2017. 04. 26. szerda
Ervin
: 312 Ft   : 286 Ft Benzin: 366 Ft/l   Dízel: 376 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Boeing B-17 Flying Fortress

JETfly  |  2002-08-05 14:23:00

„Salute the bomber crews”- Tisztelgés a bombázók személyzetének. A RIAT 2002 egyik kísérő rendezvénye. A program keretén belül megcsodálhattuk testközelből és repülés közben a II. világháború főrésztvevőjét a B-17 Flying Fortress-t. Nézzük, hogyan született meg ez a legendás repülő!

A harmincas években a repülőgépek fejlődése fordulópontjához érkezett. Az első világháborúban rendszeresített két fedeles formát az egyfedeles sárkány szerkezet váltotta fel. Ennek a technikának az első megjelenése a Boeing B-9 repülője volt. Egy új géptípus kifejlesztése rengeteg pénzbe kerül. A légierő csak minimális keretet adott ezekre a kísérletekre. A vezetőségben még mindig sokan kétségbe vonták a bombázók szükségességét. Az első bombázó századok, sürü viták mellett az 1930-as évek elején jöttek létre. A szolgálatban állított B-9-est hamarosan a modernebb B-10 váltotta fel. Ebben az időben a bombázók tevékenysége arra korlátozódott, hogy segély szállítmányokat jutassanak el katasztrófa övezetekbe. E rendkívül fontos feladat mellett, a légierő saját fontosságát is bizonyította e müveletekkel. 1933-ban változott a helyzet. A hadseregnek olyan bombázóra lett szüksége, amely 1 tonna bombaterhet tud akár 8.000 km távolságra elszállítani.

A Boeing megkezdte egyetlen hatalmas bombázó az XB-15-ös fejlesztését. Úgy gondolták elég nagy hatósugara lesz ahhoz, hogy tengerentúli területeket támadhasson. Óriási mérete miatt az XB-15-ös csak 1937-ben készült el és a hadsereg C-105 néven kizárólag szállításra használta.

A B-10 bombázónak megjelent a hidroplános változata is, amely a B-12 AN nevet kapta, elsősorban partvédelmi feladatok ellátására szolgáló repülőgép volt.

1934-ben a hadsereg felkérte a repülőgépgyártókat, hogy tervezzenek egy gépet a B-10-es kiváltására, amelynek terhelhetősége és a hatósugara kétszeres az elődjének. A versenyben résztvevő cégeknek prototípusaikat saját költségükön kellett előállítani.

A Boeing mivel anyagi gondjai voltak, úgy döntött, hogy a már megépült XB-15 szárnyszerkezetét alkalmazta, csak éppen lekicsinyítve. Ez azt is jelentett, hogy a tervezett négy motoros elrendezésü lesz. A döntés azért számított úttörőnek, mert a szakma véleménye szerint ezek a gépek nemcsak drágák, hanem nehezen is repülhetőek. Az XB-15-ös mellett felhasználták az utasszállító 247-es modell fejlesztése közben szerzett tapasztalatokat. Úgy gondolták, hogy a négy motor ilyen méretü gépnél hatalmas többlet teljesítményt nyújt.

Elkészültek a prototípussal, amely a Boeing 299-es elnevezést kapta, amit négy darab 750LE Pratt&Whitney Hornet hajtómüvek hajtották.

A kicsinyített modellen elvégzett kísérleteken felbuzdulva kölcsönökből finanszírozták a prototípus elkészítését.

A konkurenciától való félelmükben a legnagyobb titokban kezdtek hozzá a gép legyártásához. A gép elkészítése 11 hónapot vett igénybe.

1935. július 1. Kitolták a szerelőcsarnokból, a titokban készült gépet. Első ránézésre bizonyította, hogy a kor legmodernebb bombázója. 2.5 tonna terhet, 3200 km távolságra 320 km/h sebességgel eljuttatni öt fedélzeti gépágyú védelmében.

1935. július 28-án emelkedett fel először a levegőbe a Flying Fortress.

