2016. 12. 06. kedd
Miklós
: 314 Ft   : 295 Ft Benzin: 339 Ft/l   Dízel: 352 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Vívó a páston - Szu-24 Fencer

JETfly  |  2005-12-26 00:00:03

A Szovjetunióban mindig is nagy titkolózás övezte az újonnan kifejlesztett harci repülőgépeket. A Szu-24, NATO kódneve alapján Fencer, fejlesztése és későbbi rendszeresítése során bevezetett szigorú rezsim intézkedéseknek köszönhetően mind a mai napig kevés információ látott napvilágot a típusról. Nyugaton 1981-ig még a repülőgép pontos nevét sem ismerték és tévesen Szu-19-ként azonosították.

A típus kifejlesztésének története

Az 1950-es években Keleten és Nyugaton egyaránt tömeges kezdtek megjelenni a Légvédelmi csapatoknál a légtérellenőrző lokátorok. Ezek a korai berendezések azonban a kis és földközeli magasságokban nem rendelkeztek megfelelő felderítési képességgel. Ezt felismerve a vasfüggöny mindkét oldalán arra a megállapításra jutottak, hogy az ellenséges légvédelmet kis magasságban, hangsebesség felett kell áttörni, és csapást mérni az ellenség harcászati mélységü célpontjaira.A Szovjetunióban 1964-ben dolgozták ki a követelményeket egy földközeli magasságban is szuperszonikus, minden időjárási körülmények között bevethető vadászbombázóra, amivel az Il-28 és Jak-28 típusokat kívánták leváltani. Ezen kritériumok mellett az új repülőgépnek nagy pontosságú navigációs és csapásmérő képességgel is rendelkeznie kellett, valamint alkalmasnak kellett lennie a rövid tábori és szükségrepülőterekről történő bevetésre.Az új repülőgép kifejlesztésére több tervezőiroda is pályázott, köztük a Mikojan és a Szuhoj. E két iroda első koncepciója nagyon hasonlatos volt, melyek deltaszárnnyal és a törzsbe függőlegesen beépített emelőhajtómüvekkel rendelkeztek. A Szuhoj által tervezett T-6-1 prototípus 1967. július 2-án repült először a cég fő berepülő pilótájával, Vlagyimir Szergejevics Iljusinnal a fedélzetén. A repülőgép azonban rendkívül gyenge kormányozhatósági tulajdonságokkal rendelkezett, így az áttervezése mellett döntöttek.A módosított T-6-2 típusú második prototípusnál elhagyták az emelőhajtómüveket, áttervezték a szárnyát és új réselt fékszárnyakat kapott. Ez a változat már kezelhetőbb volt, de a kis felületi terhelésü szárny miatt büntetés volt vele kis magasságban repülni. A legjobb megoldásnak a változtatható nyilazási szögü szárny mutatkozott, ami minden sebességi és magassági tartományban megfelelő teljesítményt ígért. Ekkor már a Szu-17-nek köszönhetően a Szuhoj iroda is kellő tapasztalattal rendelkezett e téren. Így hát a második prototípus áttervezése mellett döntöttek.

A T-6-1 prototípus

A T-6-2IG jelölést kapott átépített repülőgép 1970. január 17-én emelkedett először a levegőbe, szintén Iljusinnal a fedélzetén. Ezt követően 1970-ben, illetve 1971-ben még két prototípus készítettek a repülési tesztekhez. Ez a változat már sokkal sikeresebbnek bizonyult, és még 1971-ben el is kezdték a Szu-24 típusjelölést kapott repülőgép sorozatgyártását. Az első sorozatban gyártott példány 1971. decemberében hajtotta végre első felszállását. A típus 1973-ban került a csapatokhoz, majd a repülő és földi személyzetek kiképzését követően 1975-től állt hadrendbe. A repülőgép különböző változataiból mintegy 1200 darab készült a sorozatgyártás 1993-ban történt leállításáig. A repülőgépnek export változatát is gyártották, melyből összesen mintegy 60 darab készült. Ezeket Irakba, Iránba, Líbiába és Szíriába szállították. A Szovjetunió 1991-ben történt felbomlását követően a típus különböző változataiból Oroszország mellett jelentős mennyiség került a volt tagállamok, köztük Ukrajna, Fehéroroszország, Kazahsztán és Azerbajdzsán tulajdonába. Napjainkban az orosz légierő és a haditengerészet mintegy 550 példányát üzemelteti a típusnak, melyek modernizálás után 2015-ig még biztosan szolgálatban maradnak. A Szu-24 leváltására már megszületett a döntés, de az orosz gazdaság jelenlegi teherbírása alapján a váltótípusnak szánt Szu-34-ből évente csak néhány példány megrendelésére van lehetősége az orosz fegyveres erőknek.

