2016. 12. 08. csütörtök
Mária
: 314 Ft   : 290 Ft Benzin: 352 Ft/l   Dízel: 365 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Érdemei elismerése mellett

JETfly  |  2006-04-28 07:43:24

A USS Theodore Roosevelt repülőgép-hordozó fedélzetéről vetették be az Egyesült Államok Haditengerészetének utolsó F-14-es vadászbombázóit. A féléves út végén az ARANYSAS is ott volt a legutolsó, immár gyakorló üzemnapon.

A 204-es oldalszámú gép pont a tengelyben fejezte be a negyedik fordulót. A pilóta visszavette a sebességet 230 km/h-ra, a variométer 3,5 m/s-ot mutatott. Szeme rutinosan járta a szokásos utat: egy pillantással leolvasta a HUD-on megjelenő értékeket, utána ellenőrizte, hogy még mindig a középvonalon van-e, végül a hordozó fedélzetén elhelyezett optikai siklópálya-jeladóra tekintett, majd kezdte az egészet elölről, miközben fejhallgatójában a leszállásvezető tiszt nyugodt hangját hallotta. Észlelte a szokásos leáramlást a hajó mögött, de több mint 900 hordozófedélzeti leszállásával magabiztosan korrigálta azt. Közvetlenül a fedélzet elérése előtt előrenyomta a gázkarokat, majd érezte, ahogy a kilebegtetés nélküli leszállás során a horog rendben beleakadt az egyik elfogó­kábelbe. Az Arab-öbölben hajózó USS Theodore Roosevelt fedélzetén az óra 12.35-öt mutatott 2006. február 8-án. William G. Sizemore II. sorhajókapitány, a 8. hordozófedélzeti ezred parancsnoka sikeresen befejezte az amerikai F-14-esek utolsó éles bevetését.

Tomcatből Bombcat

Az amerikai haditengerészet legendás vadászgépe, a Grumman F-14 Tomcat (Kandúr) rendkívül gyorsan állt hadrendbe, az első gépeket mindössze két évvel a prototípus első repülése után kaphatta meg a VF-1-es és VF-2-es század. A mai szemmel nézve sem kicsi gépet kimondottan elfogóvadász-célra alkották meg, elsődleges feladata a flottakötelékeket támadó szovjet rakétahordozó bombázók megsemmisítése volt, még azok fegyvereinek indítási zónája előtt. Komoly feladathoz komoly felszerelés kell: az osztott vezérsíkos gép megkapta a balsorsú F-111B AWG-9-es radarját és az AIM-54 Phoenix légiharc-rakétáját, amelyekkel akár 160 km távolságról, egyszerre hat gép ellen is eredményesen vehette fel a harcot. Az első éles bevetésre 1975 áprilisában került sor, amikor Dél-Vietnam felett biztosították az amerikai állampolgárok kimenekítését Saigonból. A nyolcvanas évek során több helyi konfliktusban vettek részt az amerikai F-14-esek, ezek során négy líbiai támadó gépet lőttek le. Ugyanekkor az egyetlen exportvásárló, az időközben ellenséggé vált Irán Irak ellen vetette be azokat, amelyeket a 79 gépből az amerikai embargó ellenére a levegőbe tudott emelni. Az irániak is remekeltek a típussal, bár a hadiszerencse forgásával előfordulhatott olyan ritka helyzet is, hogy egy iraki MiG-21-es került ki győztesen az összecsapásból. Az 1991-es Öböl-háborúban a Tomcateknek kevés dicsőség jutott, ugyanis nem engedték közel őket a légi harcokhoz. A légi győzelmeket így szinte kivétel nélkül a légierő F-15-ösei szerezték meg - a tengerészek szerint az irakiak már korábban megismerkedtek a típus képességeivel, és mindig elmenekültek a dupla farkú kandúrok elől. Ekkorra már nem csak az eredeti F-14A-kkal indultak harcba, mivel 1990-ben hadrendbe álltak az F-14B-k is. A korábbi változat TF30-as hajtómüvei rendkívül hajlamosak voltak a kompresszorpompázsra, így a 493. példány után az új General Electric F110-es hajtómüveket szerelték be. Mindössze 38 új F-14B‑t készítettek el (eredetileg F-14A+ jelzéssel), 32-t pedig meglévő A-kból építettek át. 1995 és 2002 között néhány B avionikáját modernizálták, szerkezetét megerősítették, ezek az F-14B Upgrade jelzést kapták. 1990-ben emelkedett először a levegőbe az utolsó Tomcat-változat, az F-14D prototípusa is. Ebbe az altípusba is F110-es hajtómüveket szereltek, azonban a repülő elektronikája nagymértékben eltért elődeitől. Új radart kapott, a digitális APG-71-es kifejlesztésénél felhasználták az F-15E rádiólokátorának elkészítésével szerzett tapasztalatokat is. Az orr alatti tévékamerát kiegészítették egy infravörös szenzorral, új besugárzásjelzőt szereltek be, és a korszerübb katapultülésekkel ellátott pilótafülkét alkalmassá tették éjjellátó szemüvegek alkalmazására. Harminchét példány gördült le újonnan a gyártósorról, 18-at pedig szintén A változatú sárkányok felhasználásával készítettek el.

