2016. 12. 08. csütörtök
Mária
: 314 Ft   : 290 Ft Benzin: 352 Ft/l   Dízel: 365 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Ég és Föld között - egyensúlyban

JETfly  |  2004-10-15 13:56:11

Amit itt lent látunk, és esetleg idegesít bennünket, az fentről jelentéktelen apróság. Ez az elgondolkodtató mondat Kiss Oszkár őrnagytól, a Magyar Honvédség jelenleg egyetlen, beemeléseket végző helikopterpilótájától származik. Hosszú – tanulmányokkal és csapatélettel terhes – időszak vezetett a profizmusig, az egyedülálló teljesítményekig.

Iskolapadtól a pilótafülkéig

Kiss Oszkár őrnagy 1962. július 18-án született egy olyan család gyermekeként, ahol senki sem tapasztalta meg a második dimenziót, a légteret. Ő sem akart repülni, mégis úgy alakult az élete, hogy a középiskolából egyenesen a levegőbe emelkedett. Megannyi orvosi vizsgálat derítette ki, hogy egészségileg kiválóan alkalmas a vadászrepülésre. 185 centiméteres magassága miatti gerinchossza viszont nem bírná az esetleges katapultáláskor keletkező nyomást. Nem volt más választás – mivel imádott volna pilóta lenni – a helikoptervezetői pályát választotta.

A „napfényes Kirgíziában” kezdte a valódi tanulást, bár már a magyarországi Kilián György Repülőtiszti Főiskolán stabil alapokat szerzett. Nemzetközi társaságba került, ahol 8 hónapos elméleti előkészítés után kezdődött a gyakorlati oktatás MI-8-as helikopterekkel. „A helikopter-vezetést megtanítani teljesen kezdőknek, egy soklépcsős dolognak tünik, pedig egyszerü. Van egy olyan, aki tud repülni, és persze van egy olyan, aki nem tud. Először a hitelét kell megteremteni annak, hogy ő, aki nem tud, az képes rá” - mondja Kiss őrnagy. A helikopter pedig mindhárom tengely körül mozog, és forog is. Stabilitása még csak nem is hasonlít a merevszárnyú gépekéhez. Valóban érteni kell hozzá, érezni kell a gépet, de szükséges összhangban is lenni vele. Kiss Oszkárnak ez rögtön sikerült, hiszen ő repült – a tanulótársai közül - először egyedül.

Négy hónap alatt nyolcvan órát repült. A kirgiz főváros mellett több ezer méteres hegyek tornyosultak. Egy reggeli iskolai gyakorlat során kivágódott a páraréteg fölé, és meglátta az 5000 méteres hegycsúcsot. Akkor már tudta, ha még fentebb elemelkedik, láthatja a 8000 métereset is. Talán a magasság, a teljesítmény, a látvány, vagy csak az érzés okozta, de tudta, hogy ez lesz az ő hivatása. Ez volt az a pillanat, amikor végleg beleszeretett a repülésbe.

Az oktatók szerint nagyon jól végezte a dolgát, szívesen foglalkoztak vele. Most ő is ilyen szívvel, lélekkel oktatja a repülést a jövő beemeléseket végző pilótáinak. De mit takar ez a fogalom?

Beemelés

Levegőben végezhető, nagy precizitást igénylő munka. A precizitás felsőfoka ugyan kevésbé látványos, ám gyakorlati haszna óriási. Kiss Oszkár őrnagy idáig már több mint 300 beemelést hajtott végre Magyarország határain belül, de a határon túl is dolgozott már. Magyarországon a városok útjai néhol nem elég erősek, hogy elbírják a nagy terheket szállító darukat, vagy nem elég szélesek az ilyen feladatokhoz. Olykor az építkezések formája kívánja meg a nagy súlyok légi úton történő szállítását - és beemelését – mondja a hivatásáról mindvégig szeretettel beszélő főtiszt.