A nagy tömegü repülőgép leszállását követően a megállást két fékernyő is segíti.

A repülőgép szerkezete, avionikája és fegyverzete

A repülőgép aerodinamikai kialakítása nagyon hasonlatos a konkurens tervezőiroda MiG-23-asához, de annál jelentősen nagyobb méretü. A Szu-24 változtatható geometriájú vállszárnyas elrendezésü. A Szu-17/20/22 típusoktól eltérően a szárnynyilazás nem a fesztáv külső kétharmadánál változtatható, hanem a szárnytőben kialakított centroplánnál. A szárny nyilazási szöge 16, 35, 45 és 69 fokban állítható. A centroplán nyilazási szöge 69 fokos. A szárny mozgórész belépőélének teljes hosszában réselt orrsegédszárnyat szereltek fel, míg a kilépőélen kétszeresen réselt hátrasikló fékszárny található. Közvetlenül a fékszárnyak előtt a szárny felső részén szpoilereket helyeztek el a hossztengelykörüli kormányozhatóság biztosítására. Szintén e célt szolgálják a differenciáltan kitéríthető stabilizátorok. A törzs négyszögletes keresztmetszetü melynek végében egymás mellett helyezték el a repülőgép hajtómüveit. Az első változatoknál a törzs farokrész keresztmetszete is négy szögletes volt. Ez azonban kedvezőtlenül hatott a repülőgép légellenállására, ezért később lekerekítették. A hajtómüvek négyszögletes keresztmetszetü szívócsatornái a törzs két oldalán találhatók. Az első változatoknál a szívócsatornák belépő keresztmetszete változtatható volt. Erre azonban csak 2 Mach felett van szükség, a Szu-24-t pedig olyan feladatokra tervezték, hogy a földközelben, a hangsebességet éppen csak átlépve mérjen csapást az ellenségre. Így a későbbi változatokon az üzembentartás egyszerüsítése és súlycsökkentés érdekében elhagyták a beömlőnyílás keresztmetszetét szabályozó rendszert.A repülőgép kormányvezérlő rendszere tolórudas hidraulikus kormányerő csökkentő buszeterekkel. A hidraulika rendszer kétkörös 210 bar nyomású. A kormányerő csökkentők kétkamrásak, amit mindkét hidraulika rendszer táplál.A repülőgép hárompontos futómüvel rendelkezik, mindhárom futószáron dupla kerékkel. Az orr futómü behúzása hátrafelé történik a törzs orr részében kialakított rekeszbe, míg a fő futómüveket előre húzzák be a törzs középrész alján kialakított rekeszekbe. A fő futómü rekeszek mellső áramvonalazó lemezei egyben törzsféklapokként is funkcionálnak. A repülőgépet kifutási úthosszának csökkentésére két darab fékernyővel is ellátták, amiket a függőleges vezérsík tövében kialakított gondolában helyeztek el.A Szu-24 erőforrásául két darab AL-21-F-3 típusú utánégetős gázturbinás hajtómü szolgál. A nyugati elemzők kezdetben azt gondolták, hogy a Fencer egy új típusú kétáramú gázturbinával rendelkezik, de később bebizonyosodott, hogy a repülőgép a Szu-17/22 típusoknál is alkalmazott gazdaságtalanabb, de nagy teljesítményü és megbízható hajtómüveket kapta. Az AL-21 érdekessége, hogy egy forgórészes, és a kompresszor összes fokozatának álló-terelő lapátkoszorúja állítható. A hajtómü vezérlése hidraulikus. A hajtómüvek táplálásához szükséges tüzelőanyag készletet a törzsben három integrál tartályban helyezték el. Ezek összes térfogata 11860 liter. Az M és a későbbi változatokat légiutántöltő csonkkal is felszerelték, amit a repülőgépvezető fülke előtt középen helyeztek el.A Szu-24 fedélzeti elektronikája a repülőgép hadrendbe állításakor a legmodernebbek közé tartozott.  A repülőgép személyzete két főből áll, a repülőgépvezetőből és a fegyverzetkezelő-navigátorból, aki K-36DM típusú katapultülésekben foglalnak helyet. A szovjet repülőgépek közül elsőként ez a típus rendelkezett komputerizált integrált navigációs és támadó rendszerrel. A repülőgép fedélzeti elektronikájának két legfontosabb eleme az Orion-A típusú navigációs és támadó lokátor, valamint a Reljef terepkövető lokátor. Ezek mellett a repülőgép rendelkezik PNS-24 típusú inerciális navigációs rendszerrel, SzAU-6 robotpilótával, RSZBN rádió-navigációs és leszállító rendszerrel, ARK-19 automatikus rádióiránytüvel, SZRO saját jeladóval, valamint R-862 típusú URH rádióval. Az önvédelmi rendszerek között megtalálható az SZPO-10 és SZPO-15 típusú besugárzásjelzők, Mak L-082 típusú infravörös zavaró rendszer, valamint APP-50A típusú zavaró töltet kivető berendezések. A precíziós fegyverzet célba juttatásához a repülőgépet felszerelték a Kajra-24M lézeres célmegjelölő és televízió rendszerrel is.A személyzet fülkéjében bár hagyományos müszerek találhatók, de ergonómiai szempontból már sokkal kedvezőbb a fülke kialakítása a korábbi szovjet típusokkal összehasonlítva. A pilóta müszerei között már megtalálható egy szemmagasságú kijelző a navigátor munkáját pedig egy katódsugárcsöves kijelző segíti, amin a lokátortól kapott adatok jeleníthetők meg.