A hidegháború végével, a szovjet fenyegetés megszünésével a típus szinte munka nélkül maradt, jövője bizonytalanná vált. Három hordozófedélzeti ezredet megszüntettek, a megmaradt tíz többségénél pedig a korábbi két Tomcat-század helyett csak egyet alkalmaztak. A Grumman A-6 Intruderek kivonásával azonban úgy döntöttek, hogy nagy távolságú csapásmérőre továbbra is szükség van, és ebben a feladatkörben az F-14-es kiválóan kiegészítheti a rövidebb hatósugarú F/A-18-asokat. Szerencsére az eredetileg kizárólag vadászfeladatokra tervezett gépekbe azért a gyártás során bekerültek a bombák hordozásához szükséges kábelek is, így az új feladatkörre való átállás viszonylag egyszerüen ment. 1990-ben került sor az első kísérleti bombavetésekre, majd 1995-ben a nem irányított rakétákat is integrálták a gép fegyverzetében. Az 1991-es Öböl-háború után a precíziós fegyverek korában kicsit anakronisztikusnak tünt, hogy a levegő 38 millió dolláros királya földi célok ellen csak nem irányított fegyvereket vethet be, azonban hamarosan sor került a Bombcatnek becézett gépek képességeinek további növelésére. Már 1995 szeptemberében GBU-16-os lézervezérlésü bombákkal támadtak boszniai szerb célpontokat, ekkor azonban még csak teherhordó szerepkört töltöttek be a gépek, a célpontot más forrásból kellett megjelölni. De nem kellett sokáig várni, már a következő év júniusában tengerre szállt az első század, amelynek gépeit alkalmassá tették lézeres célmegjelölő konténer hordozására, 1997 áprilisától pedig az összes F-14-es egység ezzel indult harcba. Mivel azonban eredetileg csak GPS-vezérlésü fegyverek célba juttatására terjedt ki a modernizációs program - és annak költségvetése is -, ezért kénytelenek voltak a Martin Marietta LANTIRN konténerrel beérni, hiszen nem tudták rendszeresíteni a F/A-18-asok Loral Night Hawk célmegjelölőjét. Az eredetileg kizárólag vadászbevetésekre tervezett típust még a nyolcvanas évek során alkalmassá tették felderítő feladatok ellátására is, a TARPS konténerrel felszerelt gépeket először 1983 októberében, a grenadai hadmüveletek során vetették be. Az A változatú gépek közül 49-et tettek alkalmassá a konténer hordozására, és általában a hajó fedélzetére települt két század közül a magasabb sorszámú három példányt kapott ezekből. A korszerübb D változatú gépek mindegyike alkalmas volt a TARPS és a modernizált, digitalizált TARPS-DI hordozására, egészen a felderítőrendszerek közelmúltbeli kivonásáig. Nemrégiben a Tomcat egy másik, sokkal híresebb fegyverét is leállították: 2004. szeptember 30-án kivonták a hadrendből az AIM-54 Phoenixeket, a világ legnagyobb hatótávolságú légiharc-rakétáit. Ezzel az a furcsa helyzet állt elő, hogy az AIM-120 AMRAAM hordozására képes F/A-18-asok nagyobb távolságról semmisíthetik meg a célpontokat, mint a csak AIM-7H-val és AIM-9M-mel felszerelt F-14-esek - miközben a Tomcatek nagyobb távolságra képesek célba juttatni bombaterhüket, mint a csapásmérőnek is tervezett Hornetek.

