2024. 03. 19. kedd
Bánk, József
: 394 Ft   : 362 Ft Benzin: 625 Ft/l   Dízel: 687 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Egy elfelejtett háború - Légi hadjárat Koszovó fölött

Egy elfelejtett háború - Légi hadjárat Koszovó fölött
JETfly  |  2017. 05. 31., 11:00

Egyre kevesebben emlékeznek arra, hogy 1999-ben szinte a szomszédunkban, Koszovó területén és légterében vívtak véres háborút.

  • A Reçak településen végrehajtott albánok elleni mészárlás után a nemzetközi közösség a fegyveres beavatkozás, a béketeremtés mellett döntött
  • Március 24-ről 25-re virradó éjszaka is innen hajtották végre a szerb pilóták az első, NATO-erők elleni bevetéseket
  • Az első Fulcrumot irányító Iljo Arizanov őrnagy nem volt szerencsés

A 2001-es terrortámadás és az azt követő, a mai napig tartó terrorellenes háború mára szinte teljesen háttérbe szorította a több ezer ember életét követelő fegyveres konfliktust, melyben a NATO légiereje is aktívan részt vett.

Az autonómiájuktól megfosztott albánok, legfőképp a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (KLA) fegyveresei, illetve a szerb rendőrség, haderő és a különböző, félig-meddig legális szerb paramilitáris erők közötti összetűzések 1995-től egyre erősebbekké, véresebbekké váltak, mind több polgári áldozatot követelve. A Reçak településen végrehajtott albánok elleni mészárlás után a nemzetközi közösség a fegyveres beavatkozás, a béketeremtés mellett döntött. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa - köszönhetően a nyugati közbelépést minden eszközzel elkerülni kívánó kínai és orosz vétónak - nem engedélyezte a hadműveletet, mely ennek ellenére 1999. március 23-án, a legutolsó béketárgyalási forduló kudarcát követően elindult.

Légi segítség

A NATO katonai és politikai vezetése a repülőgépekben és az irányított levegő-föld fegyverzet alkalmazásában bízott. A Koszovó elfoglalásához, majd ellenőrzéséhez és a béketeremtéshez szükséges komoly létszámú, nehézfegyverzettel is ellátott szárazföldi erők csoportosítása és felvonultatása nem történt meg még a hadjárat megkezdéséig. Így a fő szerepet az a közel 500 repülőgép kapta meg, melyek március 23-a és június 10-e között szinte akadálytalanul hajtották végre bevetéseiket Jugoszlávia akkori tagállamai, legfőképp Koszovó és Szerbia fölött. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a szerb légvédelem és légierő ölbe tett kézzel nézte volna a bombázó- és vadászgépek berepüléseit. A teljes, hadrendjükben álló arzenált bevetették - csak éppen a NATO komplex légi hadviselési módszereivel, eszközeivel, eljárásaival szemben kevés eredménnyel. Részsikereket sikerült elérniük, de a végkifejlet nem lehetett kétséges.

A NATO Németországban és Olaszországban állomásozó amerikai és szövetséges repülőgépei mellé az Adriai-tengeren hajózó USS Theodore Roosevelt (CVN-71) vadászbombázói is csatlakoztak. A szerb légvédelem az esetek töredékében volt csupán képes károkat okozni a komoly rádióelektronikai védőfedezettel, légtérfelderítő repülőgépekkel, vadászvédelemmel rendelkező, egységes és jól begyakorolt rendszerként támadó NATO-erőkben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy harc nélkül adták át az ország légterét, sem azt, hogy a nyugati katonai szövetség repülői sérthetetlennek bizonyultak. Számos esetben légiharcra is sor került, melynek során a jugoszláv légierő több gépet is elveszített. „Cserébe” a légvédelem rakétáinak számos, távolról irányított Predator mellett két amerikai repülőgép is áldozatául esett.

Az árral szemben

A fő védelmi vonalat a légierő még repülőképes MiG-29B Fulcrumjai jelentették, melyek békeidőben a 127. Lovagok vadászrepülő-század állományában Batajnica repteréről repültek.

Március 24-ről 25-re virradó éjszaka is innen hajtották végre a szerb pilóták az első, NATO-erők elleni bevetéseket. Mivel a nyugati szövetségesek óriási légi fölényben voltak mind a repülőgépek számát, mind a légi helyzetkép ismeretét, a távoli radarfelderítő képességet is figyelembe véve, a szerb fél igyekezett válaszolni a kialakult aszimmetrikus helyzetre. A megszokott, géppárban történő, a földi lokátorok adataira támaszkodó, a va­dászirányítás parancsait követő támadás helyett a magányos gépekkel gyorsan és minimális külső segítséget igénybe vevő módon igyekeztek lecsapni a kiszemelt célpontjaikra. Aznap éjjel összesen öt MiG-29B szállt fel.