Az MR változat pilótafülkéje.

A Szu-24 beépített fegyverzete egy GS-6-23 típusú 23 milliméteres hatcsövü gépágyú alkotja, melynek javadalmazása 500 darab lőszer. A repülőgép egyéb fegyverzetét kilenc darab külső függesztési ponton hordozhatja maximálisan 8000 kg tömegben, melyek közül öt a törzs alatt, egy-egy a szárny centroplán alatt, egy-egy pedig a szárny mozgó része alatt található. Nagyobb tömegü fegyverek hordozására a merev szárnytő és a középső törzsalatti indító alkalmas. A repülőgép fegyverzetében megtalálhatók a különböző típusú hagyományos szabadesésü és kazettás bombák 50-től 500 kg-ig, melyek közül az 50 és 100 kg-os bombák hatzáras bombatartóra függeszthetők. A Szu-24 nem irányított rakéta fegyverzetét B-8-as blokkba tölthető Sz-8, valamint az indítócsőbe tölthető Sz-25 típusú rakéták alkotják. A repülőgép precíziós támadó fegyverzetébe H-29T és H-59M televízió vezérlésü, H-29L és H-25ML lézervezérlésü, H-25MP és H-58 lokátor vezérlésü levegő-föld, H-31P lokátor vezérlésü levegő-vízfelszín rakéták, valamint KAB-500KR televízió vezérlésü és KAB-500L lézervezérlésü bombák tartoznak. A fegyverzet mellett lehetőség van póttartályok, zavaró konténerek, és az UPAZ-1A légiutántöltő konténer függesztésére is. A repülőgép önvédelmi célokra maximum négy darab R-60, vagy R-73 típusú passzív infravörös önirányítású légiharc rakétát hordozhat.

Fencerek repülés előtti felkészítése a zónában

A repülőgép főbb típusváltozatai

Szu-24 (Fencer-A, B, C): A típus alapváltozatai, melyek fedélzeti elektronikája kis mértékben tér csak el egymástól. A Szovjet Légierőben nem kaptak külön megjelölést.