A feladat sikere egy összeszokott csapat bizalmon alapuló munkáján múlik. A pilóta csak egy a csapatból. A helikopter személyzetének többi tagja, a földi irányító és a terhet tartó emberek mind egyszerre kapnak szerepet. Az őrnagy így vélekedik a csapatmunkáról: „Van ott 4-5 ember alul, aki azt a súlyt a helyére illeszti, van rajta kötél, amit le kell földelni, mert megüti az áram. És nincs helye. Nincs helye se lelépni, se lehasalni. Én nem lengethetem a súlyt, mert lekólintom a tetőről, vagy agyonnyomom. És ők odajöttek - meséli.” Eleinte kétségekkel, óvatosan, de 2-3 év alatt kialakult a feltétlen bizalom a csapat tagjai között. Hiszen láthatóvá vált az ember és a gép tökéletes összhangja, amely biztonságérzetet nyújtott a földi személyzetnek.

A beemeléseket megrendelő kérések alapja egy polgári szerződés a Magyar Honvédség és a megrendelő között. A csapat először csak nagyvonalakban kap tájékoztatást, ezért mindig elmennek együtt felmérni a lehetőségeket. Megtudtam tőle, hogy „nincs két egyforma feladat. Vagy másként kell megfogni, vagy másként kell igazítani. Honnan veszem fel, hová teszem le, ha baj van a géppel a tetőn, hová lehet lehelyezni a súlyt.”Olyan kérdések ezek, amelyeket a végrehajtás előtt pontosan meg kell válaszolni, mert elmulasztásuk esetén komoly anyagi károk és személyi sérülések keletkezhetnek. Különösen nagy precizitást igényel az épületek tetőszerkezetein folyó munka. Az ország több bevásárló központjának tetején, Budapest belvárosának egyes részein, bankok, irodaházak felett láthatott már bárki szállító helikoptert. Ezekben az esetekben Kiss Oszkár ült a pilótafülkében. Legtöbbször a légkeverő berendezések feljuttatása volt a feladata. A 3 tonnás szerkezetek pontos illesztése nagy odafigyelést, hatalmas koncentrációt igényel. „Én legtöbbször vagy egy színes kavicsot, vagy egy színes foltot a járdán, vagy egy háztetőnek a sarkát, esetleg egy stoplámpát nézek. Egyszer egy tüzoltó autót néztünk, és az elindult. Nem vettük észre. Nagyon beszükül a tudat - nem a rossz értelemben, csak annyira koncentrál az ember” - mondja a pilóta.A nagy áramszolgáltató cégek is voltak már megrendelők: oszlopok felállítása, ezekre a vezeték felhúzása – mind-mind újabb kihívás.

Az őrnagy legkedvesebb emléke az eddigi munkák közül a füzéri várromhoz kapcsolódik. A Magyarország második legészakibb településén lévő egykori vár tetejére óriási tölgyfagerendákat kellett szállítani a tetőszerkezet javításához. A munka különösen közel állt a szívéhez, hiszen annak idején édesapja is fával foglalkozott. Az ottani embereknek pedig segítségre volt szükségük, hiszen el sem tudták képzelni, hogyan kerülnek a vár tetejére a 14 méter hosszú, 20X30 centis tölgyfagerendák. „Az emberek összekötözték, elkészítették a gerendákat, és mi felcipeltük őket. A tetőszerkezet ma már áll, és ahogyan láttam, 2-300 évig biztosan állni is fog - ha addig le nem ég.” A hét emelést 36 perc alatt sikerült elvégezni.

Megtudom még, hogy feladat elvégzésének ideje függ az emelendő konténer minőségétől, a helyszíntől. A munka első néhány percében kiderül, hogy van-e olyan akadály, amit a csapat ott a helyszínen nem tud elhárítani. Ha nincs ilyen, akkor a feladat sikeres lesz.

