2016. 12. 06. kedd
Miklós
: 314 Ft   : 292 Ft Benzin: 339 Ft/l   Dízel: 352 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

A kétfarkú kandúr hátsó ülésében

JETfly  |  2003-01-14 10:01:00

Nos, lehet hogy kiábrándító leszek de a Tomcat nagyon nem volt egy nagy durranás pilóta szempontból. Természetesen nagyon érdekes volt, de igazán pont azokkal a dolgokkal nem ismerkedhettünk meg érthető okokból, ami a Tomcatban egyedi, vagy számunkra szokatlan. De menjünk sorjában, mint az aknamezőn.

Amikor híre ment, hogy a tengerészek repülni akarnak velünk, még csak az F-18-asokra számítottunk. Tudtuk, hogy az anyahajón nincsenek kétüléses gépek, így nem gondoltunk arra, hogy mi is repülhetünk valamivel. Aztán jött a hír, hoznak két F-14-est, és azzal a magyarok is repülnek majd. A hazai szokásokat ismerve, nem gondoltam, hogy mi is „hozzáférünk” a hátsó kabinhoz. Akkor kezdtem el kicsit bizakodni, amikor már a tervtáblát is láttam, és azon rengeteg kicsi zöld vonalkát, ami Tomcat repülést jelentett, ráadásul a zöld ceruza a századparancsnokunk kezében volt. Rám csütörtökön került sor, így végig izgultam a hetet, nehogy lerobbanjon a gép. Ez be is jött, mert hétfőn az egyik gép meghibásodott. Az amik nem sokat gondolkoztak, hoztak még egy repülőt. (Úgy könnyü, ha van miből…) Az utasrepültetések így a terv szerint folytatódhattak.

Csütörtökön amolyan igazi októberi idő fogadott, esőre álló alacsony felhőzet, de alatta elég jó látás. Nem tudtuk, az amik milyen időjárás mellett repülhetnek még, nagyon eldönthetetlenek tünt a helyzet, mindenestre helikopterre szálltunk és elindultunk. Alig 1 kilométeres látás fogadott bennünket Taszáron, de szerencsére ez még elég volt, a repülőtéren volt TACAN, így lehetett repülni. Megérkezésünk után a nyakamba esett az F-18-as pilóta, akivel előző nap harcoltam, később délután is jókat vigyorogtunk. Gyorsan megbeszéltük az F-18-as pilótákkal az előző napok légiharcait, aztán átvettek bennünket a halálfejes Jolly Rogers pilóták. Nem sokat gondolkoztak, gyorsan ránk adták a felszerelést. Pontosabban inkább lassan. Nagyon sokáig tartott a beöltözési procedúra, nagyon sok minden került ránk, mindazt, ami az orosz gépek katapultülésében található, az amik a hasukon hordják. Vészrádió, vészlámpa, vész GPS, cápariasztó, (talán még egy pici vész pipere felszerelés is a női fegyverzetkezelőknek) meg még sok minden egy túlélő mellény apró zsebeiben volt elhelyezve, amit a G-ruha és a hevederzet felett viselnek a pilóták. Úgy néztünk ki, mint aki mindjárt megszül, jó 10-15 kiló volt a hasunkra aggatva. Gyors sisakpróba, aztán indulás a géphez. Nem sokat magyaráztak, tényleg csak a legszükségesebb dolgokat tudtuk meg, például a hátsó kabinban nincsen se bot se gázkar. Ezt már a többiek is mesélték, és bizony már akkor sem örültem. Jó lett volna vezetni egy kicsit a Tomcatot, nem csak ülni ott, mint egy csomag, egy darabárú, egy pilóta sokkal jobban képet tud alkotni egy gépről, ha kicsit kezébe veheti a dolgokat. De ez harci gép, az amerikai felfogás szerint a hátul ülőnek itt semmi köze a gép vezetéséhez, neki más feladatai vannak. A terv szerint előttem Téglás Laci fog repülni, majd a bal hajtómüvet leállítják és csere. Végre elindultunk a gépekhez, nekünk a 100-as oldalszámú jutott.

