2024. 03. 19. kedd
Bánk, József
: 394 Ft   : 362 Ft Benzin: 625 Ft/l   Dízel: 687 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Légtérvédők - Az amerikai nemzeti gárda

Légtérvédők - Az amerikai nemzeti gárda
JETfly  |  2017. 01. 23., 09:34

2017 szeptemberében lesz 70 esztendős az Amerikai Egyesült Államok légi nemzeti gárdája – legalábbis hivatalosan.

  • A gárda történelme az 1910-es évekig nyúlik vissza
  • Meghatározó szerepük volt azokban a fegyveres konfliktusokban, melyekben az USA érintett volt
  • A mai napig az Amerikai Egyesült Államok légterének és területének védelme a légi nemzeti gárdák alapvető feladata

Mert bár a törvény szerint meghatározott születésnapjukat egy napon ünnepelhetik az önálló amerikai légierővel, a légi nemzeti gárdisták történelme az 1910-es évekig nyúlik vissza…

A légi nemzeti gárda a stratégiai légi szállításban is fontos szerephez jut.

Egészen pontosan 1916. november elsejéig: ekkor nevezték ki Raynal C. Bolling kapitányt az általa szervezett Első Légiszázad élére. Az egység New York állam nemzeti gárdájának égisze alatt jött létre, s ez volt az első, szervezetszerűen működő repülőegység, amelyet gárdista pilóták és műszaki szakemberek alkottak. Hosszú út vezetett azonban idáig: az első, még hidrogénnel töltött ballonokkal végzett repülőoktatást 1908-ban kezdték el a nemzeti gárda 71. gyalogezrede jelzőcsapatai első századának kijelölt katonáival. Az eredeti tervek szerint egy új, megfigyelőballonokkal felszerelt felderítőegységet szándékoztak hadrendbe állítani a gyalogezrednél. 1910-ben azonban különböző adományokból már sikerült az első merevszárnyú repülőgépet is megvásárolniuk, igaz, hogy az hamarosan összetört. Végül felderítési feladatokra 1912-ben használtak repülőgépet először egy hadgyakorlaton, a hivatalos elnevezésre, valamint a század felállítására viszont egészen 1916-ig várni kellett. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy az úttörő század utódszervezete, a New York-i légi nemzeti gárda 106. mentőrepülő ezredének 102D százada ma, tehát száz év múltán is létező alakulat, amely HC–130P Combat King repülőgépeivel harci kutató-mentő feladatokat hajt végre. 

Támogató szerepkörben

A légi nemzeti gárda alakulatai 1916 óta gyakorlatilag minden olyan fegyveres konfliktusban részt vettek, amelyben az Egyesült Államok érintett volt. Az első éles bevetésükre nem is kellett messzire repülniük, 1910 után ugyanis folyamatosak voltak az összecsapások a különböző mexikói erők, szabadcsapatok, rablóbandák, illetve az USA hadserege között. 1916-tól egészen a konfliktus 1919-es lezárásáig a Raynal C. Bolling kapitány vezette század és más gárdista erők Mineolából felszállva folyamatos légi felderítésekkel segítették a hadsereget.

Ezt követően összesen 29 megfigyelő repülőszázadot szerveztek, amelyek fő feladata a szárazföldi gárdista erők támogatása volt. Természeti katasztrófák, például áradások idején is gyakran igénybe vették őket felderítési és légi szállítási feladatokra. Az első világháború során már a francia front felett bizonyíthattak a légi nemzeti gárdisták. Négy pilótájuk is „ász” lett, azaz legalább öt ellenséges repülőgépet megsemmisített, Erwin R. Bleckley pilótát pedig megfigyelési feladatai során tanúsított hősiességéért Becsület Érdeméremmel is kitüntették – igaz, hogy sajnos már csak a halála után.

A–10C típusú csatarepülőgépek Maryland állam légi nemzeti gárdájának színeiben.

A következő jelentős erőpróbának a második világháború bizonyult. 1940–1941-ben közel ötezer gárdistát mozgósítottak, akiket a hadsereg légierejéhez osztottak be. Bár minden fronton harcoltak gárdistahajózók, a legnagyobb hozzájárulást mégis otthon, a kiképzésben nyújtották; kulcsszerepük volt ugyanis a hadsereg légierejéhez kerülő pilóták, navigátorok, bombázótisztek és fedélzeti lövészek felkészítésében.

A koreai háborúban is meglehetősen aktív szerepet játszottak a légi nemzeti gárdák: a konfliktus során közel 45 ezer gárdistát, vagyis a 92 repülőszázadból hatvanhatot mozgósítottak, s ez a szervezet állományának 80 százalékát jelentette. Igaz, a gárdista alakulatoknak 3–6 hónap aktív gyakorlás kellett ahhoz, míg harckész alakulatokká váltak. A tapasztalatok alapján az önálló légierő és a légi nemzeti gárda parancsoksága elhatározásra is jutott, hogy a továbbiakban az utóbbi szervezetnek a légierő ütőképes és jól képzett tartalékerejeként kell működnie.

