2024. 03. 28. csütörtök
Gedeon, Johanna
: 395 Ft   : 365 Ft Benzin: 625 Ft/l   Dízel: 687 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Szezonvégi kiárusítás

JETfly  |  2004. 01. 08., 11:08

Németország légierejében befejezéséhez közeledik a MiG-29-esek üzemelése. 2003. szeptember 30-án az első gépeket már át is adták jelképes 1 eurós áron a lengyel légierő részére, ahol még sokáig szolgálatban lesznek. 2004 tavaszán az utolsó Fulcrum is elhagyja a Laage légibázis betonját, a típust eddig repülő pilóták legnagyobb sajnálatára.

A német MiG-29-esek története 1988-ra nyúlik vissza, amikor még az NDK idejében elsőként a Varsói Szerződés tagállamai közül rendszeresítették a típust. Hagyományosan többnyire a keletnémetek kapták meg elsőként a legújabb haditechnikai eszközöket, így az orosz negyedik generációs vadászgépet is. A lengyel határ közelében lévő Preschen légibázist jelölték ki az új típus állomáshelyéül, ahol a katasztrófát szenvedett Komarov ürhajósról elnevezett JG3 (Jagdgeschwader = vadászezred) alakulatot fegyverezték át.

A keletnémet kormány egymilliárd márka értékben 20 db együléses és 4 db kétüléses MiG-29-est vásárolt, amelyek folyamatosan érkeztek 1988 márciusa és 1989 januárja között. A frissen átképzett hajózók azonnal intenzív használatba vették a típust, egy nagyon fontos okból. Minél előbb el kellett érni a bevethetőségi szintet, ugyanis már lehetett érezni a világpolitikai jelentőségü változások "előszelét", és fel kellett készülni egy esetleges katonai konfliktusra. A hidegháború éveiben a két Németország területén összpontosult a legnagyobb katonai erő, háború esetén erre a viszonylag korlátozott földrajzi területre koncentrálódtak volna a hadmüveletek. Ennek megfelelően az NDK területén elképesztő mennyiségü fegyverzetet állomásoztatott a Szovjetunió, a több mint ezer vadász és vadászbombázó között hét ezrednyi MiG-29-es volt, ami mellett eltörpült az NDK által rendszeresített mennyiség. A tervek szerint azonban az utóbbiak állománya jelentősen bővült volna, a Holzdorfban lévő JG1 ezredet is az új típussal kívánták felszerelni, a világpolitika azonban közbeszólt.

1989 végén leomlott a berlini fal és rövidesen eldöntött ténnyé vált, hogy a második világháború után kettészakított ország békésen egyesül. Ez természetesen hosszú előkészítést és szervezést igényelt ez idő alatt az elbizonytalanodott, de erős kommunista politikai hatás alatt álló NVA (Nationale Volksarmee=Nemzeti Néphadsereg) lassan beszüntette müködését.A nyugati haditechnikai szakértők előtt hamarosan egy "kincsesbánya" nyílt meg, ugyanis szinte az ölükbe pottyant egy sor korszerü orosz harci eszköz, amelyek ellen így könnyüszerrel ki lehetett dolgozni a védekezés módozatait. Ez történt a MiG-29-esekkel is, de nem teljes mértékben. Preschenben ugyanis megjelentek az oroszok, akik az összes gépből kiszerelték az újonnan bevezetett "Parol" azonosítórendszer blokkjait, amelyek a legnagyobb titkot képezték. A haditechnikai eszközök zöme azonban maradt, hiszen azok már német tulajdont képeztek, amelyek felett már az egyesített kormányzatnak volt csak fennhatósága.