A 'vendéglátó' pilóta

A pilótánk, Paul Prozac Prokopovich átveszi a gépet, majd beleül, közben hátul is bekészítik a vendéget. 4-5 müszaki segíti a gép életre keltését, néha olyan karjelzéseket mutatnak egymásnak, amiről mi egészen mást gondolnánk. Némelyik után azt gondoljuk, hogy ez már több mint fegyelemsértés, itt most kipattan a pilóta a gépből és verekedés lesz, de ő csak bólogat, és néha visszamutogat valami hasonlót. Valami gond lehet, előkerül „Grace” is, (aki lány és operátor) és kitessékelik Téglás Lacit hátulról. Hatalmas zaj, mindenki csak mutogat. Aztán jól hallhatóan leáll a bal hajtómü, "Grace” kipattan, ismét a vendégé hátsó kabin, úgy látszik minden rendben.

'Grace'

Ismét indul a bal hajtómü, lecsukódik a kabin, és nagyon lassan megindul a gép a beton felé. Jó fél óráig tartott az indítás, most majdnem olyan sokáig fog gurulni a gép a pálya másik végéhez. Ádám Joe szerint még életében nem gurult annyit a gép, mint itt Taszáron. Nekem a MiG-21-es jut az eszembe, a riasztástól számítva 4-5 perc múlva már a levegőben voltunk, a 29-esnek is elég 9 perc. Ráadásul az harcfeladat, ez meg csak utasrepültetés…

Tomcat a levegőben

Végül eléri a beton másik végét, megfordul, picit gondolkozik, aztán meglódul. Gyorsan eljön a betonról, aztán alacsonyan gyorsít, a pálya végén pedig jó 40-50 fokos emelkedéssel eltünik a felhőben. Hosszú várakozás jön, majd feltünik a gép, besorol, kienged mindent amit kell, és leszáll. Begurul, bal hajtómü leáll, csere. Bekászálódom, gyorsan becsatolnak, sisak fel, maszk, minden kész. Ez most tényleg gyorsan ment, mehetünk. Bal hajtómü indul, aztán mi is gurulunk. Gurulás közben van időm először szétnézni a kabinban, az első, ami feltünik, a müszerfal közepén egy kapaszkodó, ezt erősen megmarkolva tényleg jól hátra lehet fordulni. Nagyon szokatlan, hogy hátra és oldalra mindent látni. Végig a szárnyakat, a függőleges vezérsíkot, sőt még a stabilizátort is, és természetesen felette mindent, az egész hátsó légteret. Előre már nem ilyen rózsás a helyzet, a katapultülés sokat takar, de az itt ülőnek erre ott van a lokátor. Hatalmas sötét kijelző uralja a müszerfalat, mellette minden másodlagosnak tünik, és az is. Nekem nem kapcsolták be a lokátort. Aztán lassan itt a beton vége, megfordulunk és hajrá.

A szerző a Tomcatben(Fotó:Toperczer István)

Mindkét hajtómü utánégetésen, fele üzemanyag a tartályokban, nincs alattunk függesztve rakéta, gyorsan elemelkedünk. A program ugyanaz, mint az előbb, 40-50 fokos emelkedéssel eltününk a felhőben. Aztán gyorsan elkopik a lendület, lassan leengedi az orrát a gép, bevallom, kicsit csalódom. A 29-es ilyen felszálló profil után kezdi az Immelmant. Mármint az elsőt. Most olyan 10 fokkal emelkedünk, fáklya ki, 4-5000 méteren kiérünk két felhőréteg közé, itt egy rövid mürepülő bemutató. 4-5 g közötti a túlterhelés, szépen gyártjuk a bukfenceket, fordulókat, 1-2 orsó, semmi extra. Nagyjából olyan profil szerint, mint a 29-esen fáklya nélkül, talán egy árnyalatnyival erőteljesebben, de ezt lehet, hogy csak a típusnak szóló kötelező tisztelet mondatja velem. De itt végig dolgozott a két utánégető! A 29-es valóban szép masnikat lenne képes körénk repülni fáklyával. Hátul alig van repülést ellenőrző müszer, egy magasságmérő (természetesen lábban), egy sebességmérő (természetesen csomóban), és egy apró mühorizont (végre érthető fokokban), ennyi. Később elmondták, hogyha a katapultülés mellett előre pillantok, láthattam volna picit többet is.