Az első Fulcrumot irányító Iljo Arizanov őrnagy nem volt szerencsés: repülőgépét megsemmisítette a 493. vadászrepülő-század Knife 13 hívójellel repülő, az 1991-es Sivatagi Vihar hadműveletben két légi győzelmet szerző tapasztalt pilótája, Cesar „Rico” Rodriguez alezredes. Az olaszországi Cervia melletti reptérről felszálló, F-15C Eagle-jét irányító hajózó egy négygépes kötelék tagjaként oltalmazta a Montenegró területén kijelölt célpontokat támadó koalíciós gépeket. Arizanov 18112-es oldalszámú MiG-29-esével a parancsnak megfelelően a koszovói Pristina felé repült, hogy az Adriai-tenger felől érkező koalíciós légierő esetleges megtámadására keressen alkalmat. Egyedül volt: az elektronikai zavarás miatt sem a légvédelem radarrendszereire, sem saját fedélzeti radarjának jeleire nem számíthatott. Az egyetlen segítsége a műszerfal alsó részén elhelyezett besugárzásjelző berendezés és a saját szeme volt, mellyel a kondenzcsíkokat tudta keresni.

Az alacsony magasságban, nagy sebességgel repülő gépet azonban mind az F-15C-k radarjai, mind a légteret ellenőrző E-3A AWACS repülőgép nagy távolságból észlelték. A hegyek miatt 3000 méterre emelkedő MiG-et már 70 mérföldes távolságból szilárdan befogta a védendő NATO-gépek előtt repülő amerikai vadászok radarja. A póttartályokat ledobó Eagle-ek emelkedni kezdtek, mellyel az AIM-120C AMRAAM közepes hatótávolságú, aktív lokátorvezérlésű légiharcrakétáik hatótávolságát növelték meg. Miután a célpontot mind az AWACS irányító specialistái, mind az F-15-ösök fedélzeti rendszerei is ellenséges MiG-29-esnek azonosították, az időközben 1,3 Mach sebességre gyorsuló Rodriguez 25 mérföldes (46 kilométeres) távolságból egy AMRAAM-et indított a közeledő szerb vadászgép ellen. Mivel Arizanov gépét folyamatosan tudta követni radarjával, és az elektromos zavarást sem alkalmazott, az alezredes úgy döntött, egy rakéta elegendő lesz. Így is volt: az AMRAAM helyi idő szerint 20.20-kor eltalálta célpontját, majd a kigyulladó Fulcrumból Arizanov Suva Reka településtől nem messze sikerrel katapultált. „Egy a földön” - szólt a rádióüzenet: az éjszaka óriási lánggal égő Fulcrumot más, a közvetlen környék légterében tartózkodó hajózók is látták.

A második vadászgép is Niš repülőteréről indult bevetésre Koszovó fölé. A nem sokkal Arizanov után felszálló Dragan Ilić őrnagy gépét azonban hamarosan szintén AMRAAM-találat érte, így ő megszakította a feladatát, és egy hajtóművel ugyan, de sikeresen leszállt a niši reptéren. A súlyosan sérült repülőgépet már nem lehetett a háború alatt ismét bevethető állapotba hozni. A fontos, használható alkatrészeket kiszerelték belőle, majd a belülről lecsupaszított géptestet később bombacsaliként használták fel Batajnicában, ahol május 10-én bombatalálat semmisítette meg.

A második hullám

Nem járt sikerrel a Batajnicából felszálló két MiG-29B sem. A 20.37-kor fülkéjében Nebojsa Nikolić őrnaggyal levegőbe emelkedő 18111-es lajstromszámú gépet a végzete az aznap Edge 61 hívójellel feladatára induló, szintén a 493. század színei­ben tevékenykedő Michael „Dozer” Shower százados és F-15C Eagle-je elé vezette. Shower annak a két géppárból álló védő vadászegységnek volt a tagja, mely az amerikai légierő támadógépeit védelmezte - többek között az először éles bevetésre induló B-2A Spiriteket és az ellenséges légvédelmet semlegesítő F-16CJ Falconokat. A százados gépe ma már érdekesnek számító fegyverzettel szállt fel: mivel a legmodernebb AIM-120A AMRAAM-ekből nem volt elég, így ebből csak négy jutott számára. A hiányt két félaktív radarvezérlésű AIM-7MH Sparrow-val „kezelték”, s persze a vadászgépek a megszokott AIM-9M Sidewinderekkel is rendelkeztek.

