2017. 06. 29. csütörtök
Péter, Pál
: 310 Ft   : 271 Ft Benzin: 366 Ft/l   Dízel: 376 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

A RAF vadmenyétjei

JETfly  |  2004-12-04 09:12:06

A jelentős gazdasági potenciállal rendelkező országok légierői az alapfunkciók ellátása mellett specializált feladatkörű repülőalakulatokat is képesek fenntartani. Az USAF állományában pl. több olyan repülőegység is található, amelyek elsődleges célja háború esetén az ellenséges légvédelmi eszközök elleni harc. A SEAD (Suppression of Enemy Air Defense) különleges kiképzést és különlegesen felszerelt repülőgépeket igényel. Nem lehet azon csodálkozni, hogy a kisebb országok légierőinél hiányzik ez a költséges kategória, amely a vietnami háború idején alakult ki, az egyre erősebb és jobban felszerelt, egyre nagyobb veszteségeket okozó légvédelem hatékonyságának csökkentésére.

Ekkoriban kapták a különösen veszélyes bevetéseket végrehajtó alakulatok a "Wild Weasel" vagy "vadmenyét" elnevezést, amelyet mind a mai napig alkalmaznak a SEAD feladatú repülőszázadok megjelölésére. Hagyománytiszteletből a Japánban lévő Misawa légibázison állomásozó F-16-osokkal felszerelt alakulat jelzése WW lett, a bázis nevére utaló betűk helyett.

Nem közismert, hogy annak idején a Magyar Légierőben is rendszerben állt olyan típus, amely képes volt a légvédelem elleni harcra. A Taszárra telepített Szu-22M3 vadászbombázók ugyanis rendelkeztek az ehhez szükséges speciális fegyverzettel, a H-25 rakéta "radargyilkos" változatával. Az átgondolatlanul selejtezett típus egyes képességei még jó ideig hiányozni fognak, a Gripen rendszerbe állítását követően is.

A NATO-országok többségénél ugyancsak hiányoznak a SEAD-feladatkör ellátására alkalmas repülőgépek, illetve fegyverek. A német és olasz légierő viszont rendszerbe állította a Tornado ECR változatát, amely a felderítés mellett rendelkezik a légvédelem elleni harchoz szükséges felszereléssel is. Beépítették a hagyományos besugárzásjelzőknél jóval szelektívebb, széles sávban működő passzív vevőrendszert, amely a navigációs rendszerrel együttműködve alkalmas a sugárforrás hozzávetőleges távolságának, illetve helyének meghatározására is. Ez az egyik legfontosabb alapadat a rakéták indításához. A SEAD-feladatkört támogató fegyverzet választéka nagyon szűk, Nyugaton az amerikai Raytheon AGM-88 HARM terjedt el, amely több mint 50 km távolságból indítható a radarok ellen.

A fegyvert elvileg számos típus fedélzetéről bevethetik, amire van is példa, hiszen rendszerbe állította pl. a görög és török légierő is, de a hatékonyabb alkalmazást segítő eszközök nélkül.

Franciaország egyáltalán nem rendelkezik korszerűen felszerelt SEAD-alakulatokkal, bár régen rendszerben állt náluk a "radargyilkos" Martel rakéta, amely azonban már elavult.

Az angol RAF saját úton indult el a SEAD-kapacitás megteremtése felé. Ennek alapjait az AST 1228 kiírás határozta meg, a programot a nyolcvanas évek első felében indították el. A British Aerospace céget bízták meg egy új rakétatípus kifejlesztésével, amely ALARM (Air Launched Anti Radiation Missile) néven vált ismertté.

Az újszerű fegyver repülési tesztjei 1985. február 13-án kezdődtek meg a ZA354 számú Tornado GR.1 fedélzetén. A nagy teherbírású gépre összesen kilenc ALARM-makettet szereltek, három volt a törzs alatt, és ugyancsak három-három példány a szárnyak alatti belső fegyverzetfelfüggesztőkön.