Aztán olyan programok jöttek, ami már a típus sajátja. A pilóta megmutatta az automatikus szárnyállítást is, nagyon gyorsan és simán csapta hátra a szárnyait a gép. Ez, bevallom, nagyon tetszett, még soha sem repültem változtatható szárnyállítású géppel. Másodszorra is szép volt, a hátsó kabinból végig jól lehetett követni mindent, de a gép viselkedésében nem változott semmi. Talán a boton lehetett volna valamit érezni. Aztán lassítottunk… még mindig lassítottunk, és úgy 120 csomó környékén enyhe remegés, de végig szépen repült a gép. Egészen 100 csomóig lassultunk, ott kezdett a Tomcat úgy viselkedni mint a Góbé liftelés közben, lassan be-be dőlt hol az egyik, hol a másik irányba. A csürők is, az interceptorok is vadul dolgoztak, de nem lehetett megállapítani, hogy ezt a pilóta vezérli a bottal, vagy a gép magától. Aztán valaki megunta (vagy a gép, vagy a pilóta), leengedte az orrát (mármint a gép) és simán gyorsult. Még két forduló fért a programba, aztán indulni kellett haza. Otthon lassú besorolás szigorúan előreterpesztett szárnyakkal, fáklya be, erőteljes meglódulás, intenzív kifordulás, majd egy szük körről egy amolyan igazi „anyahajós” leszállás. Nem biztos, hogy Góbén bárkit is kiengednének egy ilyen földetérés után, de itt ez a „divat”. Begurultunk, leállítottunk, ennyi.

Jellemző volt a pápai 21-es pilóták reagálása, ők el voltak ájulva a géptől, a 29-est repülő pilóták pedig csak udvariasan mosolyogtak.

Az F-14-es természetesen nem ilyen, az igazság valahol félúton lehet. Egy éjszakai bevetés rossz időben, anyahajó fedélzetről, hullámzó tenger felett 4-500 mérföldre a legközelebbi szárazföldtől, sok rakétával, éjszakai utántöltéssel és leszállással… Talán egyszer majd ilyesmiről is beszámolhat valaki a JETFly oldalain.

Ha tetszett a cikk, kövesse
a JETflyt a Facebookon!
   MÁSOK ÍRTÁK
2016. 12. 06., 16:24

Orosz rulett a tengeren

A szíriai partok közelébe vezényelt orosz Admiral Kuznyecov repülőgép hordozó erősen korlátozott mértékben képes beavatkozni az Iszlám Állam és a szír kormányellenes erők elleni harcokba.
2016. 12. 05., 11:23

Repülés Kabulba, átszállás nélkül

Dr. Orosz Zoltán altábornagy: Jövőre elkezdődik a Magyar Honvédség légi szállítási képességének fejlesztése, új járműveket vesznek.
2016. 12. 02., 15:40

Repülős ajándékötletek a JETfly Webáruházból!

Válasszon karácsonyi ajándékot a JETfly Webáruházból! Repülős relikviák, könyvek, pilótadzsekik, bakancsok, pólók stb. széles kínálatával várjuk Vásárlóinkat! Kiszállítási akció!
2016. 12. 01., 10:54

Az utolsó Tu-144 utolsó repülései

Tupoljev–NASA repülő laboratórium, orosz gép amerikai műszerekkel. Emlékmű lesz a 77114-es? Akiket irritálnak bizonyos feliratok.

  HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!

E-mail cím:

Megszólítás:


A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.

Feliratkozás most

  Háború Művészete magazin

A napokban az indonéz védelmi minisztérium egy delegációja Oroszországba látogatott a célból, hogy információkat szerezzenek a Mi-26-os nehéz szállítóhelikopter esetleges beszerzéséről és hadrendbe állításáról.