Erejének teljében nyugdíjba

 

A leszálló konfigurációban nyújtott képe miatt Turkey-nek (Pulyka) is csúfolt típust nem azért vonják ki, mert elavult, még csak nem is azért, mert a gépek kirepülték az idejüket. Egyszerüen csak túl drága az üzemeltetésük. A bonyolult masinák minden egyes repült órájára 50-60 óra karbantartás-javítás jut, míg a Super Hornetnek csak mintegy tíz munkaórára van szüksége. Hiába tették alkalmassá a kandúrokat a legfontosabb földi célok elleni fegyverek hordozására, a Végső visszaszámlálás és a Top Gun címü film hiába hozott létre hatalmas nimbuszt a típus körül, hiába gyorsabb, "vadászgépesebb" formájú, híresebb és messzebbre repül, mint a Hornet, egész egyszerüen ez a karbantartásigény túl sok egy túlterhelt, létszámgondokkal küszködő légierő számára. "A gép csöpög" - mondta Justin Peszko szerelő. "Kenő- és hidraulikaolaj, kerozin, mind. Állítólag ha valami nem folyik belőle, nem is képes repülni." Noha az új gyártású D változatú gépek alig tíz-egynéhány évesek, itt az elektromos és a hidraulika-rendszerek mellett a komplex APG-71 radar ad sok munkát a szerelőknek, méghozzá annyira, hogy ezt a változatot nehezebb üzemeltetni, mint a régebben elkészített és napjainkra már kivont A-kat és B-ket. Ráadásul az sem segít, hogy a hatvanas évek során tervezett gépen akár egy szerelékfedél kinyitásához is többféle szerszámra lehet szükség az eltérő zárak miatt.

Mindezek ellenére az öreg kandúrnak van néhány olyan tulajdonsága is, amelyek erősen hiányoznak majd a hordozók fedélzetéről. Nemcsak hogy több terhet visz el és messzebbre, mint a Hornet, de lényegesen többet is hozhat haza. Ráadásul teheti ezt úgy, hogy erősebb szerkezetével jobban bírja a szokásosnál is keményebb leszállásokat. Míg az általános vélekedés szerint ha rossz időben, fegyverekkel megpakolva jól odacsapják a fedélzethez, és nem tört darabokra, minden rendben van. Azonban ha egy Hornettel bánnak ugyanígy, az azonnal mehet a hangárfedélzetre, hogy kijavítsák a futómüvét, és ellenőrizzék, nem repedt-e meg a sárkány. Azonban a személyzetek mégsem az ilyen földhözragadt, gyakorlatias szempontok miatt hiányolják majd igazán a típust, hanem a szexepilje miatt, amelyre nagyon kevés repülőgép tudott szert tenni. Az utolsó Tomcat-század, a VF-31-esek főmérnöke, John Turner sorhajóhadnagy ezt tömören így foglalta össze: "Tudod, a Hornetről senki sem forgat filmet."