A rakéta működőképes példányaival 1986-tól folytak a lövészetek, amire az USA-ban került sor. A Yuma környéki lőterek mérete ugyanis jóval nagyobb volt, mint ami otthon a RAF rendelkezésére állt. Tenger felett ugyan korlátlan légteret használhattak volna, de ott nem volt megoldott a terület "felműszerezése" ugyanis a lőtéren automatikus működésű vevőállomások voltak telepítve, amelyek vették a rakéta telemetrikus rendszerének jeleit, illetve mérték a repülés minden fázisának paramétereit.

A kísérleti lövészeteket 1990 októberében fejezték be, takarékossági okokból a szükségesnél kevesebb és egyszerűbb tesztre kerülhetett csak sor. Például nem volt olyan kísérlet, amelynek során a rakétának több, egyidejűleg működő radar közül kellett volna kiválasztania a számára kijelöltet.

A sietségben közrejátszott a kuwaiti helyzet, ugyanis bizonyossá vált, hogy elkerülhetetlen az Irak elleni háború, ami 1991 januárjában meg is kezdődött, így az éppen hogy legyártott vadonatúj ALARM-rakéták azonnal Szaud-Arábiába kerültek a Tabuk légibázisra, ahol kilenc, sebtében átalakított Tornado állt készen bevetésükre.

A RAF 9. repülőszázadát jelölték ki elsőként a SEAD-feladatok ellátására, 18 gépükön történt meg az integráció, ami új, szelektívebb besugárzásjelző beépítését, a fegyverzetfelfüggesztők kábelezésének módosítását, néhány kezelőszerv átalakítását, illetve új szoftverek telepítését jelentette. Az ALARM egyedi képességekkel rendelkezik. "Direkt" módon alkalmazva működése nem különbözik lényegesen a HARM-étól, hacsak abban nem, hogy még a földön kell beállítani a vevőjét a megsemmisítendő lokátortípusok frekvenciájára. Ha ellenséges lokátor sugárzását észlelik, és annak helye elérhető a rakéta számára, akkor azonnal indítható.

Ha közben kikapcsolják a radar kisugárzását, akkor a fegyver az utolsó mért pont irányába repül, de kevés az esélye, hogy kárt tehet benne. "Preventív" módon is bevethető, ekkor az ismert pozíciójú de még "csendes", azaz a kisugárzást szüneteltető radarhoz megfelelő távolságba érve indítható az ALARM, amely meredek emelkedés közben nagyobb magasságból útjára bocsátva akár a 21 km-es magasságot is elérheti. Ott kinyílik a törzsvégre szerelt ejtőernyő, és a rakéta lassan süllyedni kezd. Energiaellátó rendszerének akkumulátorai természetesen biztosítják a fedélzeti elektronika, illetve a kormányszervek működtetését. Ha a radart kisugárzásra kapcsolják, az ejtőernyő leold, és a rakéta a célra zuhan. Ezt a bevetési módot általában összehangolják egy nagyobb támadó kötelék érkezésének időpontjával, amikor a légvédelmet aktivizálni kell.

Mindez jól hangzik, a gyakorlatban azonban a Tornadók besugárzásjelző rendszere nem volt képes a radarok távolságának kellő pontosságú meghatározására. Emiatt számos rakéta ment veszendőbe, de az öbölháborúban 48 bevetés során indított 121 példány jó néhány iraki felderítő, illetve tűzvezető radart megsemmisített. Az eredeti terv szerint a RAF összes csapásmérő Tornado gépét felszerelték volna az ALARM-rakétákkal, de végül mindössze kettő, a 9. és 31. század állományába kerültek a Marham bázison.

Az eredeti tervekkel ellentétben csak a Tornadók törzs alatti felfüggesztőit tették alkalmassá az ALARM hordozására, mivel a szárnyak alatt a póttartályok számára kell a hely, és a gyakorlatban amúgy sem lenne szükség egyidejűleg kilenc "radargyilkos" rakéta hordozására. További fontos tényező, hogy a póttartályokon kívül a felfüggesztő pilon belső oldalán még elfér egy Sidewinder indítósín is, így részlegesen megoldható a gépek önvédelme.

A kilencvenes években a BAe legyártotta a megrendelt ALARM-mennyiséget a RAF, valamint a szaudi légierő számára (ott is üzemel a Tornado), de az eredeti szándékkal szemben nem bővítették tovább a SEAD-kapacitást, amire pedig nagy szükség lett volna.

