2016. 12. 03. szombat
Ferenc, Olívia
: 314 Ft   : 295 Ft Benzin: 339 Ft/l   Dízel: 352 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Cope India 04

JETfly  |  2004-05-04 14:13:37

2004 februárjában nem mindennapi eseményre került sor az indiai légierő Gwalior légibázisán. Az Új-Delhitől 320 km-re délnyugatra lévő katonai repülőtéren amerikai harci gépek jelentek meg, de természetesen nem hívatlanul, hanem egy hosszú szervezés és egyeztetés után realizálódó egyezmény megszületése után, közös hadgyakorlat végrehajtása céljából.A két ország kapcsolatai a múltban kitűnőek voltak, 1962-ben már sor került egy hasonló eseményre. Nem sokkal később azonban India háborúba keveredett az USA által támogatott Pakisztánnal, ezen felül a földrésznyi országban kezdett erősödni a szovjet befolyás, noha deklaráltan \"el nem kötelezett\" politikát folytattak.

A közelmúltban azonban változott a helyzet, az immár atomhatalom India egyre önállóbb külpolitikát folytat, és bár Pakisztánnal még mindig rendezetlen a viszony, az USA újra igyekszik jó kapcsolatok kiépítésére illetve fenntartására.A két ország közötti "enyhülés" katonai területre is kiterjedt, ennek első jele volt, hogy az USAF gépeket küldött Agrába Cope India 02 gyakorlatra. A 2002 októberében lezajlott eseménynek azonban nem volt túl nagy sajtóvisszhangja, mivel "csak" teherszállító alakulatok együttmüködését illetve közös feladat megoldását tartalmazta. Egy évvel később 2003 júniusában az indiai légierő küldte el szállító gépeit az Alaszkában megrendezett Cope Thunder 03 gyakorlatra, és ezt követte ez év február 14–27 között a legutóbbi, az immár első vonalbeli harci gépek részvételével lezajlott Cope India 04.Az USAF 3. vadászezredének állománya igencsak elfoglalt, ugyanis alighogy befejezték januárban Szingapúrban a Commando Sling légiharc-gyakorlatot, máris készülhettek az Indiába történő áttelepülésre.

Két teherszállítóval összesen 150 fő érkezett Gwaliorba az alaszkai Elmendorf légibázisról, őket követte hat F-15C Eagle, amelyek a 3. ezred 19. századába tartoztak. Az ezred összesen 18 olyan géppel rendelkezik, amelyek APG-63-as fedélzeti radarját felszerelték az AESA rendszerrel, azaz fix elektronikus sugáreltérítésü antennával. A gépeket arányosan osztották el a két század között, de Indiába nem ezeket, hanem "csak" az ugyancsak nemrég korszerüsített, de még mozgatható antennájú radarokkal rendelkező példányokat küldték. Magukkal vitték viszont legújabb fegyverüket, az extrém manőverező képességü és +/-90 fokos szögeltérésü célok ellen indítható AIM-9X rakétákat, pontosabban azok gyakorló változatát. Ugyancsak mindegyik amerikai vadászgépet felszereltek az ACMI adatközlő rendszerrel, a szárny alatti belső indítósínre helyezett berendezés gyakorló légi harc közben folyamatosan közli a gép térbeli pozícióját, illetve a tüzelési helyzet elérését, ami az objektív kontroll részeként számítógépen visszajátszhatóvá teszi a légi harcot. Kissé bonyolította a dolgot, hogy indiai részről eltérő, nem kompatíbilis rendszert alkalmaznak ugyanerre, így a résztvevők csak saját adataikra hagyatkozhattak. Az "eredmény" kiértékeléséhez pedig mindkét fél összesített adataira is szükség lett volna, hiszen e nélkül nem, vagy csak nehezen állapítható meg, "ki lőtt először", melyik fél került előbb rakétaindítási helyzetbe stb.De ne vágjunk a dolgok elébe. Az amerikai gépek a szívócsatorna oldalán az AIM-120 gyakorló példányait is magukkal vitték a BVR légi harc imitációhoz, ezen felül két 2200 literes szárny alatti póttartállyal érkeztek, amelyeket azután le sem szereltek róluk.A vadászgépek érkezése előtt az amerikai müszakiak a futópálya két végénél felállították a fékező drótköteles MAAS rendszert, amely képes max. 25 tonna tömeggel és 360 km/h sebességgel betont érő gépek biztonságos megállítására. A pályán keresztben kihúzott 50 méteres drótkötél gumírozott szalagokhoz csatlakozik, amelyek két hidraulikusan fékezett dobról csévélődnek le és felemésztik a repülőgép mozgási energiáját. Ehhez a két oldalt elhelyezett egy-egy berendezést alaposan le kell "horgonyozni", mindegyiket 156 db földbe levert fémcölöp tartja a helyén. A drótköteles fékezést előszeretettel alkalmazzák az amerikai légierőben, mivel az A-10 kivételével az összes harci gépük rendelkezik fékhoroggal. Ez a módszer jóval kíméletesebb a repülőgép számára, mint a hagyományos "majomfogó háló", amely letöri a gép kiálló antennáit, Pitot-csöveit, állásszög adóit stb.