Az utolsó bevetések

 

A USS Theodore Roosevelt, a nukleáris meghajtású Nimitz-osztály negyedik tagja 2005. szeptember 1-jén futott ki Norfolkból, hogy szeptember 24. és február 8. között részt vegyen az Iraki Szabadság hadmüveletben. A hajón települt 8. hordozófedélzeti ezred négy csapásmérő százada között ott található a két utolsó Tomcat-egység, a VF-31 Tomcatters és a VF-213 Blacklions. A VF-31-es az amerikai haditengerészet legöregebb müködő repülőalakulata, jogelődje, a VF-1B 1935 júliusában alakult meg kétfedelü Boeing F4B-4-es vadászgépekkel. Derekasan végigharcolták a második világháborút, Midway-től Okinaváig, miközben egy egységcsere során szert tettek jelenleg is használt híres századjelvényükre, Félixre, a bombát cipelő macskára. A Félix hívójelet használó század 1948-ban kapta meg első sugárhajtómüves gépeit (F9F-2 Panthereket), valamint a jelenleg is használt századsorszámot és -nevet. Korea és Vietnam fölött is bevetették őket, ők lettek az amerikai haditengerészet egyetlen repülőszázada, amely mindhárom konfliktusban légi győzelmet ért el. Viszonylag későn, 1982-ben cserélték le F-4J Phantomjaikat F-14A-kra, majd 1992-ben következett a jelenleg is használt F-14D. 1996-ban vettek részt először az Irak elleni hadmüveletekben, majd amikor a 2003. január elsején az afganisztáni bevetésekről hazatérő hordozójukat visszafordították, hogy részt vegyen az Irak elleni újabb akciókban, a fedélzetén lévő VF-31-esek is részesei lettek az amerikai haditengerészet leghosszabb, 10 hónapig tartó útjának. A háború első napjától az utolsóig repültek bevetéseket, 94,7 százalékos találati pontosságukkal kiérdemelve a történelem legpontosabb repülőszázada címet. Utolsó Tomcat-egységként októberben kapják majd meg az első F/A-18E-ket, amelyeket nem túl hízelgően Super Bug gúnynévvel is illetnek. Addig azonban még egyszer tengerre szállnak, hogy egy rövid gyakorlóutat tegyenek meg Amerika keleti partjai előtt.

A VF-213-asok rövidebb múltra tekinthetnek vissza, a századot 1955-ben hozták létre, F2H-3 Bansheekkel. Az egység bőségesen kivette a részét a vietnami háborúból, ők voltak az első Phantom-alakulat, akik egy hónap alatt ezer órát töltöttek a levegőben. 1976 decemberében fegyverezték át az alakulatot F-14A-ra, majd 1982-ben megkapták a TARPS konténereket. Vadász és felderítő feladatkörben egyaránt bevetették a Sivatagi Vihar hadmüveletben a USS Abraham Lincoln fedélzetéről. Két iraki bevetés között Szomáliára is sor került, majd 1997 végén megkapták az F-14D-ket. 1999. január 5-én került sor az egység és az amerikai haditengerészet egyetlen harci Phoenix indítására, azonban a hatótávolsága határán indított fegyver nem érhetett el találatot az idejében megforduló iraki MiG-25-ös ellen. A század áprilisban kezdi meg az áttérést az F/A-18F-re, szeptemberre kell elérniük a hadrafoghatóságot. A szerelők átképzése az új típusra hat héttől hét hónapig tart, szakterületüktől függően.