Szu-24M (Fencer-D): A típus továbbfejlesztett változata, mely 1983-ban állt hadrendbe. Elsősorban a repülőgép elektronikáját modernizálták, valamint bővült a Szu-24 által hordozható arzenál is. A fülke előtt orr részt meghosszabbították, ahol a légiutántöltő csonkot helyezték el. A több elektronikának köszönhetően 85 literrel csökkent a repülőgép belső tüzelőanyag kapacitása. Szu-24MK (Fencer-D): Az M modifikáció export változata, melyet Szíriába, Irakba, Iránba és Líbiába exportáltak. Az M változathoz képest csökkentették a fedélzeti elektronika képességeit és néhány példányról a légiutántöltő csonk is hiányzik.

Szu-24MR (Fencer-E): A típus harcászati felderítő változata, mely 1980. szeptemberében repült először, és 1985-ben állt hadrendbe. A repülőgépről eltávolították az Orion-A támadó lokátort, a Kajra-24M lézer/TV rendszert, valamint a fedélzeti gépágyút, amelyek helyére kamerákat, oldalra tekintő lokátort és infravörös felderítő rendszert szereltek. A további felderítő berendezéseket konténerben hordozhatja.

Szu-24MP (Fencer-F): A típus elektronikai felderítő változata, mely 1979-ben repült először. Ez a változat sem rendelkezik levegő-föld csapásmérő képességgel, de lehetőség van az önvédelmi levegő-levegő rakéták függesztésére.

Szu-24 MP Fencer egy szovjet repülőtéren

A repülőgép technikai adatai

Méret és tömeg adatok

Szárnyfesztáv teljesen kiterjesztett szárnynál (m):

17,64 Szárnyfesztáv teljesen hátranyilazott szárnynál (m):

10,37

A repülőgép hossza (m):

22,67 A repülőgép magassága (m):

6,19

Szárny felület teljesen kiterjesztett szárnynál (m2):

55,17 Szárny felület teljesen hátranyilazott szárnynál (m2):

51,02

A repülőgép üres szerkezeti tömege (kg):

22300 Normál felszálló tömeg (kg):

36000

Maximális felszálló tömeg (kg):

39700 Maximális leszálló tömeg (kg):

24500

Maximális fegyverzet tömege (kg):

8000 Maximális belső tüzelőanyag mennyiség (kg):

9850

Teljesítmény adatok

Maximális sebesség tengerszinten (km/h):

1400 Maximális sebesség 13000 m magasságban(km/h):

2120

A repülőgép szolgálati csúcsmagassága (m):

17000 Hatósugár kis magasságban póttartállyal(km):

1250

A hajtómü tolóereje teljes utánégetéssel (kN):

110,29 A hajtómü tolóereje utánégetés nélkül (kN):

76,67

Nem irányított bombák leoldása egy Szu-24-es fedélzetéről

Ha tetszett a cikk, kövesse
a JETflyt a Facebookon!
   MÁSOK ÍRTÁK
2016. 12. 05., 11:23

Repülés Kabulba, átszállás nélkül

Dr. Orosz Zoltán altábornagy: Jövőre elkezdődik a Magyar Honvédség légi szállítási képességének fejlesztése, új járműveket vesznek.
2016. 12. 02., 15:40

Repülős ajándékötletek a JETfly Webáruházból!

Válasszon karácsonyi ajándékot a JETfly Webáruházból! Repülős relikviák, könyvek, pilótadzsekik, bakancsok, pólók stb. széles kínálatával várjuk Vásárlóinkat! Kiszállítási akció!
2016. 12. 01., 10:54

Az utolsó Tu-144 utolsó repülései

Tupoljev–NASA repülő laboratórium, orosz gép amerikai műszerekkel. Emlékmű lesz a 77114-es? Akiket irritálnak bizonyos feliratok.
2016. 11. 30., 10:07

A kolumbiai katasztrófa lehetséges okai

El se indulhatott volna ez a gép erre az útvonalra? Amikor nincs kerozinszaga a roncsnak. A navigációs tartalék és a kötelező kitérő reptér.

  HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!

E-mail cím:

Megszólítás:


A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.

Feliratkozás most

  Háború Művészete magazin

A napokban az indonéz védelmi minisztérium egy delegációja Oroszországba látogatott a célból, hogy információkat szerezzenek a Mi-26-os nehéz szállítóhelikopter esetleges beszerzéséről és hadrendbe állításáról.