Az indiai vendéglátók a Gwalior légibázisra telepítették több egységük gépeit, így az amerikai hajózók és müszakiak közelebbről is megismerkedhettek a Szu-30K, Mirage 2000H, MiG-27, MiG-21UPG gépekkel, amelyekkel később a levegőben is találkoztak. A legnagyobb érdeklődés természetesen a Szu-30-asok irányába nyilvánult meg, hiszen ez jelenleg az indiai légierő legnagyobb teljesítményü típusa. A még korszerübb MKI változat nem vett részt a gyakorlaton, mivel nem fejeződött be a hajózók átképzési programja, emellett müszaki nehézségekről is szóltak hírek, amelyek késleltetik a típus rendszerbe állítását.

A vendégek érkezését követő első két napon csak orientációs repülések voltak, az amerikai pilóták a gyakorló légterekkel, illetve a tájékozódási pontokkal ismerkedtek, de arra is jutott idő, hogy a levegőből megnézzék a Himalája hegyvonulatait illetve a 16. században épült világhírü templomot a Taj Mahalt. Ezt később földi kirándulás során is láthatták, és a kulturális programok mellett számos kosárlabda, illetve az Indiában népszerü krikettmeccset is lejátszottak a két fél katonái.Mivel a közös gyakorlat politikai jelentőséggel is bírt ezért a sajtó kedvéért látványos kötelékek álltak össze, kiváló fotótémát szolgáltatva.A tényleges feladatok közös megtervezése során néhány apróbb probléma nehezítette a munkát. Indiában már az elemi iskolában is angolul folyik a tanítás, a lakosság nagy része kiválóan ismeri a nyelvet. Ugyanez vonatkozik a katonákra is, de az amerikaiak mégis nehezen értettek szót vendéglátóikkal, mivel az indiaiak dallamosan, szinte "énekelve" beszélnek. A másik nehézséget az okozta, hogy az indiai légierőben a metrikus mértékegységeket használják, azaz a feladatok tervezése során a sebesség, magasság és távolság adatokat nem a repülésben elterjedt és megszokott angolszász rendszer szerint alkalmazták.

A feladatokat napi két "váltásban" bonyolították le, az amerikai gépek közül egyszerre mindig négy repült, míg indiai részről jóval több. A "bevetések" átlagos hossza mindössze fél óra volt, mivel az "összecsapások" többnyire közeli légi harcban fejeződtek be, amely közben az utánégető zabálja az üzemanyagot. Éppen ezért a gyakorló légterek a reptér közelében lettek kijelölve, hogy minél rövidebb legyen a szükséges útvonalrepülés. Közben szigorú magassági és sebességi korlátokat tartottak. India sivatagos ritkán lakott területei felett szinte korlátlan lehetőség nyílik még földközelben is a szuperszonikus repülésre, de Gwalior környékén más a helyzet, így nem lehetett átlépni a hangsebességet. Ennek nem elsősorban környezetvédelmi okai voltak, hanem az, hogy a kisebb településeken sok a sárból tapasztott vályogépület, amelyek a hangrobbanás hatására könnyen összedőlhettek volna, emberek sérülését vagy halálát okozva. A "felállást" többször cserélték, az F-15-ösöknek Gwaliort kellett oltalmazni a támadó MiG-27esekkel szemben, amelyeket a Szu-30-asok kísértek, más alkalommal pedig az amerikaiak adtak vadászkíséretet a csapásmérő csoport számára. A repülések szüneteiben volt idő és lehetőség egymás gépeinek alaposabb megismerésére, nemcsak a pilótáknak, hanem a müszakiaknak is. Ezenfelül közös földi mentési gyakorlatot is tartottak, az F-15-ösből illetve Szu-30-asból (mind a kettő hatalmas méretü gép) elképzelt kényszerleszállást követően kellett kiemelni a magatehetetlen sérült pilótát. A vendéglátók lehetővé tették néhány amerikai pilóta számára, hogy rövid "kabintrenázs" után a hátsó ülésben repülhessenek a Szu-30-assal, amire eddig még nem volt példa.