Az Észak-Szerbia felett tartózkodó százados erős irigységgel hallgatta az immár három légi győzelmes századtárs, „Rico” bejelentését a MiG-29-es megsemmisítéséről. A Magyarország felől járőrözését megkezdő géppárok alig néhány percet töltöttek munka nélkül: Shower százados radarja 35 mérföldnyi távolságban egy alacsonyan, alig 500 méteres magasságban lassan repülő célpontot észlelt. A második észlelésnél már 3000 méter magasan, 400 mérföldes sebességgel tartott északra a gép: nyilvánvalóvá vált, egy vadászgép éppen felszállt Batajnicáról, a legfontosabb szerb katonai reptérről. A célpont ellenséges: a százados egy AIM-120A AMRAAM-et, majd amikor annak helyes működéséről meggyőződött, egy AIM-7MH Sparrow-t indított ellene. Ez a két légiharcrakéta azonban nem találta el Nikolics őrnagy gépét: a pilótának sikerült mindkét esetben manőverekkel „megúszni” a várható találatokat. A harmadik AMRAAM azonban már nem kegyelmezett: az alig 5,5 mérföldről indított rakéta végzetes sérüléseket okozott a Fulcrumnak, s pilótája már csak a K-36-os katapultülésben bízhatott. A felszállástól számított alig 10 perc múlva már ejtőernyőjén ereszkedett le Knicanin település mellé. További érdekesség, hogy az erős rádióelektronikai zavarás miatt Shower százados rádióadásait gyakorlatilag senki nem hallotta: ő ugyan többé-kevésbé helyesen próbált kommunikálni mind az AWACS-szel, mind a kötelék többi gépével, de a szalagokat visszahallgatva ebből szinte semmi sem hallatszott.

Ez volt a legfontosabb oka annak, hogy Ljubiša Kulacˇin őrnagy ép bőrrel térhetett vissza Batajnicába, dacára annak, hogy volt olyan pont, amikor egyszerre nyolc amerikai vadászgéppel repült „szorosan összezárva” Belgrádtól északra. A Nikolić őrnagy után alig három perccel bevetésre induló 18105-ös MiG-29B-t a friss légi győzelmet aratott Shower ugyan helyesen azonosította ellenséges vadászgépként, de nem működő rádióval érthetően nehéz ezt elmondani a többieknek. Igaz, a többiek kissé kaotikus rádiózását figyelő százados végül 5 mérföldről indított egy AIM-120-ast Kulacˇin repülőgépe ellen, de most sem volt eredményes az amúgy remek AMRAAM: a rakéta nem talált célba. Sőt, mivel már csak egy AIM-120-as és egy AIM-7MH Sparrow maradt a gépén a két Sidewinder mellett, nem „duplázott rá”, így a MiG-29B és hajózója megmenekült. A géppel végül a belgrádi nemzetközi reptérre szállt le.

Mindkét pilóta azt jelezte: repülésük során mind a fedélzeti radarrendszer, mind az SzPO-15 Berjoza radarbesugárzás-jelző rendszer működésképtelen volt. Ennek tudatában felszállni és a többszörös számbeli, technológiai fölényben lévő ellenséggel megütközni igencsak bátor dolog volt.

Kettős győzelem

Március 26-án Bosznia-Hercegovina felett járőrözött Jeff „Claw” Hwang százados, aki - meglepetés! - a 493. század vadászpilótája volt, és persze aznap is F-15C Eagle-lel (pontosabban a 86-0156-es lajstromszámúval) hajtotta végre feladatát. A bosnyák-jugoszláv határ felé közeledő géppár a határ túloldalán, tőlük csupán 37 mérföldre egy alig 2000 méter magasságban, nagy sebességgel (600 mérföld/óra) déli irányban repülő célpontot fogott be. Az AWACS semmit sem látott: így saját radarészlelésükre támaszkodva a déli vadászfedezetet nyújtó F-15C géppárokat a felderített objektumról tájékoztatva kedvezőbb helyzetbe igyekeztek kerülni. Az újbóli radarbefogásnál már nyugatra, feléjük közeledve észlelték a célt. Ekkorra már a légtérellenőrző repülőgép is megtalálta és követte a 7500 méteres magasságba emelkedett, akkor még azonosítatlan MiG-29-est. A feszültség növekedett: a gép egyértelműen Jugoszláviából érkezett, és mivel a koalíciós erők nem dolgoztak a környéken, így minden logika szerint az egy ellenséges vadászgép volt. Mivel az AWACS-ről késett a vadászirányítók engedélye a támadásra, de a lokátorjel 30 mérföldnél közelebb került, „Claw” és „Boomer”, a géppár másik tagja saját döntéssel ak­cióba lépett. A szárny alatti póttartályok ledobása után a légtérellenőrző gép radarja már két célt azonosított. „Boomer” indította AIM-120 AMRAAM-ét a 6000 méter magasan repülő vadászgép irányába, de a rakéta nem talált. Hwang százados 16 mérföld távolságból indította el az első AMRAAM-et, kevéssel utána a második, szintén szilárd radarkapcsolattal követett cél ellen is elindult a légiharcrakéta. A százados legnagyobb örömére mindkettő talált.