A hatalmas nyugati érdeklődés kielégítésére már a hivatalos egyesülés előtt 1990 júniusában szerveztek egy nagyszabású bemutatót, ahol a nyugati újságírók végre közelről is megszemlélhették a volt NDK hadseregének felszerelését, köztük a MiG-29-est is.Néhány hónappal később októberben az NDK hivatalosan megszünt létezni, így a légierő teljes technikája felett már a Luftwaffe gyakorolta a felügyeletet. Az átadás-átvétel rendben lezajlott, a repülő eszközök szakszerüen konzerválva, néhány repülőtérre összevonva várták sorsuk jobbra fordulását. Ez azonban egyedül a MiG-29-eseknek adódott meg, amit akkor még nem lehetett előre látni. Mindegyik típusból két-két példányt a Münchentől északra lévő Manchingba szállítottak, a német légierő kísérleti központjába, ahol alapos elemzésnek vetették alá azokat. A volt keletnémet légierő pilótáinak és müszaki tisztjeinek segítségével elvégzett munka során a gyakorlatban tesztelték a gépek képességeit és lehetőségeit, ami párhuzamosan folyt az USA-ban is, hiszen mindent, amit kértek, azonnal megkaphattak hasonló célból. A sietséget egy világpolitikai jelentőségü esemény okozta, ekkor már tartott Kuwait iraki megszállása, és gőzerővel folyt a felkészülés a "Sivatagi Viharra". Emiatt az amerikai légierő szakértői főleg a MiG-23ML, a MiG-29 és néhány légvédelmi komplexum iránt érdeklődtek megkülönböztetett figyelemmel, amelyek üzemben álltak Szaddam Huszein hadseregében is.

A számos szovjet fegyver illetve fegyverrendszer közül egyedül a MiG-29-est tartották érdemesnek arra a német szakértők, hogy a későbbiekben rendszeresítsék, ezért ennek tesztelése a többi típushoz képest jóval alaposabb volt. Az elemzést 1991 júliusában fejezték be, azzal a müszaki alapokon illetve NATO igényeken alapuló javaslattal, hogy a MiG-29-est 12 éves intervallumra állítsák rendszerbe a Luftwaffe állományában.A repüléstörténeti jelentőségü döntést Stollenberg védelmi miniszter hozta meg, miután egyeztettek az orosz féllel, hogy hajlandóak segítséget nyújtani az üzemeltetés és alkatrészellátás terén.

 

A Luftwaffe katonáinak van humorérzéke, minden egyes géphez rendszeresítettek egy azonos oldalszámmal jelölt Trabantot

A rendszeresítés okai között számos tényező szerepelt. Nem szabad elfelejteni, hogy a német Luftwaffe a NATO-tagállamok többségéhez viszonyítva minőségi elmaradásban volt, ugyanis nem rendelkeztek negyedik generációs vadászgépekkel. Légierejükben a Tornado állt rendelkezésre csapásmérőként, csapnivaló manőverező képességgel (nem légi harcra tervezték) illetve vadászként a hatvanas évek színvonalát jelentő F-4F Phantomot alkalmazták. Ennek ugyan éppen akkoriban folyt a korszerüsítési programja, amely a BVR (látóhatáron túli légi harc) képességek terén a legkorszerübb szintre "hozta fel" a típust, de a manőverező képessége változatlanul korlátozott maradt. Ebbe a képbe illeszkedett a MiG-29-es, amely fantasztikus repülési jellemzőivel minőségi ugrást hozott. A Phantom elleni gyakorló "légi harcokban" bebizonyosodott, hogy nem szabad a MiG közelébe kerülni, ha nagy távolságból nem sikerül megsemmisíteni, akkor ajánlatos "venni a nyúlcipőt", ami a védekezés hatékony formája lehet, mivel az orosz típus korlátozott hatósugara miatt a menekülő üldözésére ritkán adódik lehetőség. A MiG-29-esnek ellenben gyengének ítélték a BVR képességeit, ezen belül az R-27 félaktív lokátoros önirányítású rakéta teljesítményét a Vietnamban széleskörüen alkalmazott AIM-7E Sparrow-éhoz hasonlították, amelynek találati valószínüsége még a 10%-ot sem érte el. A pilóták számára azonban a repülési jellemzők voltak a leginkább fontosak, és ennek alapján a MiG-29-es rövid idő alatt népszerüvé vált, és egyre többen igyekeztek a szük átképzendő keretbe bekerülni.Felmerülhet a kérdés, hogy miért volt szükség a költséges átképzésre, amikor az NDK légierejében kellő számú pilóta volt, akiket át lehetett volna venni. Ez a kérdés a vártnál bonyolultabbnak mutatkozott. Noha az 1988-tól eltelt kb. két év alatt kellő gyakorlatot szereztek, hiszen összesítve 5 843 órát repült a 24 gép ( a legkevesebb 157 órát, a legtöbb 380 órát töltött a levegőben az egyesülésig), a volt keletnémet pilóták nem tudtak angolul, nem ismerték a NATO-ban alkalmazott navigáció, kommunikáció szabályait, fogalmuk sem volt a régi orosz szisztémától teljesen különböző harceljárásokról stb.

