2016. 12. 05. hétfő
Vilma
: 314 Ft   : 295 Ft Benzin: 339 Ft/l   Dízel: 352 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Canberra PR.Mk9, az utolsó mohikán

JETfly  |  2003-08-13 19:55:00

A repülés rajongói körében sem általánosan ismert tény, hogy az ’50-es években hazánk légterében is többször megfordult English Electric Canberra egy fotófelderítő változata, a PR.Mk9-es még mindig szolgálatban áll a Brit Királyi Légierő egy századánál. Cikkünknek az ad aktualitást, hogy az augusztus 16-17-én megrendezésre kerülő Kecskeméti Repülőnapon valószínűleg látható lesz a típus egy példánya. Ismerkedjünk hát meg e több, mint 50 éve szolgálatban álló repülőgéppel és az azt üzemeltető 39. Repülőszázaddal.

Az English Electric Canberrát a ’40-es évek második felében fejlesztették ki eredetileg nagymagasságú bombázó szerepkörre. A repülőgép prototípusának első felszállására 1949. május 13-án került sor, majd két évvel később, 1951. májusában már szolgálatba is állt a B.Mk 2-es változata a RAF 101. Repülőszázadánál.

A repülőgép számos újdonsággal rendelkezett, többek között a személyzet tagjai katapultülésben foglaltak helyet a túlnyomásos fülkében. A Canberra számára semmilyen önvédelmi fegyverzetet és berendezést nem terveztek, ugyanis az volt az elképzelés, hogy a repülőgép nagy repülési magassága és sebessége elegendő védelmet nyújt az ellenséges légvédelem földi telepítésü fegyverei és vadászrepülőgépei ellen. A repülőgéphez eredetileg tervezett lokátoros célzó rendszer nem készült el, így hagyományos optikai célzó rendszert szereltek a repülőgép üvegezett orrába. Az első Mk2-es bombázó változatot háromfős személyzettel repülték, melyből a navigátor és a bombázó tiszt egymás mellett, a pilóta mögött kapott helyet. A bombázó feladatok végrehajtásához a bombázótisztnek azonban előre kellett mászni az orr részbe.

A Canberra nagyméretü alacsony felületi terhelésü szárnyai és a két Rolls-Royce Avon Mk109 típusú egyenként 33 kN tolóerejü hajtómüvek jó manőverező képességet biztosítottak a repülőgép számára a nagymagasságú repülések során.

A gép közel négy tonna bombafegyverzetét a törzsben kialakított két bombatérben és később a félszárnyak alatt elhelyezett egy-egy tartón hordozhatta. Ez utóbbiakra a hagyományos, maximum 1000 fontos bombák helyett AS.30-as levegő-föld rakétákat, vagy nem irányított rakétablokkokat is lehetett függeszteni.

Felismerve a típusban rejlő lehetőségeket, hamarosan kifejlesztették a Canberra első fotófelderítő változatát is a PR.Mk3-ast. Ennek prototípusa először 1950. március 19-én emelkedett a levegőbe. A repülőgép a bombázó B.Mk2-es változathoz képest 0,365 méterrel hosszabb törzzsel rendelkezet, melyben további üzemanyagtartályt helyeztek el, így mintegy 1500 literrel növekedett a repülőgép üzemanyag kapacitása, és növekedett a a kamerák elhelyezésére szolgáló rekesz. A felderítő eszközöket két rekeszben helyezték el, az elsőbe kaptak helyet az F.49 és F.52 típusú kamerák, a hátsóban pedig az éjszakai bevetéshez szükséges világítóbombák. A gép személyzete két főre csökkent, a pilótára és a navigátorra. A típust alkalmazó első egység a RAF 540. Repülőszázada 1952. decemberében kapta meg első repülőgépeit.

A következő felderítő változat a PR.Mk7-es volt, ami 1953-ban állt szolgálatba. A bombázó B.Mk6-hoz hasonlóan ez is erősebb hajtómüveket és a szárnyban további üzemanyagtartályokat kapott. A repülőgép nagy repülési sebessége és magassága azonban már nem nyújtott megfelelő védelmet a keleti oldalon kifejlesztett új vadászrepülőgépek ellen, ezért annak jelentősebb továbbfejlesztése mellett döntöttek.

Az új változat, amely a PR.Mk9-es jelölést kapta, 1955. júliusában szállt fel először. A repülőgép fejlesztésénél célul tüzték ki a 60.000 láb (18.298 méter) repülési magasság elérését. Ennek érdekében a PR.Mk9-es új 46,7kN tolóerejü Rolls-Royce Avon Mk206-os hajtómüveket kapott, illetve megnövelték a repülőgép szárnyfesztávolságát 20,68 méterre, valamint a szárnyhúr hosszúságát a törzs és a hajtómügondolák közötti szakaszon. A pilóta, a B.Mk8-as bombázó változathoz hasonlóan a balra eltolt vadászrepülőgép kialakítású fülketető alatt kapott helyett, míg a navigátor a pilóta előtt, a csuklósan nyíló orr részben. Az üzemanyagtartályok térfogata tovább növekedett és kicserélték az elektronikus rendszerek nagy részét is.