Ez viszont rossz hír volt a Batajnicáról 17.00-kor felszálló Slobodan Perić őrnagynak és Zoran Radosavljević századosnak. A 18114-es és 18113-as lajstromszámú MiG-29B Fulcrumokkal felszálló pilóták elsőként északra tartottak, ahol a magyar határtól nem messze, de már jugoszláv terület felett észlelt NATO-repülőgépeket akarták elfogni. A sikertelen próbálkozás után délre fordultak, majd a Fruška Gora-hegy miatt nagyobb magasságra emelkedtek. Az új célpontjuk a francia légierő Mirage-IVP felderítőgépe volt, melyet a légvédelem Valjevo felett, nyugati irányba haladva fedezett fel.

Perić őrnagy, köszönhetően a Fulcrumon éppen működőképes SzPO-15 radarbesugárzás-jelző rendszernek, még sikerült kikerülnie „Boomer” rakétáját. A második AIM-120-as azonban sikeresen találta telibe a vezérgépet, de Perić sikeresen katapultált. Zoran Radosavljević vadászgépét is eltalálta az ellene indított AMRAAM: a százados azonban a pilótafülkében maradt, és a roncsokkal együtt lezuhant.

Sólymok vadászaton...

Nem maradtak dicsőség nélkül a „kistestvérek”, azaz az egy hajtóműves F-16 Falcon vadászbombázók sem. Az egyetlen, nem amerikai szövetséges légi győzelem a holland királyi légierő pilótája, Peter „Wobble” Tankink őrnagy nevéhez fűződik. Az F-16AM Falconjával bevetésre induló hajózó áldozata a 18106-os MiG-29B volt, mellyel Predrag Milutinović őrnagy kísérelt meg támadást március 24-én, Ponikve repülőteréről felszállva.

A holland őrnagy J-063-as, az AM-szabványnak megfelelően modernizált Falconján négy AIM-120B AMRAAM-mel és persze a szokásos ALQ-131-es zavarókonténerrel indult feladatára. A vadászgépek a földi célpontokat támadó NATO-repülőgépek védelmében vettek részt, hiszen folyamatosan számítani lehetett Jugoszlávia légierejének elkeseredett védekezésére. A holland Falconok 20.45-kor szálltak fel az olaszországi Amendola repteréről, majd a szükséges légi utántöltést az Adriai-tenger felett megoldva megkezdték a járőrözést a számukra kijelölt légtérben. Tankink a második géppár parancsnokaként hajtotta végre feladatát aznap. A jugo­szláv határt átlépve hallotta, hogy a Magic hívójelű légtérellenőrző repülőgép három ellenséges vadászgépet jelez. Percekkel később a holland kötelék vezérgépe is észlelt radarján egy MiG-29-est. Az adatkommunikációs rendszernek köszönhetően a radaradatait a többi Falcon is „látta”, így a tőle és kísérője mögött 10 kilométerre repülő őrnagy is. Az AWACS egy ideig nem tudta egyértelműen ellenségesnek azonosítani a nagy sebességű (400 mérföld/óra), de alacsonyan, egy 1500 méter magas hegygerinc takarásában repülő célpontot. Mire sikerült ezt megoldani, a vezérgép elveszítette a radarkapcsolatot, de az ilyenkor megszokott manőverezés közben Tankink saját radarja „elkapta” Milutinović Fulcrumját. Az AWACS fedélzetéről érkező parancsnak megfelelően 20.30-kor egy AIM-120B AMRAAM-et indított, mely el is találta a még mindig alacsonyan repülő MiG-29-est. A szerb őrnagy szerencsés volt: sikeresen katapultált az égő roncsból.