         2003 elején repülték le a harmincezredik órát

Az NDK idején teljesen átpolitizált volt a hadsereg, ezen belül különösen a légierő, mindenkit árgus szemekkel figyelt a "Stazi" vagyis a titkosszolgálat. Csak az repülhetett, aki politikai szempontból abszolút megbízhatónak számított, mivel el akarták kerülni azt a súlyos presztízsveszteséget, amit egy-egy pilóta nyugatra szökése jelentett volna. A pilóták között sok "tégla" is volt, akiknek esetleges kapcsolataik lehettek a KGB-vel, így a Luftwaffe személyzetisei nyomós okokra hivatkozva alaposan megvizsgálták a jelentkezők múltját, és ennek alapján szelektáltak. Noha a MiG-29-esre csak megfelelő orvosi alkalmasság esetén lehetett kerülni, a kiképzett keletnémet pilóták között mégis voltak olyanok, akik a Luftwaffe-ban meglévő követelményeket nem elégítették ki egészségügyi vonalon sem. Állítólag sokuknak elhanyagolt volt a fogazata, ezenfelül általános volt a túlzott alkoholfogyasztás is. Ez utóbbi kényes téma, és nehezen definiálható. Az mindenesetre tény, hogy éppen a Luftwaffe "liberális" ezen a területen, hiszen minden egyes század körletében saját söröző van, de természetesen ennek használata csak a repülési napok végén engedélyezett, és megfelelően kulturált formában.Összességében a kevés "átjelentkezett" pilóta közül alig kéttucat lett alkalmazva a Luftwaffe állományában, közülük csak a fele került MiG-29-esre, a többit más alakulatokhoz helyezték. Szolgálatba állásuk előtt azonban az USA-ban a Sheppard légibázison átképzésre kerültek, ahol az angol nyelv kellő szintü elsajátítása után megismerkedtek az eltérő NATO-filozófiákkal illetve szabályokkal.

Az NDK terepszínü álcázó festéssel rendszeresítette a 29-est

A MiG-29-esek rendszeresítésének egyik fontos oka volt, hogy a NATO-tagállamok légierői számára így abszolút reális légi harc gyakorlási lehetőség adódott. Ezt olyannyira igyekeztek kihasználni, hogy még a típusról szóló végleges döntés előtt már 1991 áprilisában négy gépet átrepültek a Szardínián lévő Decimomannuba, ahol rögtön sort kerítettek több típus ellen a manőverező "légi harcra".A MiG-29-es nimbusza hamar kialakult, lenyügöző manőverező képességének köszönhetően, szinte bármely más típussal szemben rövid idő alatt tüzelési helyzetbe tudott kerülni. Az utóbbi kitétel, vagyis a "tüzelési helyzet" nem véletlenül lett említve, ugyanis ez még nem azonos a légi győzelemmel. Ilyenkor lép elő főszereplővé a fegyverzet, amelynek hatékonyságától függ, hogyan fejeződik be a légi harc. Valós körülmények között derül ki, hogy reagálnak a rakéták a zavarásra, kitérő manőverekre, mennyire pontosak a HUD-on megjelenített adatok, jelek stb. Ezeken a területeken már nincs minden rendben a típussal, de ez egy külön elemezendő kérdés, amire most nem célunk kitérni.