Augusztus 20-án elrepült a Datonban megrendezett bemutatóra. A 3200 kilométeres utat kilenc óra alatt tette meg.

A versenyben résztvevő két cég prototípusa már meglévő modellek átdolgozása, a Martin B-12, a B-10 bombázóé, a Douglas B-18, a DC-2 utasszállítóé. A Boeing 299-es mindkettőt könnyedén legyőzte. A B-18-as végül bekerült a történelembe. A modernizált változatát a parti őrség használta elsősorban tengeralattjárók elleni támadásra. A verseny kezdetén a 299-es modellt B-17-es névre keresztelték. A gép tesztelése közben az egyik berepülés alatt, a pilóta hibájából az egyetlen létező prototípus megsemmisült.

A légierő a balesettől eltekintve el volt ragadtatva a gép képességeitől. A katonai vezetés azonban nem osztotta lelkesedésüket, így elsősorban a B-18-asokból rendeltek.

A légierő közbenjárásának köszönhetően tizenhárom repülőgépet rendeltek a Boeingtől. Az eredeti gép jelentős módosításokon esett át. Az új repülő több mint két méterrel hosszabb és egy tonnával nehezebb és Wright Cyclone motor hajtotta.

A B-17 fejlesztése tovább folytatódott. Elkészült a B-17B, ami 1360 kilogrammal nehezebb és 64 km/órával gyorsabb volt. Erősebb fegyverzetet és új, kompresszoros motorokat kapott, mellyel nagyobb sebesség és magasság elérésére volt képes. Az első gépeket a B-17C és

B-17D, Nagy-Britannia vetette be, Fortress 1 néven. A katonai harcok tapasztalatai lehangolóak voltak. Fő oka a hátsó lövész hiánya volt. Az angolok kritikáján kiindulva újabb fejlesztésekbe kezdtek. Eredménye a B-17E, melyek 1941 decemberétől repültek. 50 mm-es géppuskákat helyeztek el a farok részre, a törzsre, az alsó és felső géppuska toronyba valamint a gép orr részébe is. A bevetésen a bombázó képes volt magát megvédeni, bármilyen irányból érkező támadással szemben.

A legtöbb B-17 Angliában repült, hogy részt vegyen a Német Birodalom elleni stratégiai bombázásban.

Egy-egy bevetés során a legnagyobb feladat a lövészekre hárult. Tudásuk biztosította a gépek egyetlen védelmét. Nappali precíziós támadások vadász kíséret nélkül, a német légtér feletti német előny miatt az amerikai hadvezetés a stratégiai bombázások életre valóságát vonta kétségbe. A B-17-esek nagy teherbírásuk miatt, nagyobb sérülésekkel is visszahozták támaszpontjukra a személyzetet.

Négy koncepciót dolgoztak ki a bombázások sikerességének eléréséhez:

1. A felszálló gépek a legszükebb kötelékben repültek, így a támadó vadászokat közel

500 gépágyú tüze fogadta és nem volt lehetőségük a bombázók megközelítésére. Ebben a verzióban nehézséget okozott, hogy a kötelék tartásához a pilótáknak erősen figyelni kellett, valamint vagy összeütköznek vagy harc közben lelövik egymást. Az ötletnek volt előnye, müködött.

A B-17esek egymagukban, annyi ellenséges gépet lőttek le, mint az USAF többi gépe együttvéve.

2. Megerősítették az orr lövész fegyverzetét, így nagyobb hatásfokkal tudtak a szemből érkező gépek ellen harcolni.

3. Nagy hatótávolságú kísérő vadászok kifejlesztése, a P-47, P-38 és P-51. Mindhárom gép nagy hatótávolságú és nagy tüzerejü volt és sikeresen látták el feladatukat. A bombatámadások első felében tudták kísérni a bombázókat. A zárt kötelék sikeres védekezés volt a német vadászok ellen, de könnyü célpontot jelentett a légvédelemnek, ami ellen a bombázók nem tudtak védekezni.