Szerb források szerint azonban Milutinović négy ellenséges légiharcrakétát sikeresen kicselezve leszállás közben saját légvédelmének áldozatául esett.

A második Falcon-légigyőzelmet Michael „Dog” Geczy alezredes, a 78. expedíciós vadászrepülő-század pilótája aratta pályafutásának 115. harci bevetésén. Az F-16CJ Block 50-es géppel a légi és földi fenyegetésektől óvták a május 4-én, nappal támadó szövetséges erőket. A szárnyak alatt így két AGM-88 HARM „radarvadász” levegő-föld rakéta, illetve két-két AMI-120A AMRAAM és AIM-9M Sidewinder kapott helyet. A Puma 11 hívójelet kapott Geczy az egyik négygépes oltalmazó egység tagja volt, melynek a NATO-repülőgépek két hullámát kellett védenie Szerbia középső része felett. A két feladat között lazításnak egy légi utántöltés következett.

Az első, francia támadó kötelék a borús, szakadozottan felhős időjárás miatt csak 12 perc késéssel tudta befejezni feladatát. Ezért nem igazán volt boldog az alezredes, sem pilótatársai, amikor a légteret ellenőrző AWACS fedélzetéről ismeretlen, később ellenségesnek nyilvánított vadászgép észlelését jelezték a térségben. Ez volt a 18109-es lajstromszámú MiG-29B, melyet Milenko Pavlović ezredes, a 204. ezred parancsnoka irányított. A megszokott módon Batajnicából felszálló gép több esetben is befogta radarjával az F-16-osokat, hiszen nem kevés idő kellett ahhoz, hogy a bevetés roppant szigorú szabályrendszerein átverekedve a vadászgépek engedélyt kapjanak az ellenségesnek nyilvánított célpont megtámadására. Geczy a bal, majd a jobb szárny­végről egyaránt egy-egy AMI-120A AMRAAM-et indított a már kényelmetlen közelségbe kerülő Fulcrum ellen. A rakéták célba találtak, Pavlović alezredes gépével együtt zuhant le Petnica mellett.

Hazai sikerek

Ha a légierő nem is, de a légvédelem - figyelembe véve az óriási NATO-fölényt - kifejezetten sikeresen tevékenykedett. A légvédelmi rakéták és gépágyúk tüzének nem csupán (forrástól függően) 21-30, amerikai, német és francia távolról irányított felderítő repülőgép, hanem két, „ember vezette” légi jármű is áldozatául esett.

A leghíresebb eset - már csak a földre kényszerült típus miatt is - a Vega 31 hívójelet viselő Dale Zelko alezredesé. A 82-0806 lajstromszámú F-117 Nighthawk első generációs nehezen észlelhető támadógépet március 27-én éjjel lőtte le a magyar származású Dani Zoltán ezredes által remekül kiképzett csapat, mely a szintén a Dani elképzeléseinek és munkájának megfelelően módosított P-18-as lokátort és a légvédelmi rakétarendszert használta. A gépre két rakétát indítottak, melyből a második eltalálta és olyannyira megrongálta a „lopakodót”, hogy pilótája katapultálni volt kénytelen az irányíthatatlanná vált, pörgő repülőgépből. Zelko sértetlenül földet ért a roncsoktól alig másfél kilométerre, s a sikeres éjszakai rejtőzködést követően másnap hajnalban a harci kutató-mentő szolgálat épségben kimentette szorult helyzetéből. (Az akcióról és a két „főszereplő” találkozásáról nemrég jelent meg cikk az ARANYSAS-ban.)

Május 2-án éjjel az olaszországi Avianóból felszálló David Gold­fein alezredes 88-0550 lajstromszámú F-16CG Falcon vadászbombázóját érte végzetes légvédelmirakéta-találat Szerbia felett. A pilóta Novi Sad mellett hajtotta végre támadását a számára kijelölt földi célpontok ellen, amikor gépét egy Sz-125-ös üteg légvédelmi rakétaüteg eltalálta. A Falcon közelében felrobbant rakéta repeszei miatt a hajtómű olyan súlyosan megsérült, hogy leállt, így az alezredes ellenséges terület felett volt kénytelen katapultálni. A pórul járt amerikai pilótát a készenlétben álló harci kutató-mentő egységek menekítették ki, a tűz alá került helikopter öt lövedék ütötte lyukkal lett gazdagabb. A lezuhant Falcon függőleges vezérsíkja és a kabintető ma a belgrádi repülési múzeum egyik féltett kincse, míg Goldfein vezérezredes napjainkban a légierő vezérkari főnöke.