A MiG-29 negatívumairól is nyilvánosságra került számos információ, de ezek nem tudták elhomályosítani a típus körül kialakult dicsfényt. Egy problémát azért megemlítünk, az eltérő orosz filozófia miatt nehéz volt a Luftwaffe átképzett pilótáinak megszokni, hogy a mühorizont illetve a HUD-on is kijelzett géphelyzet fordított, mint ahogy a nyugati gépeken megszokott.1991 október 1-étől a Preschenben lévő alakulat hivatalos elnevezése ErprobungsgeschwaderMiG-29 lett, utalva az átmeneti feladatkörre, vagyis a típus tesztelésére. Ekkoriban kezdték meg a szükséges átalakítások tervezését, majd végrehajtását, amit a DASA mérnökeire bíztak, természetesen szükség esetén az orosz segítség igénybe vételének lehetőségével. Az ICAO követelményeinek megfelelő külső világítást szereltek fel, beépítettek vészrádiót, folyamatos hangolású rádiót, nyugati szabványú rádiónavigációs rendszert (TACAN), barát-ellenség felismerőt, átkalibrálták a müszerek skáláit a repülésben alkalmazott angolszász mértékegységekre, angol nyelvüre cserélték a feliratozást, az EKRAN-rendszer által megjelenített szöveget, a hangbemondásos figyelmeztető rendszert stb. Külsőre messziről látható változás, hogy az eredeti kedvezőtlen terepszín helyett "légi fölény" szürke színre lettek átfestve a gépek, közülük az elsőt az ILA-92 kiállításon láthatta a nagyközönség. Az üzemeltetési és alkatrészellátási problémák megoldása keményebb diónak bizonyult. Noha az orosz MiG-cég számára a Luftwaffe lépése jelentette a legjobb ingyenreklámot, mégis akadályokban ütközött a zökkenőmentes alkatrészellátás biztosítása. Az oroszok alaposan megkérték az utánpótlás árát, amit a németek ki is fizettek, tehát a dolognak pénzügyi akadálya nem volt.

A szárnyakhoz utólag rendszeresítették a szárnypóttartályokat

A Szovjetunió széthullását követően egy sor beszállító cég "külföldre" került, így a megoldatlan szervezési, jogi, pénzügyi, elszámolási viták miatt még az orosz légierő számára sem jutott mindig alkatrész. Annak idején a szovjeteknél nem voltak kizárólagos hadiüzemek, minden gyár sokféle árut termelt, például a MiG-eket előállító moszkvai üzemben bútorok is készültek, míg a gorkíji vállalatnál, ahol a kétüléses változatokat illetve a MiG-31-eseket gyártották, porszívókat illetve babakocsikat is előállítottak. A kisebb beszállító cégek közül sok tönkrement, és mert a repülőgép-alkatrészek egyedül nem biztosították fennmaradásukat, így bezárták azokat. Mindezek következtében a Luftwaffe 29-eseinek többsége gyorsan üzemképtelenné vált, néha mindössze hat gép repülhetett, a többit átmenetileg "kannibalizálták". Az NDK által felhalmozott tartalék alkatrészkészletről azt hitték, hogy évekre megoldja a problémát, de az rövid idő alatt kimerült.Az alkatrészbeszerzést nehezítette, hogy az oroszoknak nem volt nyugati export tapasztalatuk (legalábbis ezen a speciális területen), így még az árképzésük sem müködött. Előfordult olyan extrém eset, amikor egy új lokátorért mindössze annyi pénzt kértek, mint egy hidraulikus buszterért, más alkalommal pedig annyit, mint egy komplett hajtómüért, azaz 3,3 millió dollárt, 1993-as árfolyamon. Egyébként a fedélzeti radart szinte sohasem szokták egyben lecserélni, a beszerzésre nagy valószínüséggel azért kerülhetett sor, mivel a berendezés egy, vagy több példányát véglegesen az USA-ban hagyták további elemzésre. Nem hivatalos hírek szerint Izraelnek is átadtak egy példányt, így a gépeknek új radarokra volt szükségük.