A légi nemzeti gárda volt az F–104 Starfighterek legfontosabb amerikai üzemeltetője.

A légi nemzeti gárdák komoly szerepet kaptak a háborúval fenyegető berlini amerikai–szovjet krízis (1961) idején is: 21 ezer főt, 18 taktikai vadász, 4 taktikai felderítő és hat légi szállító századot mozgósítottak, s 216 vadászgépet is Európába helyeztek át. A gárdisták és alakulataik végigharcolták a vietnami háborút is: legelső mozgósításukat még 1968. január 25-én rendelte el Lyndon B. Johnson elnök.

A következő, hasonlóan nagy erőpróba az 1991-es Sivatagi Vihar-hadművelet volt, amelyben több mint 12 ezer légi gárdista vett részt közvetlenül a Közel-Keleten, avagy az Egyesült Államokban, illetve Európában támogatva a harcoló alakulatokat. Ez volt az első olyan háború, amelyben a légi nemzeti gárda repülőgépei, pilótái és fegyveroperátorai külön előzetes gyakorlás és felkészülés nélkül, teljesen egyenrangú félként működtek közre. RF–4C Phantom II felderítőgépeik 1045 bevetést hajtottak végre, míg a gárda F–16 Falcon vadászgépei 3645 bevetés során 3500 tonna bombát dobtak le célpontjaikra – gépveszteség nélkül. Az EC–130H Compass Call repülőgépek fedélzetéről az iraki erőknek szánt, megadásra felszólító rádióadásokkal bomlasztották az ellenség harci morálját. A legfontosabb hozzájárulás azonban ezúttal is a támogatószerep volt: több mint 18 ezer amerikai és koalíciós repülőgép kapott üzemanyagot a gárdisták KC–135E Stratotanker légi utántöltő repülőgépeiből és a mintegy 40 ezer repült óra alatt 55 ezer embert és 115 ezer tonna utánpótlást szállítottak a hadszíntér különböző helyszíneire.

A légvédelem korai „ökle”: F–86D Sabre készültségben.

Kontinentális védelem

A mai napig az Amerikai Egyesült Államok légterének és területének védelme a légi nemzeti gárdák alapvető feladata. A koreai háború után vettek részt először nagyobb számban a készültségi szolgálat ellátásában az erre kijelölt gárdista vadászrepülő századok, akkor még a légierő alakulatai mellett. Ez a hidegháború adott szakaszában azt jelentette, hogy a gépeknek a riasztástól számítva néhány percen belül fel kellett szállniuk, hogy elfoghassák a nukleáris fegyverekkel felszerelt szovjet, nagy hatótávolságú bombázó repülőgépeket.

Ma már nincs különbség a légi nemzeti gárda és a légierő vadászgépeinek képességei között.

A folyamatos modernizálás során a szervezet is belépett a sugárhajtású vadászgépek korszakába. 1961-től már KC–97 Stratofreighter légi utántöltő repülőgépeket is üzemeltettek, megnövelve vadászgépeik hatótávolságát és harcászati képességeit. Az 1970-es években, a sorkötelezettség eltörlése, a professzionális légierő megjelenése után alakult ki az amerikai politikai és katonai hadvezetés „Total Force” elképzelése, mely a mai napig változatlan. Ennek alapja: egységesen kell kezelni a légierőt, a légi nemzeti gárdát és a tartalékos légierőt. Ha a felszerelés és a kiképzés azonos színvonalú, akkor csökkenthető az aktív egységek létszáma, hiszen azok képességeit bármikor pótolni lehet megfelelően felszerelt és kiképzett „hétvégi harcosokkal”. Ennek nyomán az 1980-as években a légi nemzeti gárdánál megjelentek a ma is alkalmazott F–15 Eagle és F–16 Falcon vadászbombázó repülőgépek első generációi, amelyek minőségi ugrást jelentettek az addig hadrendben tartott öreg vadász- és támadó repülőgépekhez képest. 1979 júniusában a 173. taktikai szállítórepülő-század volt az első gárdista alakulat, amely immár nem használt, hanem vadonatúj repülőket, négy C–130H Hercules szállítógépet vehetett át. Ma már magától értetődik, hogy a hamarosan hadrendbe álló KC–46 Pegasus légi utántöltő repülőgépeket a légi nemzeti gárda, egészen pontosan a 157. légi utántöltő ezred is használhatja. Hasonlóképpen természetes, hogy az ötödik generációs, nehezen észlelhető kialakítású F–22 Raptor vadászbombázó repülőgépek egy része is náluk – a 149. és a 199. vadászrepülő századnál – teljesít szolgálatot.