A hordozó fedélzetén tartózkodó 5300 főből 3200 a hajó személyzete, míg a többiek a 8. ezredhez, vagyis a repülőkhöz tartoznak. A két Tomcat-század egyenként 11 géppel és mintegy 300 fővel szállt a fedélzetre, ebből kb. harminc-harminc a hajózó, kétharmaduk pedig a gépek kiszolgálásáért felel. A bevetések nagy részére az Acélfüggöny hadmüvelet keretein belül került sor, vagyis a Szíria felől Irakba beszivárgó Al-Kaida-harcosok megállításának érdekében. Az Iraki Szabadság hadmüvelet támogatása mellett számos repülést hajtottak végre a tengeri hajózás biztosításának érdekében. A Tomcat-pilóták számára ez utóbbi rövid, kis magasságú bevetéseket jelent fúrótornyok és a forgalmasabb hajózási útvonalak mentén. Az egy-másfél órás repülések során elsősorban az amerikai jelenlétet jelzik, de kameráikkal időnként ismeretlen, terroristagyanús hajókat is ellenőriznek. Ennél lényegesen hosszabbak voltak az iraki szárazföld felett végrehajtott bevetések, amelyek akár a nyolc órát is elérhették, hatszori légi utántöltéssel. A közvetlen támogató feladatok során egy új fegyvert is előszeretettel használnak, a GPS-vezérlésü JDAM kisebb, 227 kg-os változatát - a GBU-38-as jelzésü eszköz kis robbanótöltete miatt különösen városi harcban hatásos, ahol fontos, hogy csak a célpont semmisüljön meg. Azonban néha elég csak alacsonyan, utánégetővel elhúzni az ellenség felett: "Sohasem fogom elfelejteni a bevetést, amikor egy iraki városban tüz alá vették a földi csapatainkat" - mondta Gregory Knepper korvettkapitány, a VF-31-esek egyik pilótája. "Miután kis magasságban, nagy sebességgel áthúztunk a tüzharc felett, a felkelők elmenekültek, és talán ezzel is megmentettük néhány katonánk életét."

A közvetlen támogatás mellett decembertől felderítőbevetésekre is sor került, azonban nem a már kivont TARPS konténerrel, hanem az új Rover rendszerrel, amely azonnal a földön harcolók laptopjaira juttatja el a magasból készített videofelvételeket, megkönnyítve a helyzet felmérését és a célok azonosítását. A Tomcat volt az első a tengerészeti gépek közül, amelyet - ha rövid időre is, de - alkalmassá tettek a rendszer hordozására.

Az utolsó turné során a Tomcatek összesen 1163 harci bevetést teljesítettek, ezalatt 6876 órát töltöttek a levegőben. Ezután a típus emblémája, az önbizalomtól duzzadó, pisztolyt viselő kétfarkú kandúr már sohasem mondja többé jelmondatát: "Bármikor, Bébi...!"

A cikk elkészítéséhez nyújtott segítségéért külön köszönettel tartozom Michael Newbergnek, valamint Christopher Servello, Justin Cole és William F. Kuebler sorhajóhadnagynak.

Ha tetszett a cikk, kövesse
a JETflyt a Facebookon!
   MÁSOK ÍRTÁK
2016. 12. 06., 16:24

Orosz rulett a tengeren

A szíriai partok közelébe vezényelt orosz Admiral Kuznyecov repülőgép hordozó erősen korlátozott mértékben képes beavatkozni az Iszlám Állam és a szír kormányellenes erők elleni harcokba.
2016. 12. 05., 11:23

Repülés Kabulba, átszállás nélkül

Dr. Orosz Zoltán altábornagy: Jövőre elkezdődik a Magyar Honvédség légi szállítási képességének fejlesztése, új járműveket vesznek.
2016. 12. 02., 15:40

Repülős ajándékötletek a JETfly Webáruházból!

Válasszon karácsonyi ajándékot a JETfly Webáruházból! Repülős relikviák, könyvek, pilótadzsekik, bakancsok, pólók stb. széles kínálatával várjuk Vásárlóinkat! Kiszállítási akció!
2016. 12. 01., 10:54

Az utolsó Tu-144 utolsó repülései

Tupoljev–NASA repülő laboratórium, orosz gép amerikai műszerekkel. Emlékmű lesz a 77114-es? Akiket irritálnak bizonyos feliratok.

  HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!

E-mail cím:

Megszólítás:


A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.

Feliratkozás most

  Háború Művészete magazin