Az utolsó tengeren túli áttelepülés 2003 tavaszán volt

Az utánpótlási problémák megoldására egy vegyesvállalatot alapítottak, mivel így egyes orosz vezetők személyesen is érdekeltté lettek téve abban, hogy végre rendben menjenek a dolgok. A MAPS cég azonban csak részlegesen jelentett megoldást, változatlanul maradtak "hiánycikkek", amelyek beszerzése problémát okozott. A MiG-29-esek új feladata keletnémet területek légvédelmének biztosítása volt. Ezt azonban nem lehetett hatékonyan végezni Preschenből, ezért az alakulatot áttelepítették a Rostocktól délre 16 km-re lévő Laage-ba, amelynek repülőterét 1982-ben építették, ennek megfelelően új és jól felszerelt volt. A NATO-szabványoknak megfelelő átalakítás után 1995 február 1-jétől itt adtak készültséget a gépek a JG73 Steinhoff ezred állományában. Mivel a 24 gép nem volt elégséges a feladat ellátására, vagyis a volt NDK területének békeidős légvédelmére (fontos megállapítás magyar politikusok figyelmébe ajánlva), ezért Laage-ba települt egy Phantom század is, amelyek a MiG-ekkel megosztva látták el a szükséges feladatokat. Harchelyzet esetén a korszerüsített F-4F gépek a szimultán AMRAAM indítás lehetőségével nagy távolságból ritkítanák a légi ellenséget, míg az orosz eredetü gépek manőverező légi harcra szolgálnának.

R-73 rakéta indítása a tenger felett

A MiG-29 jövője rövid ideig politikai viták tárgya volt. Már akkor látszott, hogy az Eurofighter program többéves csúszást szenved, és nehezen elviselhető mértékben nőnek a költségei. Emiatt komolyan felmerült a programból történő német kilépés, amivel párhuzamosan elkezdték elemezni az alternatív megoldásokat. Ezek közül lett volna az egyik 200 db további MiG-29-es rendszeresítése. A terv azonban csak úgy lett volna kivitelezhető, ha a gépek teljesen új hajtómüveket, fedélzeti elektronikát és fegyverzetet kapnak, de így már az árelőny elvész, hiszen a továbbfejlesztés hatalmas összeget és több évet igényelt volna. Végül maradt az eredeti mennyiség, pontosabban 23 db, mivel az egyik gép balesetben megsemmisült.

Svájci Hornetekkel az Alpok hegyei között

A Luftwaffe MiG-29-eseinek egyes fontos képességei változatlanul hiányoztak, ezért a DASA által kidolgozott többfokozatú korszerüsítési program (amely sikertelen maradt, hiszen külföldi megrendelést nem sikerült szerezni) egyszerübb változatát valósították meg.Hét gépet jelöltek ki, amelyeket a későbbiekben közös NATO-gyakorlatokra szántak. Ezeket ellátták szárny-póttartályokkal, amelyek nagymértékben növelték az átrepülési távolságot. Beépítették a GPS navigációs rendszert, és a légiharc gyakorlatok utólagos elemzéséhez felszerelték a Hi-8-as video-rendszert, illetve rendszeresítették az izraeli eredetü adatközlő és rögzítő ACMI berendezést. Utóbbi egy rakétatestbe épített elektronikus eszköz, amely folyamatosan sugározza a gép pontos térbeli helyzetét, tehát a földön számítógéppel összesített adatok alapján a történés közben nyomon követhető, illetve utólag "lejátszható" a légiharc, kizárva a szubjektív "mesélést".

