartókon kívül teljen egészében fából készült. A faalkatrészek asztalosmühelyekben készültek, így a gyártás semmilyen más repülőgép-programot nem akadályozott. A gép kétfokozatú rakétahajtómüvel rendelkezett. Főhajtómüve a ME-163B-ből ismert folyékony hajtóanyagú HWK 109-509A-2 rakétahajtómü, amely a hírhedten robbanásveszélyes C-Stoff (hidrazin-hidrát és metilalkohol 1:1 arányú keveréke) és T-Stoff (hidrogén-peroxid) keverékét égette. 600 kilogrammnyi maximális üzemanyaggal 80 másodpercen keresztül 16458 N tolóerőt produkált. A kilövéshez 4 darab szilárd hajtóanyagú rakéta biztosította a többlet-tolóerőt, mivel a főhajtómü az indítást követő néhány másodpercben még nem adta le maximális teljesítményét. Kiégésük után e négy gyorsító rakétát leválasztották a törzsről.

A Nattert egy egyszerü indítóállványról lőtték ki, amely az alapja körül teljesen körbeforgatható volt, így a pilótafülkét bármelyik irányba be tudták állítani. Ezzel az indítási eljárással szükségtelenné vált a futómü használata, ezzel súlymegtakarítást értek el, valamint egyszerüsödött a gyártás, és olcsóbbá vált a gép. A Nattert csigás daruval emelték rá az indítóállványra. Indításkor a nehézségi gyorsulás 2,2-szeresével hagyta el az állványt. Az extrém gyorsulás és légnyomásváltozás miatt a pilóta elvesztette eszméletét, ezért az emelkedés első szakaszában robotpilóta helyette-sítette. A robotpilóta jelen esetben nem bonyolult elektronikát takar, csupán annyit, hogy a kormányfelületek az irány tartására voltak beállítva. 12 másodperc múlva a gép nagyjából 1100 méter magasságot ért el, és kiégtek az első fokozatú rakéták. Leválasztásuk után a főhajtómü már teljes tolóerővel dolgozott. A gép tovább emelkedett, míg elérte a 700km/h-s sebességet. Számítások szerint 1 perc alatt maximum 12000 méter magasságra tudott volna felemelkedni. Ekkor a pilóta már át tudta venni az irányítást a szükséges magasságra irányítva a Nattert. A magasság elérése után a pilóta 659km/h-s utazósebességgel a cél felé fordult, ekkorra majdnem a teljes üzemanyag elégett. A bombázóköteléket már vitorlázva közelítette meg. A pilóta, lehetőleg minél jobban megközelítve a köteléket, egy sorozatban lőtte ki 24db R4M típusú nemirányított rakétáját. A célbefogást egy egyszerü célkereszt segítette, amit a pilótafülke elé szereltek. Valószínüsíthető, hogy ezek a rakéták nem voltak pontosak, ennek ellenére biztosra vehető, hogy már egyetlen találat az ellenséges bombázó vesztét okozta volna. A rakéták indítása is veszélyt hordozott magában: valamennyit a Natter orrában helyezték el, és ezen a fából készült törékeny jármüvön nem tudni milyen hatást váltott volna ki az egyszerre történő indítás. A tüzelés után a pilóta védekezőmanőverbe kezdett, és igyekezett minél közelebb kerülni támaszpontjához. 3048 méter magasan a pilóta kioldotta biztonsági hevederét és ütközésig előretolta a botkormányt. Ezzel kioldotta a géptörzset összetartó reteszeket, a pilótafülke és az orr különvált a törzs hátsó részétől, amelyet ejtőernyő lassított le. A szétválás után bekövetkező hirtelen lassulás kilökte a pilótát az üléséből, aki ejtőernyőjét kinyitva biztonságosan földet ért (legalábbis így remélték). A fékezőernyővel ereszkedő törzsmaradványnak a tervek szerint csekély sebességgel kellett volna landolnia, ezzel a hajtórakétát akarták megmenteni, és többször felhasználni, ám hamar kiderült, hogy a becsapódási sebesség túl nagy, a hajtómü olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy nem lehetett újra felhasználni.    