A kilencvenes években korszerűsített Tornado vadászbombázók számos új képességre tettek szert, de a légvédelem elleni harc potenciálja nem változott. A hiányosságokra az 1999-ben lezajlott Allied Force hadművelet világított rá, ahol újra bebizonyosodott, hogy a RAF SEAD kapacitása elégtelen. Noha bevetették az ALARM-rakétákat, a főszerepet az amerikai, német és olasz HARM-ok játszották a jugoszláv légvédelem elleni harc során. Néhány angol rakéta itt is eredménytelen maradt, közülük az egyiket hatástalanítás után kiállították a belgrádi repülőmúzeumban. A fegyver tökéletesen ép, valószínűsíthetően ejtőernyőn ereszkedett a földig, de a becsapódás előtt fennakadhatott egy fán, és nem lépett működésbe az önmegsemmisítője sem.

2000-ben egy fejlesztési program indult, amely minél költséghatékonyabb módon kívánta bővíteni a RAF SEAD kapacitását. Ehhez kapóra jöttek a légierő elfogóvadász feladatkörű Tornado F3 vadászgépei, amelyek amúgy sem juthatnak már szerephez eredeti hatáskörükben. Mivel a típus besugárzásjelző rendszere sokkal precízebben képes a sugárforrások helyének megállapítására, mint a korszerűsített GR4-eseké, minimális módosítással alkalmassá tehetők a gépek az ALARM bevetésére. A legegyszerűbb megoldás a szárnyak alatti elhelyezés lett volna, de ott nehezebb kialakítani a digitális adatbuszkapcsolatot a fegyverrendszer számítógépével, így maradt a törzs alatti elhelyezés. Ott azonban csak a Sky Flash, illetve AIM-120 AMRAAM légiharcrakéták félig süllyesztett, illetve illeszkedő felfüggesztői álltak rendelkezésre, ami nem volt megfelelő az ALARM számára.

Most kapóra jött a modul rendszerű gyártástechnológia, ugyanis annak idején a gép fő szerkezeti elemei azonosak voltak a csapásmérő változatokéival. Ennek megfelelően rendelkezésre álltak a törzs alsó részén azok a megerősített csomópontok, amelyekre az eltérő kialakítású felfüggesztőket fel lehetett szerelni. Ezekhez természetesen kábelrendszerek is szükségesek voltak, amit a RAF St. Athanben lévő javítóüzemében szereltek be az F3-as gépekbe.

A SEAD-feladatra átalakított példányok ugyan elveszítették BVR (látóhatáron túli) légiharc-kapacitásukat, de önvédelemre változatlanul rendelkezésükre áll a szárny alatti póttartály felfüggesztőkre szerelhető négy korszerű ASRAAM kishatótávú légiharcrakéta. Természetesen az átalakítás reverzibilis, ha leszerelik az ALARM-ok felfüggesztő eszközeit, akkor újra alkalmazhatóvá válnak a nagyobb hatótávú légiharcrakéták is.

A SEAD-feladatú F3 Tornado gépek egy további előnnyel is rendelkeznek a csapásmérő GR4-esekhez képest. Fedélzetükön rendelkezésre áll a JTIDS (Joint Tactical Information Distribution System) adatátviteli rendszer, amely eredetileg az AWACS gépektől biztosította a kódolt adatvételt az ellenséges légi célokról, illetve a légi helyzetképről. A JTIDS változtatás nélkül alkalmas a Nimrod R1 elektronikus felderítőkkel történő együttműködésre, vagyis az F3 gépek pilótái megkaphatják a frissen felderített ellenséges lokátorok adatait.

Az ígéretes képességek realizálódására azonban várni kellett, mivel a vadász feladatú Tornado gépek átalakítása nem haladt a megfelelő ütemben. A programnak újabb lökést adott a terrorizmus elleni harc, illetve az Afganisztán és Irak elleni újabb háború, hiszen az utóbbi ország esetében változatlanul erős légvédelemmel kellett számolni. Egyelőre azonban csak a RAF Leemingben állomásozó 11. századát jelölték ki a SEAD-feladatokban történő részvételre, és egyelőre nincs hír a többi F3 átalakításáról. Azok pedig az Eurofighter Typhoon csapásmérésre is alkalmas változatának szolgálatba állításáig hatékonyan képesek az ellenséges lokátorok elleni harcra.