Ezzel a német MiG-ek történetében több, mint harmincezer repült óra teljesítése után lezárul egy jelentős szakasz, de a MiG-ekre jogos nosztalgiával emlékező pilóták és müszakiak nem sokáig bánkódhatnak szeretett típusuk után, hiszen a fejlődés következő állomása már elérkezett, a JG73 alakulat kapja meg elsőként a MiG-29-eseknél minden szempontból jobbnak szánt Eurofighter Typhoon típust.

Ezzel párhuzamosan a DASA az összes gépen megkezdte az üzemidő hosszabbítást, illetve a részlegesen állapot szerinti üzemeltetésre történő áttérést. Kiderült ugyanis, hogy a 800 repült óra után esedékes ipari szintü javítás négyszer annyiba kerülne a MiG-29-esen, mint a Tornadonál, és ezt kívánták elkerülni, A cél az volt, hogy sikerüljön a nagyjavítást a gépek kivonásáig elodázni, természetesen a repülésbiztonság maximális biztosítása mellett.

A JG73 ezred világviszonylatban a legtöbb nemzetközi kapcsolattal rendelkezik. Néha túlzás nélkül "egymásnak adták a kilincset" a külföldi repülő alakulatok, hogy tapasztalatot szerezhessenek a MiG-29 elleni légi harc terén. A német pilóták is számos alkalommal voltak külföldön, ezek közül kiemelkednek a tengerentúlon tett látogatások. Először 1999-ben került sor a nagytávolságú áttelepülés végrehajtására, Skóciában, Izlandon és Grönlandon megszakítva. Először a kanadai Goose Bay-ben gyakorolták a mélyrepülést (amire Európában a sürün lakott területek miatt nem kerülhet sor) majd folytatták az utat és a navadai Nellis-be repültek át, a "Red Flag" komplex hadgyakorlatra, ahol természetesen az "agresszor" szerepét osztották rájuk.

A MiG-29-esek korlátozott hatósugara miatt (a légi harcok idején nem használtak póttartályokat, vagy csak néha a törzs alattit) azonban módosítani kellett a megszokott időzítéseken, a német gépek ezért lehetőséget kaptak, hogy a kijelölt légtér közelében lévő Tonopah repülőterén leszállhassanak tankolni, majd folytathassák a feladatot. A következő évben Kanadában vettek részt a Cold Lake bázison rendezett "Maple Flag" nemzetközi gyakorlaton, és ettől fogva évente került sor egy-egy tengerentúli "túrára". Utoljára 2003 tavaszán voltak Amerikában a német 29-esek, ezúttal Floridában az Eglin légibázison volt az ideiglenes állomáshelyük, ahonnan a Mexikói-öböl felett rakéta éleslövészet végrehajtására nyílt módjuk. Az USAF biztosította a BQM-34 és QF-4 típusú pilóta nélküli célgépeket, amelyek ellen kipróbálhatták az R-27R félaktív lokátoros illetve az R-73 infravörös önirányítású rakétákat is. Egyik utolsó külföldi látogatásukra Svájcban került sor, itt a fehér keresztes Hornetekkel mérhették össze erejüket.2003 őszén megkezdődött a JG73 alakulat felszámolása, december végéig az első tíz MiG-29-est adták át a lengyeleknek, akik a gépeken azonnal elvégzik a nagyjavítást. 2004 áprilisáig repülik át a maradék 13 példányt, ezek azonnal szolgálatba állhatnak a lengyel légierő második 29-esekkel felszerelt alakulatánál, mivel még van üzemidőtartalékuk. Lengyel felségjellel legalább 2014-ig üzemelnek majd, pótlásukról így még nem kell gondolkodni.