1983-ban a típus nagy része kivonásra került a Brit Királyi Légierő állományából, azonban öt PR.Mk9-es jelentős korszerüsítésen esett át, melynek során a repülőgépeket korszerü elektronikai és optikai felderítő eszközökkel látták el. Az átalakított gépek az újonnan hadrendbe állított 1. Fotófelderítő Egység (PRU) állományába kerültek, ami jelenleg 39. (1. Fotófelderítő Egység) Repülőszázad hadrendi besorolással szerepel a RAF állományában. A század jelenleg 5 darab Canberra PR.Mk9-es és egy darab T.Mk4-es kiképző változatot üzemeltet a RAF marhami légibázisán.

Az egység, jelenlegi felállásában, 1992-ben jött létre a RAF két nagy múltú századának, az 1. Fotófelderítő egység és a 39. Repülőszázadnak az összeolvasztásával. A 39-eseket 1916. április 15-én hozták létre, London védelmére. Fő feladatuk a német léghajók elleni harc volt. Az I. világháborút követően a század a tengerentúlra települt, majd a II. világháború során a Sivatagi Légierőben szolgáltak bombázó, felderítő és hajók elleni szerepben. A háború után, 1953-ig a La Manche-csatorna térségében teljesítettek szolgálatot Mosquitokon repülve. Ekkor Meteorokra kaptak átképzést, és Ciprusra települtek. 1956-ban részt vettek a szuezi hadmüveletekben, majd a következő évben ismét repülőbázist váltottak és Máltára települtek. Ekkor kapták meg jelenlegi típusuk legelső fotófelderítő változatát, a PR.Mk3-ast, amit a 60-as években a PR.Mk9-es követett. A század 1970-ben visszatelepült az Egyesült Királyságba, ahol 1982-es megszüntetésükig repültek. 1992-ben az 1.PRU megkapta a korább 39. Repülőszázad besorolását, így az formálisan újjá alakult.

Az 1. Fotófelderítő Egységet 1939-ben hozták létre, eredetileg civil felügyelet alatt. A háború kezdetén csupán egyetlen Spitfire-rel rendelkeztek, de ennek ellenére kétszer annyi területet figyeltek meg, mint a RAF negyven hasonló feladatú gépe. A következő év nyarán az egység is a RAF állományába került, ahol fő feladatuk a német hadihajók megfigyelése volt. Az egységnek jelentős szerepe volt a Bismarck német csatahajó elsüllyesztésében is, ugyanis az ő egyik repülőgépük fedezte fel a nyílt atlanti vizek felé igyekvő hadihajót. 1942 októberében az egységet feldarabolták, és több felderítőszázadot hoztak létre belőle, amelyek közül a 453-as 1974-ig maradt fenn. 1982 decemberében deaktiválták az 1. PRU-t, melynek állomáshelye a RAF wytoni légibázisa lett. Itt 1993-ig települtek, majd átköltöztek jelenlegi bázisukra Marhamba, akkor már, mint 39. (1. Fotófelderítő Egység) Repülőszázad.

Ha tetszett a cikk, kövesse
a JETflyt a Facebookon!
   MÁSOK ÍRTÁK
2016. 12. 02., 15:40

Repülős ajándékötletek a JETfly Webáruházból!

Válasszon karácsonyi ajándékot a JETfly Webáruházból! Repülős relikviák, könyvek, pilótadzsekik, bakancsok, pólók stb. széles kínálatával várjuk Vásárlóinkat! Kiszállítási akció!
2016. 12. 01., 10:54

Az utolsó Tu-144 utolsó repülései

Tupoljev–NASA repülő laboratórium, orosz gép amerikai műszerekkel. Emlékmű lesz a 77114-es? Akiket irritálnak bizonyos feliratok.
2016. 11. 30., 10:07

A kolumbiai katasztrófa lehetséges okai

El se indulhatott volna ez a gép erre az útvonalra? Amikor nincs kerozinszaga a roncsnak. A navigációs tartalék és a kötelező kitérő reptér.
2016. 11. 30., 10:03

Fehér hattyú

35 éve repül a Tu-160-as nehézbombázó.

  HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!

E-mail cím:

Megszólítás:


A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.

Feliratkozás most

  Háború Művészete magazin

Az idén 15 éves katonai toborzás Bács-Kiskun megyei történetét és eredményeit is megismerték azok, akik az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság (MH KIKNYP) kecskeméti irodájának rendezvényén vettek részt a mai napon Kecskeméten, a Pallasz Athéné Egyetemen.