A teljes cikk az Aranysas magazin 2004 decemberi számában olvasható!

Ha tetszett a cikk, kövesse
a JETflyt a Facebookon!
Ha lemaradt volna erről:

Még több friss hír

2017-06-27 09:55:41
Szatmári „Szatyi” László őrnagy és Gottschall András százados személyében két új bemutatópilóta képviseli a Magyar Honvédséget idén a nemzetközi repülőnapokon. Nyolcperces programjukat a tervek szerint az angliai Royal International Air Tattoo nézői is láthatják.
2017-06-22 16:10:18
2017. június 21-én, szerdán, ünnepélyes keretek között érkezett meg az első Gulfstream G550 kormánygép Varsó nemzetközi repülőterére, melyet várhatóan júliusban követhet a második példány, leváltva ezzel a korábban szolgáló Tu-154M és Jak-40 VIP repülőgépeket.
2017-06-23 10:07:33
Befejeződött a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 1. futópályájának 3 hónapig tartó rekonstrukciója, így a terveknek megfelelően ma délután a repülőtér visszaálltak a megszokott, kétpályás üzemelésre. A 3 kilométer hosszú futópálya 900 méteres szakaszának beton burkolatcseréjére félmilliárd forintot költött el a Budapest Airport.
2017-06-21 13:59:19
A Lufthansát választották Európa legjobb légitársaságának (Best Airline in Europe). A díj átadására a Paris Air Show alkalmából, 2017. június 20-án, Le Bourget-ban került sor. A Skytrax légiipari piackutató intézet mintegy 18 millió utast kérdezett meg a témában több, mint 160 országból.
2017-06-20 16:35:52
Kellemes nyári hétvégére készült mindenki. Tervezgettük mivel is teljenek az elkövetkező napok. Volt, aki a strandolást favorizálta, más egy közös focimeccs nézésre invitálta barátait és páran a borutcában szerettek volna bort kóstolni. Már előre éreztük a finom vörös bor izét, mikor csörgött a telefon. A telefon most nem a jó barát szerepét játszotta. Rossz hírt közölt. Fehérgyarmat közelében lezuhant a Magyar Honvédség L-39 Albatros típusú repülőgépe és a fedélzetén repülők életüket vesztették. A gondolatban kortyolt bor íze rögtön megkeseredett és az eltávozott pilótákra, barátokra, Janicsek Andrásra és Ignácz Zoltánra gondoltunk.
   MÁSOK ÍRTÁK
2017. 06. 28., 14:21
Besenyei is repül versenyen kívül, a Mestereknél Muroya és Sonka az élen, a Challenger kategóriában jól szerepelt eddig Genevey.
2017. 06. 27., 09:30
A gép tömege kettő orrfutó keréken és kettő főfutó keréken oszlik el, és noha könnyű kategóriájú típusról van szó, amely a póttartályokon kívül sohasem cipel más nagy tömegű függesztményt, mégis rendszeresek a "lábfájások".
2017. 06. 26., 10:20
Wittmundi bázislátogatás fotói.
2017. 06. 26., 10:07
Június 23-án kiképzési repülés alatt a Magyar Honvédség egyik Gripen-pilótája rendellenességet észlelt, amit még a levegőben elhárított és biztonságosan leszállt a géppel.

  Legfrissebbek most

2017. június 26-án, hétfőn egy régen várt lakóval bővült a RepTár kiállítása: a 05-ös oldalszámú MiG-29B a kora délutáni órákban, közúti szállítással indult el Kecskemétről Szolnokra.

  HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!

E-mail cím:

Megszólítás:


A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.

Feliratkozás most

  Háború Művészete magazin

Megérkezett Szlovákiába az első két UH-60M Black Hawk típusú, többcélú szállítóhelikopter. A 9 forgószárnyas megvásárlásáról még 2015 tavaszán döntött Szlovákia, a 261 millió dollár értékű beszerzés a szlovák haderő egyik legnagyobb fejlesztési programja.