Ha tetszett a cikk, kövesse
a JETflyt a Facebookon!

Még több friss hír

2024. 03. 18., 16:21
Az elmúlt napokban több friss hírt is olvashattunk az MH Kiss József 86. Helikopterdandárról, többek között arról is, hogy először ugrottak ejtőernyősök a H225M típusú közepes, többcélú forgószárnyasból.
2024. 03. 12., 13:39
A Pilatus svájci repülőgépgyártó a közelmúltban jelentette be, hogy a PC-21 típusú kiképző repülőgépekből álló globális flottája elérte és meghaladta az 500 000 repült órás történelmi mérföldkövet.
2024. 03. 06., 11:10
Ritka eset, amikor egy repülőgép-típus beszerzése világpolitikai jelentőségű alkudozások központi témája lesz. Márpedig pont ennek lehettünk szemtanúi, lassan több, mint egy esztendeje. A török taktika bevált, Svédország NATO-tagságának támogatásáért cserébe 23 milliárd dollárért 40 F-16V Block 70 Viper megvásárlására, és 79 Falcon felújítására kapnak lehetőséget.
2024. 03. 05., 12:25
Több évtizedes elmaradást pótolva a Honvédelmi Sportszövetség 2024-ben útjára indította a Honvéd Kadét Pilóta Programot, amelynek elsődleges célja a Magyar Honvédség légiereje számára a minőségi utánpótlás biztosítása.
2024-03-21 13:58:05
Modern helikopterek váltják a régi eszközöket a Magyar Honvédség kutató-mentő szolgálatában – jelentette be a honvédelmi miniszter. Szalay-Bobrovniczky Kristóf hozzátette: a napokban a régi típusú Mi-17-es helikoptereket a modern H145M forgószárnyasok váltották fel.
2024-03-13 12:52:44
25 éve, 1999. március 12-én csatlakozott Magyarország az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez: a jubileum kapcsán földi és légi bemutatókkal tarkított ünnepséget rendeztek Tatán, az MH Klapka György 1. Páncélosdandár alakulatánál, ahol beszédet mondott Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter. Mutatjuk a helyszíni fotókat!
2024-03-11 14:35:49
A Magyar Légierő pilótái a legjobbak közül valók, és a veszélyek korában kiemelt erkölcsi és anyagi megbecsülést érdemelnek. Tudásuk, szolgálatuk kulcsfontosságú Magyarország biztonságának védelmében. Ezért jelentős – decemberig visszamenőleges – béremelésükről döntöttünk – jelentette be Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter.
   MÁSOK ÍRTÁK
2024. 03. 25., 11:58
A magyar és a svéd kormány korszakos megállapodást kötött, ugyanis a már meglévő vadászgépek mellé négy új JAS-39 típusú vadászbombázóval bővül hazánk repülőgépflottája.
2024. 03. 25., 10:41
2024. 03. 22., 09:25
A máltai Universal Air március 26-ától hetente kétszer indít légijáratokat Pécs-Pogány reptérről a Málta–Pécs–München útvonalon.
2024. 03. 20., 09:21
A nyolcvanas évek második felében, a Tomcat üzemeltetés csúcspontján, az amerikai haditengerészet 22 elsővonalbeli (repülőgép-hordozós) százada repülte az F-14-est, megosztva a csendes-óceáni és az atlanti-óceáni flotta hordozói között.

  Legfrissebbek most

2022. október 28-án került sor Dani Zoltán székely származású nyugalmazott ezredes nagykanizsai előadására a Halis István Városi Könyvtárban. Az F-117-es lelövésének 25. jubileuma alkalmából idézzük most fel a prezentáció anyagát!

  HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!

E-mail cím:

Megszólítás:


A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.

Feliratkozás most

  Háború Művészete magazin