Életek

Kiss Oszkár őrnagy azonban nemcsak vasszerkezeteket „tesz a helyükre”, hanem olykor emberéleteket is. Ez esetben az idő a legfontosabb tényező. Amikor egy közlekedési balesetben valaki olyan sérüléseket szenved, hogy őt már nem lehet megmenteni, de valamely szervével más még élhet - beindul az akció. Amíg a transzplantálásokat koordináló szervezet összeállítja a mentőcsapatot, kiemelik a használható szervet, addig az ország másik felén előkészítik a beteget a mütétre. Az egész folyamatot nagyjából 2,5 óra alatt kell végrehajtani. Ezért válik ilyen helyzetben főszereplővé a pilóta.„A 17-essel lehet 300 km/h-val is repülni. Nyíregyházáról felrohantunk Tökölig, és ott az orvosok elvitték a szívet és beültették. És a mai napig él a fiatalasszony.”

A kutatómentés is hasonlóan fontos, de ott a sérültet meg is kell keresni. Ennél a munkánál az első harminc perc a fontos. Az ember olyan sérülésbe is belehalhat, amit más körülmények között túlélne. Ha nem sikerül a mentés, mindig utánagondolnak, mit lehetett volna másképp csinálni. Kiss Oszkár őrnagy szerint a legfőbb szabály: „Nincs kis baj.”

Apa! Hol fogunk helikoptert nézni?

A szentkirályszabadjai bázis megszünte után a pilóta legkisebb fia tette fel ezt a kérdést. Kiss Oszkár Szolnokra került. Hetente ingázik lakóhelye, családja és a munkahelye között. Olyan kapcsolatok szakadtak meg, amelyek megszakadásáért sem ő, sem a többiek nem tettek semmit. De mégsem hagyta ott a pályát: oktatóként ma is repül, tanítja a fiatal pilótákat, hogy hasonlóan kiváló munkát végezhessenek mindenhol, ahová hívják őket.      

Bár a repülés ezen fajtája nem látványos, nem tervezhető, nem társul hozzá reklám, mégis megéri tovább csinálni. Hiszen az erkölcsi elismerés óriási. Az ország ugyan jobban ismeri a vadász- és mürepülőket, akik világbajnokságokon és légibalett-bemutatók közben „integetnek” a közönségnek. Ám aki új szervet kap, vagy megmenekül egy helikopter pilótája és egy profi csapat által, az más értékrenddel szemléli ezt a rejtett szakmát. Csak remélni tudom, hogy Kiss Oszkár őrnagy még sokáig a pályán marad, precíz beemeléseket végezhet, és tovább oktathatja a fiatal pilótákat is.

A fotók Kiss Oszkár archívumából származnak.

Ha tetszett a cikk, kövesse
a JETflyt a Facebookon!
   MÁSOK ÍRTÁK
2016. 12. 06., 16:24

Orosz rulett a tengeren

A szíriai partok közelébe vezényelt orosz Admiral Kuznyecov repülőgép hordozó erősen korlátozott mértékben képes beavatkozni az Iszlám Állam és a szír kormányellenes erők elleni harcokba.
2016. 12. 05., 11:23

Repülés Kabulba, átszállás nélkül

Dr. Orosz Zoltán altábornagy: Jövőre elkezdődik a Magyar Honvédség légi szállítási képességének fejlesztése, új járműveket vesznek.
2016. 12. 02., 15:40

Repülős ajándékötletek a JETfly Webáruházból!

Válasszon karácsonyi ajándékot a JETfly Webáruházból! Repülős relikviák, könyvek, pilótadzsekik, bakancsok, pólók stb. széles kínálatával várjuk Vásárlóinkat! Kiszállítási akció!
2016. 12. 01., 10:54

Az utolsó Tu-144 utolsó repülései

Tupoljev–NASA repülő laboratórium, orosz gép amerikai műszerekkel. Emlékmű lesz a 77114-es? Akiket irritálnak bizonyos feliratok.

  HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!

E-mail cím:

Megszólítás:


A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.

Feliratkozás most

  Háború Művészete magazin