F–4D Phantom II típusú gépek 1987-ben: a légi nemzeti gárda sokáig azzal repült, amit kapott.

1994 óta hivatalosan is a szervezet feladata az ország légvédelme, így a légierőt elsősorban a hadműveleti, illetve a tengerentúli területeken vethetik be. 2001. szeptember 11-én is a légi nemzeti gárda repülőgépei szálltak fel a New York és a Pentagon elleni terrortámadást követően, s azóta is aktív résztvevői a terrorizmus ellen folytatott globális küzdelemnek.

Akad persze békésebb küldetés is, amely szintén a légi nemzeti gárdistákra vár manapság. A New York-i légi nemzeti gárda 109. szállítóezrede például a Déli-sarkon hajt végre feladatokat különleges, sítalpakkal is ellátott LC–130H Hercules repülőgépeivel, s ugyancsak részt vesznek a legközelebbi ország, Új-Zéland és az amerikai kutatóállomás közötti légihíd fenntartásában.

A sítalpas Hercules. Fotó: internet

Magyar Honvéd 2017. január/Trautmann Balázs

Forrás: honvedelem.hu

Ha tetszett a cikk, kövesse
a JETflyt a Facebookon!

Még több friss hír

2024. 03. 11., 14:35
A Magyar Légierő pilótái a legjobbak közül valók, és a veszélyek korában kiemelt erkölcsi és anyagi megbecsülést érdemelnek. Tudásuk, szolgálatuk kulcsfontosságú Magyarország biztonságának védelmében. Ezért jelentős – decemberig visszamenőleges – béremelésükről döntöttünk – jelentette be Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter.
2024. 03. 05., 12:25
Több évtizedes elmaradást pótolva a Honvédelmi Sportszövetség 2024-ben útjára indította a Honvéd Kadét Pilóta Programot, amelynek elsődleges célja a Magyar Honvédség légiereje számára a minőségi utánpótlás biztosítása.
2024. 02. 29., 12:19
Azerbajdzsán már évek óta folytat tárgyalásokat Pakisztánnal a JF-17-esek beszerzése kapcsán: a legfrissebb hírek szerint megszületett a megállapodás, ami már továbbfejlesztett radarrendszerrel és a legmodernebb fegyverzettel felszerelt harci repülőgépekről szól.
2024-03-05 10:15:09
2024. március 4-én, hétfőn, Gróf Gergely ezredes, a kecskeméti MH vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár parancsnoka tartott tájékoztatót, melyben többek között a bázison jelenleg zajló elektronikai hadviselési gyakorlatokról, valamint a Magyar Légierő Gripen flottájának idei évre tervezett feladatairól is hallhattunk információkat.
   MÁSOK ÍRTÁK
2024. 03. 18., 11:23
„Nyitott Égbolt” tanfolyamot tartott az MH 47. Bázisrepülőtéren a horvát székhelyű Zágrábi Biztonsági Együttműködési Központ március elején.
2024. 03. 11., 16:45
A hét minden napján, illetve a hónap minden hetében kiképzési repüléseket hajtanak végre a kecskeméti repülőbázison. A cél, hogy a JAS 39 repülőgépvezetői állomány minden tagját eljuttassák a „combat ready” szintre.
2024. 03. 08., 11:24
„Farkas Bertalan vadászpilóta, űrkutató, űrhajós az első magyar, aki az űrben járt – de nem az utolsó, hiszen a HUNOR Magyar Űrhajós Programnak köszönhetően hamarosan újra járhat magyar az űrben” – írta közösségi oldalán Szalay-Bobrovniczky honvédelmi miniszter.
2024. 03. 08., 10:15
Nemzetközi Professional Pilot képzés a Stipendium Hungaricum program keretében Debrecenben A magyar kormány 2013-ban indította útjára a Stipendium Hungaricum nemzetközi felsőoktatási programot külföldi hallgatók számára, amelynek keretében a világ kilencven országából érkezhetnek hazánkba olyan diákok, akik a magyarországi főiskolákon és egyetemeken zajló angol nyelvű képzéseken vehetnek részt.

  Legfrissebbek most

Az elmúlt napokban több friss hírt is olvashattunk az MH Kiss József 86. Helikopterdandárról, többek között arról is, hogy először ugrottak ejtőernyősök a H225M típusú közepes, többcélú forgószárnyasból.

  HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!

E-mail cím:

Megszólítás:


A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.

Feliratkozás most

  Háború Művészete magazin

2024-ben az EUFOR parancsnoki teendőit ellátó nemzet, így magyar csoport biztosítja a misszió MEDEVAC (Medical Evacuation), azaz egészségügyi kiürítési képességét. Beszélgetés a misszióra való felkészülés részleteiről és a külföldi szolgálat körülményeiről Dajka Attila alezredessel, az EUFOR Helikopter Alegység parancsnokával és dr. Forgács Levente hadnaggyal, az alegység egyik orvosával.