9 darab prototípus épült Waldseeben, a szélcsatorna-teszteket Berlinben és Brunswickban történtek. A repülési próbákat 1944 novemberébe kezdték meg. Először pilóta nélküli, robotpilótával irányított teszteket végeztek. A siklópróbákat kb. 5500 méter magasságban végezték, ilyenkor a Nattert egy He 111-es bombázó vontatta, vagy oldotta ki. Nagy meglepetésre a gép kitünő stabilitással rendelkezett kis fesztávolsága ellenére. A hajtómüves repüléseket Heubergben végezték. A szélcsatornai vizsgálat után elkészítették a Natter életnagyságú változatát. Minden egyes próbaindítás után valamit módosítottak az egyes jelü sorozaton, ezután alakult ki a 2-es változat, amely 30 centiméterrel hosszabb volt elődjénél. 1944. december 22-én végrehajtottak egy sikeres pilóta nélküli rakétahajtómüves indítást a kilövőállványról. 1945. februárjában egy SS parancs elrendelte a pilóta vezette teljesen felszerelt gép indítását, annak ellenére, hogy a repülési próbák még nem értek ebbe a szakaszba. A pilótafülkében Lothar Siebert főhadnagy helyet foglalt, majd begyújtották a rakétákat. 90 méter emelkedés után leszakadt a pilótafülke teteje, a pilóta feje a törzshöz csapódott. A gép a hátára fordult, és további 457 métert emelkedett, majd zuhanni kezdett és a földnek csapódott. Siebert főhadnagy szörnyethalt. A vizsgálat nem tudott egyértelmüen rávilágítani a baleset okára, számtalan lehetséges okot találtak, melyek közül bármelyik önmagában is katasztrófához vezetett volna. A pilóta nélküli indítások és a fejlesztési munkálatok folytatódtak: megszületett a 3-as változat. Legfontosabb újítás a szárny, mint külön fődarab. Ezzel a szállítást könnyítették meg. Összesen kb. 36 darab Natter épült meg. A háború a vége felé közeledett már, Bachem doktor és fejlesztőcsapata faluról-falura hátrált az amerikai csapatok elől. A hátrahagyott gépeket gondosan megsemmisítették, így csupán két példány élte túl a háborút.     Összefoglalva: a Natter a német Wunderwaffék (csodafegyverek) legkülönlegesebb darabja. Gyors megjelenésével, roppant nagy tüzerejével a bombázókötelékekben komoly kárt tehetett volna, de nem került bevetésre. Olcsó gyárthatósága és forradalmian új alkalmazási koncepciója ellenére számos hátrány volt: rendkívül kis hatótávolsága volt, a repülés minden szakaszát látni lehetett a kilövőállás környékéről. Az indítóállvány maga nehezen volt mobilizálható, az elképzelhetetlen volt, hogy rövid időn belül a berepülő bombázókötelék útjába tudják telepíteni a Nattereket. Vitorlázás közben a gép rendkívül sebezhetővé vált. A kísérővadászok ekkor már jó eséllyel meg tudták volna semmisíteni őket. Problémát okozott a gyakorlóváltozatok hiánya, voltaképpen minden pilóta rutintalanul teljesítette volna feladatát, nem is szólva arról, hogy mekkora fizikai megterhelésnek voltak kitéve.Szót kell ejteni még a Juliáról is. Hasonló rakétahajtású bombázóvadásznak tervezték, viszont úgy építették meg, hogy több kilövésre és leszállásra is alkalmas legyen. A Juliát a Heinkel vállalat fejlesztette He P-1077-es jelzéssel. Mindössze két darabon dolgoztak, és sohasem kerültek befejezésre.

Ha tetszett a cikk, kövesse
a JETflyt a Facebookon!
   MÁSOK ÍRTÁK
2016. 12. 06., 16:24

Orosz rulett a tengeren

A szíriai partok közelébe vezényelt orosz Admiral Kuznyecov repülőgép hordozó erősen korlátozott mértékben képes beavatkozni az Iszlám Állam és a szír kormányellenes erők elleni harcokba.
2016. 12. 05., 11:23

Repülés Kabulba, átszállás nélkül

Dr. Orosz Zoltán altábornagy: Jövőre elkezdődik a Magyar Honvédség légi szállítási képességének fejlesztése, új járműveket vesznek.
2016. 12. 02., 15:40

Repülős ajándékötletek a JETfly Webáruházból!

Válasszon karácsonyi ajándékot a JETfly Webáruházból! Repülős relikviák, könyvek, pilótadzsekik, bakancsok, pólók stb. széles kínálatával várjuk Vásárlóinkat! Kiszállítási akció!
2016. 12. 01., 10:54

Az utolsó Tu-144 utolsó repülései

Tupoljev–NASA repülő laboratórium, orosz gép amerikai műszerekkel. Emlékmű lesz a 77114-es? Akiket irritálnak bizonyos feliratok.

  HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!

E-mail cím:

Megszólítás:


A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.

Feliratkozás most

  Háború Művészete magazin