A legérdekesebb kérdésre azonban nincs hivatalos válasz, azaz nem tudni a "légi harcok" pontos eredményét. Ez az esetek többségében máshol is hasonlóan alakult, a felek általában kölcsönösen tiszteletben tartják egymás ez irányú kéréseit. Hogy miért? Mert a közös hadgyakorlatok célja a tapasztalatszerzés, egymás taktikájának, eljárásainak megismerése, és nem a bármi áron történő "győzelem". A világon mindenhol egyformán dilettáns bulvársajtó számára természetesen kellenek azok az információk, ami alapján világgá kürtölhetik, hogy a "fiaink nem találtak legyőzőre, ők az ég urai, nincs ellenfelük" stb. mint ahogy ezt már Európában is megszokhattuk, és valószínüleg ugyanígy történik az USA-ban is a "Red Flag" gyakorlatok után. A "kőagyú jenkiket" állítólag mindenki legyőzi a gyakorlatokon (de csak ott, az igazi harcban érdekes módon nem) legyen az angol, német, izraeli, magyar, vagy indiai pilóta, így volt ez most is.

Néhány helyi újság szerint az F-15-ösöket mindig "lelőtték", néha még a MiG-21-esek is. A másik fél az esetek többségében udvariasan hallgat, mint most is, de nem mindig. Pl. a közelmúltban az USAF 457. "nemzeti gárdista" százada bizonyította, hogy nem feltétlenül valós az a széleskörüen elterjedt vélekedés, hogy " az F-16-os manőverező légi harcban nem ellenfele a MiG-29-esnek ". Az interneten található videofelvételeken legalább egy tucat gépágyús "lelövést" láthatunk, amelyeket a század pilótái Block 30-as gépeikkel német 29-esek ellen értek el egy közös gyakorlaton. A teljesítmény értékét növeli, hogy a "részidős" pilóták korlátozott repülési idejüknek csak a felét fordítják légiharc-gyakorlásra, a többi során a csapásmérésre koncentrálnak, aminek nagy hasznát vették Afganisztánban, ők ugyanis többfeladatúak. Mindez azonban semmit sem csökkent a MiG-29-esek méltán kiérdemelt presztízsén, és abban is biztosak lehetünk, hogy ugyanezen a gyakorlaton jó néhányszor biztosan az amerikai pilóták "húzták a rövidebbet".

A nemzeti büszkeség a rendelkezésre álló harci gépek kétségtelenül kiváló képességeivel párosulva sok "horgász történetet" eredményez, amelyeket az ilyen felvételek látványosan cáfolnak, illetve árnyaltabbá tesznek. Természetesen minden további nélkül lehetséges, hogy az indiai pilóták eredményesek voltak, hiszen olyan repülőgép még nem született, amelyet ne lehetne legyőzni. A megítéléshez azonban ismerni kéne a pontos körülményeket, és éppen ezzel van a probléma. Csak néhány tényező, amely alapvetően befolyásolja az eseményeket. Milyen repülésbiztonsági korlátozások voltak előírva a felek számára, mik voltak a harcérintkezés szabályai, nyílt vagy titkosított rádiózás folyt, alkalmazták-e a fedélzeti zavaró berendezéseket, használták-e az adatátviteli rendszert, milyen lokátor üzemmódokkal dolgoztak, és a sort még lehetne folytatni.Egyet azonban le kell szögezni az interneten az "eredményeket" sürgető srácok számára. A légi harc nem két magányos ökölvívó mérkőzése a ringben, hanem komplex rendszerek összecsapása, amelynek csak egyes részösszetevői állnak rendelkezésre a gyakorlatokon. Pl. a jelen esetben nem volt AWACS irányítás, és amerikai részről nem alkalmazták a fedélzeti zavaró berendezéseket sem, hiszen Gwalior éppen az indiai légierő elektronikus hadviselési központja, ahol számos rendszer minden spektrumban mérte az F-15-ösök elektromágneses kisugárzását.