4. A B-17 alaptípusból fejlesztettek ki egy inkább vadász feladatokat ellátó repülőt, amit B-40 néven szerepeltettek. A bombázó kötelékben repült a B-17-esekkel és védelmezte őket.

5. A bomba terhek megszabadulása után már a könnyebb bombázók könnyebb súlyuk miatt gyorsabban repültek és lehagyták a B-40-eseket. Az említett problémák miatt ez a módszer nem volt sikeres.

A bombázók sikeresen végrehajtott feladatok összeroppantották a német hadiipart. Támadásaikkal néha saját munkájukat könnyítették meg, mikor egy-egy üzemanyag-tárolót vagy valamelyik repülőgép gyárat semmisítették meg.

A megsérült vagy kiszolgált gépeket tovább hasznosították. Az üzemképtelen gépek hasznos alkatrészeit, borító lemezeit szerelték át a még üzemképes gépekre. Ezeket nevezték az amerikai szerelők „fércelt” bombázóknak.

Némelyik kiszolgált gépet robbanószerrel tömtek meg és távirányítással vezérelték az ellenséges cél felé.

Nemcsak Európában, hanem a csendes-óceáni harcokban is részt vettek a B-17-esek a B-24 hadba állításáig.

A háború után megszünt a gyártás. Összesen 12.000 készült ebből 5.000 semmisült meg.

A megmaradt példányok egy része különféle kísérletekben vett részt, például az atombomba hatásainak mérésében. A nagyobb részét szétbontották.

Néhány megmaradt példányt, felújított állapotban múzeumok őrzik.

Ennek köszönhetően egy, a háborúcsatáiban szolgált B-17 Flying Fortress fogadta az avianoi F-16 repülők tisztelgését a fairfordi betonon.

Ha tetszett a cikk, kövesse
a JETflyt a Facebookon!

Még több friss hír

2017-04-19 12:03:14
A napokban az olasz Alenia Aermacchi vállalat leszállította Ausztráliának a soron következő, ötödik C-27J Spartan típusú szállítógépet. A repülőgép (A34-004) az Ausztrál Királyi Légierő richmondi légibázisán landolt.
2017-04-13 11:25:26
Az olasz Leonardo vállalat a torinoi üzemének területén, 2017. április 11-én ünnepélyes keretek között átadta az 500. szériagyártású Eurofighter Typhoon típusú vadászrepülőgépet, mely az Olasz Légierő állományába került.
2017-04-11 14:26:01
Az Egyiptomi Légierő vezetése a napokban tette közzé, hogy 2017. április 4-én újabb 3 darab Rafale érkezett meg Egyiptomba. A mostani leszállítással már 9-re (a megrendelt 24-ből) nőtt az ország felségjelét viselő Rafale-ok száma.
   MÁSOK ÍRTÁK
2017. 04. 25., 10:40
Képgaléria az idei, Hollandiában megrendezett gyakorlatról.
2017. 04. 24., 09:10
1997 hideg, szeles áprilisában, Loire melletti bázisáról (Tours Val de Loire repülőtér) települt Kecskemétre az Armée de l'Air Alpha Jet géppárja.
2017. 04. 21., 10:38
CFM-hajtóművek, San Francisco–New York: az Airbus szerint ez az igazi MOM-típus... Döntés előtt az eddig tiszta Boeing-flottát repülő Alaska-csoport.
2017. 04. 19., 11:06
Az MH Pápa Bázisrepülőtéren tájékozódott a székesfehérvári NATO Force Integration Unit (Magyarországon települő NATO Erőket Integráló Elem – NFIU HUN) állománya.

  Legfrissebbek most

Az Amerikai Haditengerészet feloldotta a Boeing T-45 Goshawk kiképzőgépekre elrendelt repülési tilalmat, ám bizonyos korlátozásokkal, mivel a fedélzeti oxigénellátó rendszer (Onboard Oxygen Generation System - OBOGS) vizsgálata még folytatódik.

  HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!

E-mail cím:

Megszólítás:


A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.

Feliratkozás most

  Háború Művészete magazin