Hivatalosan tehát ezek a repülőgépek estek áldozatul a másik oldal légiharc- vagy légvédelmi rakétáinak. A volt Jugoszlávia természetesen jóval több lelőtt NATO-repülőgépet jelentett be, de ezekről bizonyítékot egyszer sem sikerült bemutatni. Így hiányzik például az a B-2A Spirit-roncs is, melyet sok szerb forrás szerint szintén 1999-ben semmisített meg a légvédelem.

Trautmann Balázs

 

Forrás: Aranysas

Ha tetszett a cikk, kövesse
a JETflyt a Facebookon!

Még több friss hír

2024. 03. 11., 14:35
A Magyar Légierő pilótái a legjobbak közül valók, és a veszélyek korában kiemelt erkölcsi és anyagi megbecsülést érdemelnek. Tudásuk, szolgálatuk kulcsfontosságú Magyarország biztonságának védelmében. Ezért jelentős – decemberig visszamenőleges – béremelésükről döntöttünk – jelentette be Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter.
2024. 03. 05., 12:25
Több évtizedes elmaradást pótolva a Honvédelmi Sportszövetség 2024-ben útjára indította a Honvéd Kadét Pilóta Programot, amelynek elsődleges célja a Magyar Honvédség légiereje számára a minőségi utánpótlás biztosítása.
2024. 02. 29., 12:19
Azerbajdzsán már évek óta folytat tárgyalásokat Pakisztánnal a JF-17-esek beszerzése kapcsán: a legfrissebb hírek szerint megszületett a megállapodás, ami már továbbfejlesztett radarrendszerrel és a legmodernebb fegyverzettel felszerelt harci repülőgépekről szól.
2024-03-05 10:15:09
2024. március 4-én, hétfőn, Gróf Gergely ezredes, a kecskeméti MH vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár parancsnoka tartott tájékoztatót, melyben többek között a bázison jelenleg zajló elektronikai hadviselési gyakorlatokról, valamint a Magyar Légierő Gripen flottájának idei évre tervezett feladatairól is hallhattunk információkat.
   MÁSOK ÍRTÁK
2024. 03. 18., 11:23
„Nyitott Égbolt” tanfolyamot tartott az MH 47. Bázisrepülőtéren a horvát székhelyű Zágrábi Biztonsági Együttműködési Központ március elején.
2024. 03. 11., 16:45
A hét minden napján, illetve a hónap minden hetében kiképzési repüléseket hajtanak végre a kecskeméti repülőbázison. A cél, hogy a JAS 39 repülőgépvezetői állomány minden tagját eljuttassák a „combat ready” szintre.
2024. 03. 08., 11:24
„Farkas Bertalan vadászpilóta, űrkutató, űrhajós az első magyar, aki az űrben járt – de nem az utolsó, hiszen a HUNOR Magyar Űrhajós Programnak köszönhetően hamarosan újra járhat magyar az űrben” – írta közösségi oldalán Szalay-Bobrovniczky honvédelmi miniszter.
2024. 03. 08., 10:15
Nemzetközi Professional Pilot képzés a Stipendium Hungaricum program keretében Debrecenben A magyar kormány 2013-ban indította útjára a Stipendium Hungaricum nemzetközi felsőoktatási programot külföldi hallgatók számára, amelynek keretében a világ kilencven országából érkezhetnek hazánkba olyan diákok, akik a magyarországi főiskolákon és egyetemeken zajló angol nyelvű képzéseken vehetnek részt.

  Legfrissebbek most

Az elmúlt napokban több friss hírt is olvashattunk az MH Kiss József 86. Helikopterdandárról, többek között arról is, hogy először ugrottak ejtőernyősök a H225M típusú közepes, többcélú forgószárnyasból.

  HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!

E-mail cím:

Megszólítás:


A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.

Feliratkozás most

  Háború Művészete magazin

2024-ben az EUFOR parancsnoki teendőit ellátó nemzet, így magyar csoport biztosítja a misszió MEDEVAC (Medical Evacuation), azaz egészségügyi kiürítési képességét. Beszélgetés a misszióra való felkészülés részleteiről és a külföldi szolgálat körülményeiről Dajka Attila alezredessel, az EUFOR Helikopter Alegység parancsnokával és dr. Forgács Levente hadnaggyal, az alegység egyik orvosával.