A "netes" fórumokon számos "mi lenne ha" elemzés látott napvilágot, a Szu-30MKI típus esetleges részvételére vonatkoztatva. A tolóerővektoros kormányzású gép manőverező légi harcban természetesen minden más típussal szemben előnyt élvez, hacsak az USAF állományában már meglévő néhány F-22-est nem említjük. Nem köztudott azonban, hogy ez a fajta kormányzás csak bizonyos korlátok között alkalmazható, a Szu-30MKI esetében például kis magasságban 0,45 Mach sebesség alatt, de még nyolcezer méteren is csak 0,65-0,7 Mach-nál alacsonyabb sebességnél. A korlátozás azért szükséges, mert a rendszer olyan "durva" manőverek végrehajtására képes, amit sem a pilóta, sem a sárkányszerkezet nem visel el károsodás nélkül. A gyakorlat befejezése után a sajtónak nyilatkozott a két parancsnok, de csak amolyan "nesze semmi fogd meg jól" dolgokról beszéltek, pl. az indiai S. Rajguni szerint " az USAF korszerü technikával és hatalmas tapasztalattal rendelkezik" míg Greg Neubeck ezredes véleménye az volt, hogy "az indiaiak ugyanolyan agresszívek, mint mi, és maximális mértékben ki tudják használni lehetőségeiket". Ez teljes mértékben igaz, jóval többet repülnek, mint ahogy az az orosz üzemeltetési rendszernél megszokott. Mivel francia és angol gépekkel is rendelkeznek, mindenhonnan átvettek a helyi viszonyok között is alkalmazható megoldásokat, eljárásokat. Nem véletlen, hogy olyan erejü és képzettségü légierővel, mint az indiai, az amerikaiak szerint is "jó jóba lenni" és elkerülni a konfliktus lehetőségét.

A Cope India 04 mindkét fél értékelése szerint teljes sikerrel zárult. Jövőre az USA-ban lesz közös hadgyakorlat, ezúttal a vadászbombázók részvételével, amire most bejelentkeztek az indiaiak, várhatóan Jaguar gépeiket küldik át Alaszkába.

A teljes cikk az "Aranysas magazin" 2004. áprilisi számában olvasható!

Ha tetszett a cikk, kövesse
a JETflyt a Facebookon!
   MÁSOK ÍRTÁK
2016. 12. 02., 15:40

Repülős ajándékötletek a JETfly Webáruházból!

Válasszon karácsonyi ajándékot a JETfly Webáruházból! Repülős relikviák, könyvek, pilótadzsekik, bakancsok, pólók stb. széles kínálatával várjuk Vásárlóinkat! Kiszállítási akció!
2016. 12. 01., 10:54

Az utolsó Tu-144 utolsó repülései

Tupoljev–NASA repülő laboratórium, orosz gép amerikai műszerekkel. Emlékmű lesz a 77114-es? Akiket irritálnak bizonyos feliratok.
2016. 11. 30., 10:07

A kolumbiai katasztrófa lehetséges okai

El se indulhatott volna ez a gép erre az útvonalra? Amikor nincs kerozinszaga a roncsnak. A navigációs tartalék és a kötelező kitérő reptér.
2016. 11. 30., 10:03

Fehér hattyú

35 éve repül a Tu-160-as nehézbombázó.

  HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!

E-mail cím:

Megszólítás:


A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.

Feliratkozás most

  Háború Művészete magazin

Az idén 15 éves katonai toborzás Bács-Kiskun megyei történetét és eredményeit is megismerték azok, akik az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság (MH KIKNYP) kecskeméti irodájának rendezvényén vettek részt a mai napon Kecskeméten, a Pallasz Athéné Egyetemen.